Idén Bordás Róbert kapta a Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díj dokumentumfilm kategóriájának fődíját a Papa című dokumentumfilm operatőri munkájáért. A Ganz-kolónián élő operatőr-fotós már másodjára zsebeli be a rangos díjat, de nem csak emiatt került be a köztudatba: Ne nyisd ki címmel köztéri fotókiállítást rendezett a Városháza Parkban, ami a 2008–2009-ben romák ellen elkövetett terrortámadások áldozataira emlékezik. Róbertet erről a munkájáról, operatőri stílusáról, valamint arról kérdeztük, hogyan került bele a szocio-dokumentumfilmezés világába.

Ízig-vérig VIII. kerületi dokumentumfilm, a Papa kapta a 45. Magyar Filmszemle dokumentumfilmes fődíját. A rendező, Ponczók Attila 4 éven keresztül követte nagyapjának kálváriáját a fővárosi idősellátásban. Az öntörvényű, szabad szellemű Papa nehezen boldogul az intézmények labirintusában, és fiai segítségével is csak nagyon nehezen találnak megoldást a lakhatási problémáira. A dokumentarista, helyenként egészen játékfilmes hatást keltő film főbb szereplői és készítői is roma emberek. Az operatőr, Bordás Róbert az egyik legrangosabb operatőri díjat, a Zsigmond Vilmos-díjat is begyűjtötte.

Elindult az Opre Roma! (Fel, cigányok!) roma hét Józsefvárosban. A megnyitón néhány tömör beszéd után a kultúra vette át a főszerepet. Voltak minikoncertek, és a szervezők egy versfilm-csokrot is átnyújtottak a megjelenteknek.

A Weöres Sándor XX. századi freskó című versére készült versfilmet, Bordás Róbert és Horváth Kristóf munkáját beválogatták a 12. Nemzetközi Videóköltészeti Fesztivál versenyprogramjába, melyet április 11-én és 12-én tartanak meg Athénban. A rendezővel, Bordás Róberttel beszélgettünk.

Hétfőn a Nemzetközi Roma Nappal elindult az OPRE ROMA! – Roma hét Józsefvárosban rendezvénysorozat, melynek része Bordás Róbert Elsőajtós járat c. fotókiállítása, melynek szerénységem is egyik alanya volt a kerületben tevékenykedő sok más romával egyetemben. A tárlat kapcsán én is fel lettem kérdezve a szervező Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány által a „hiteles roma reprezentáció” témája, illetve a romákat érintő „jeles események” fontossága/nem fontossága kapcsán. Ezen felkérésre adott rövid válaszom a Kesztyűgyári – amúgy rendkívül lényeges témákat felvető – kiállításon megismerhető, az alanti szöveg azonban már egy bővebb változat, fontos, hogy az nem – a nem mellesleg elég sikeres, mondhatni teltházas – kiállítás vagy a szervezők kritikája.