Most a képeké a főszerep, a szöveg csak kíséret. Amíg Boglárka a kamerájával vadászta a szép részleteket, én a termekben bolyongtam, és próbáltam elképzelni, milyen élet folyhatott itt százharminc évvel ezelőtt, amikor Wenckheim gróf itt tartózkodott a családjával. Nem ez a hatalmas és díszes palota volt a lakhelyük, ide csak akkor jöttek, amikor Pesten volt dolguk. Szabadkígyóson a kilencvenezer holdas gazdaság mellett volt az Ybl Miklós tervezte családi kastélyuk, ott nevelték feleségével (meg számos házitanítóval és pesztonkával) hét gyermeküket.
Wenckheim Frigyes jó családba született, grófi édesapja Radetzki tábornok lányát vette feleségül, jogot tanult és politikai pályával kacérkodott. És ő is jól házasodott, unokatestvérét, az „ország leggazdagabb árváját”, Wenckheim Krisztinát vette feleségül, akinek szabadkígyósi hatalmas birtoka adta a család rendkívüli gazdasági erejét. Így aztán, amikor Frigyes gróf először 1878-ban a Egyesült Ellenzék színeiben (nincs új a nap alatt!) gyulai, majd 1884-ben a borosjenői kerület képviselőjeként bejutott az országgyűlésbe, egyre gyakrabban kellett Pesten időt töltenie. Ezért épült tehát ez a palota, afféle ideiglenes lakként. Wenckheim újabb választásokon nem indult 1901 után, de arisztokrataként beválasztották a felsőházba.
A palotát historizáló neobarokk stílusban építette Meinig Artúr szászországi építész. A drezdai (szász) barokk jellemzi a külsőt, a reneszánsz, a rokokó, a biedermeier jegyei is megtalálhatók a belső kialakításában, nem kevés tipikusan német jellegzetességgel. Vannak itt oszloptartó bányásztörpék és sárkányok a Valhallából, amik aztán Süsüként jelennek meg a régi és az új szárny közötti udvaron, ahol a gyermekkönyvtár tart játékos foglalkozásokat.
Amilyen hatalmas épület ez, olyan kevés helyiség van benne. A Baross utcai oldal, a jobb szárny Frigyes gróf része volt, itt ezüst a díszítés, a bal szárny Krisztina grófnőé, ahol az arany az alapszín. Nem láttam hálószobát, gyerekszobát, semmiféle intim teret (lehet, hogy ezeket mára irodák foglalták el, amit nem mutattak meg), de az biztos, ez az épület nem meghitt lakás volt, hanem a reprezentálás helye.
Itt a legszerényebb szoba is legalább 40 négyzetméteres, de egészen nagy termek is vannak, mint például a grófi szárny folytatásaként bejárható dohányzó (pazar könyvtárteremmé alakult 1931-ben), a bálterem és a fogadások, vacsorák terme.
Ma ezekben olvasótermek vannak, de az új szárny megépülése óta a könyvállomány nagy része átkerült a modern könyvtárba. Üresnek éppen nem mondhatók most sem ezek az olvasótermek, amik remek felkészülési helynek számítanak az egyetemisták körében, a legfontosabb kézikönyvek itt is megtalálhatók, és persze a díszes környezet miatt soha nem lenne itt üresség, de én egy könyvtárban azt szeretem, ha sok-sok könyv vesz körül mindenütt. Leginkább a galériás könyvtárterem polcairól hiányzik sok könyv. Persze, tudom, a könyveknek most nagyon jó helyük van a modern szárnyban, aminek belső tagozódása sokkal sűrűbb, mint a palotáé, de nagyon szépen kapcsolódnak össze mégis.
Ma a palota Kálvin tér felé néző főbejárata zárva van, csak különleges alkalmakkor, nagy rendezvényekhez nyitják meg, a könyvtárba a Reviczky utca felől lehet belépni, ahol egykor kocsik és hintók hajtottak ki-be. Azon az udvaron fordultak meg, ami most fedett fogadótér, és ma is megvan a kocsiszín és istálló három nagy fakapuja is. Ezek mögött most is „etető” található, ahogy a könyvtárosok viccesen nevezik a látogatók abrakolóját, a büfét-kávézót.
A nagy terekben bolyongva lehetetlen volt – némi szorongással – nem gondolni arra, hogy milyen nehéz lehetett ezt kifűteni. Ma már modern fűtőközpont látja el az épületet hővel, régen a pincében volt egy légkazán, aminek hője falakba épített fűtő- és szellőzőcsatornákon jutott a termekbe. Ennek nyílásait díszes rács fedi, elég nehéz felfedezni őket. De van pár kályha és kandalló is, ezzel együtt, azt gyanítom, télen túlságosan nem lehetett meleg a 8-10 méter magas helyiségekben.
Volna még mit mesélni, de ezt látni kell. Most ugorjon át a galériánkhoz, és nézzen körül a palotában. Ezt egyébként alkalmanként személyesen is megteheti, ha csatlakozik a könyvtárlátogató programhoz.
Fotók: Huszár Boglárka
