Létezik egy olyan rövidvideó-típus, hogy „ha nincs jó napod, nézd meg ezt”, és akkor mondjuk egy őzike együtt alszik egy malaccal, vagy valami hasonló cukiság látható. Ha nincs jó napod, nézd meg a Gyurikát, mondhatnánk. Fehér Zsuzsa 2007-es, alig húszperces portréfilmjének cím- és főszereplője, Orsós György olyasfajta ember, akikkel a mi poroszos, skatulyás európai civilizációnk nem tud mit kezdeni. Kicsit hasonlít a Szupernyolc! egyik korábban bemutatott filmjének, a Szikigyakor, Végső utca szereplőjéhez, Dunkel Nepomuk Norberthez. Ezért aztán kisegítő iskolába teszik, lakóotthonba költöztetik.
De Gyurika mindennek örül. Egyik első mondata a filmben „nagyon jól éreztem magam itt”. És mindenhol. Végtelen energiákkal járja Pécset, mutatja a stábnak a város szépségeit. Mindent tud az egykori kisegítő iskoláról, ami azóta (akkor, 2007-ben) visszakerült az egyházhoz, felújítják. De annyira mindent, hogy a felújításhoz ad támpontokat. És mindemellett grafikai minőségben rajzol. Igen, van benne valami gyermeki, amiből amúgy az egész társadalomnak jól jönne egy adag. Ja igen, választékosan, remek stílusban beszél.
Mi lehet azóta Gyurikával? A Pécs Aktuál 2022-ben csinált az akkor 52 éves Orsóssal anyagot, a lényeget tekintve úgy tűnik, nem változott semmit.
