„… az ember belső ereje legyőzheti a kívülről rákényszerített sorsot” – írja Viktor E. Frankl neurológus és pszichiáter, a logoterápia kidolgozója a Mégis mondj igent az életre című, világszerte népszerű, millióknak lelki támaszt nyújtó könyvében. Az évtizedek óta Olaszországban élő, Tiszakarádon született Bruck Edith élete és munkássága mindenki előtt ékes példa, hogy mindig van tovább. A 94 éves író legújabb, A rosszon túl című, Andrea Riccardival közösen írt könyvét – november 11-ig látható kiállítással egybekötve – a Szabó Ervin Könyvtár aulájában mutatták be a Dante Alighieri Budapesti Egyesület szervezésében.

Bruck Edith mind a 30 könyvét olaszul írta, ettől függetlenül

és irodalomtól: sok magyar verset tud kívülről és számos klasszikust – József Attila, Radnóti Miklós – fordított olaszra. A magyarázó szövegekkel ellátott képkiállítás múlt és jelen, Magyarország és Olaszország közt emel hidat. Bruck Edithet Ferenc pápa is meglátogatta.

Kevés olyan alkotó van, aki ennyire következetesen és mély emberséggel tudott beszélni a huszadik század legsötétebb tapasztalatairól, mondta Kovácsné Koreny Ágnes, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója. „Írásai arra tanítanak bennünket, hogy a történelem sebei nemcsak fájdalmat, hanem felelősséget is jelentenek a másik emberért, az igazság kimondásáért, és azért, hogy a jövő nemzedékei ne felejtsenek.” Szerinte a magyar-olasz kettősség teszi művészetét univerzálissá.

Videóüzenetében Andrea Riccardi nagy európai személyiségnek nevezte az írót. Elekes Attila André, a Nemzeti Bélyegmúzeum művészeti vezetője azt mondta, Bruck Edith 6 haláltábort élt túl, majd – visszatérve Magyarországra –, elutasítással találkozott. Hasonló élményben volt része Izraelben, és Olaszországban talált otthonra.

Az online bejelentkező Bruck Edithet meghatotta, hogy összejöhetett a magyarországi kiállítás és könyvbemutató. Azt mondta, az olasz nyelvnek az életében nincsenek igazi gyökerei, hiszen nem emlékeztetik semmire, szemben a magyar nyelvvel, amelyhez megannyi fájdalom és öröm emléke társul. A kötet társszerzőjéről, Andrea Riccardiról azt mondta, hogy amennyire különböznek, annyira közel állnak egymáshoz, s a közös munka nagyon jó volt. Nem gyűlöl senkit, nem is akarja tudni, mi a gyűlölet, mondta Bruck Edith.

Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti és regionális felelőse, a könyv lektora röviden bemutatta a közösséget. Andrea Riccardi 18 éves korában alapította, miután a Szentírást tanulmányozva arra jutott a barátaival, hogy Jézus és a tanítványok a szegények felé fordultak. Ő és a társai

és támogatták az utcagyerekeket.

Andrea Riccardi szerint a legfőbb rossz az emberiség életében a háború. Ma a háború mint eszköz rehabilitálásának vagyunk a tanúi. Bruck Edith egyetért azzal, hogy a háborúkat meg kell állítani. Az október hetedike után kirobbant gázai háborút bírálja a palesztinoknak okozott szenvedés miatt, azért is, mert szerinte ez a fajta izraeli politika az antiszemitizmus erősödéséhez járult hozzá világszerte. „A beletörődés a gonosz legnagyobb cinkosa” – hangzott el a kötetből. A könyv a remény könyve is. Második fejezetében Bruck Edith 5 apró fényt – 5 emberi gesztust – idéz fel, ezek nélkül nem élte volna túl a szörnyűségeket. Meglepő lehet, hogy egy-egy emberi segítség teljesen váratlanul SS-tisztektől jött. Bruck Edith úgy látja, hogy embernek lenni annyi, mint emberi érzéseket táplálni azok iránt, akiket ellenségnek is tekinthetnénk.

Hallhattuk, hogy a II. világháború után megpróbáltak mindent a németekre fogni, holott a magyar holokauszt túlélői egybehangzóan tanúsítják, a deportálást a magyar hatóságok hajtották végre. A náci Németország által uralt országokban hasonló történt, a kivétel Bulgária, ahol a helyi lakosság nem kollaborált a nácikkal.

A könyvben olvasható, hogy a társadalom szövete szétszakadóban van, egyre magányosabb, szorongó egókra oszlik. A félelem gyűlöletet szül, bizonyos politikák pedig készen állnak arra, hogy ellenségképet gyártsanak, majd rögtön védelmet is kínáljanak ellene. Mindkét alkotó véleménye megegyezik abban, hogy a világ megjavítása során újra középpontba kell helyezni a társadalom szélére sodródó legszegényebbeket. Aki másokon segít, önmagán segít.

Bruck Edith nagy tisztelője a szintén Tiszakarádon született Czifranics Takács Zoltán. Lapunknak azt mondta, jelenleg Kőszegi Edittel forgat filmet Bruck Edithről, akivel 10 évnyi levelezés és telefonbeszélgetés után idén találkozhatott először Olaszországban. „Az egyik legmeghatározóbb ember az életemben.” Azt mondta, tervben van egy emlékműállítás a tiszakarádi holokauszt mártírjainak.

Fotók: Huszár Boglárka