Nem tudom, milyen a hiteles roma reprezentáció, mint ahogy azt sem, hogy miben áll a hiteles falusi/vidéki/fővárosi vagy magyar reprezentáció. Kevesebb Győzikét, több Uccu Alapítványt? Mága Zoltán helyett Szakcsi Lakatos Bélát? Parno Graszt helyett Romano Dromot? Egy nem cigány ember kevésbé hiteles, amikor romákról beszél/ír/rendez filmet, mint egy bármilyen cigány ember? Csak a származása miatt rákerülhet valakire a hitelesítő pecsét? A dáridózó, mindig vidám, a fehér uraknak gazsuláló cigány figurája csupán a rosszindulatú képzelet szüleménye? Lehet-e egy sztereotípia igaz?
Nyilván nem, ez így nem is értelmezhető. De az nem fordulhat elő, hogy a sztereotípiák óhatatlanul is formálják a viselkedésünket, és ezzel mi magunk is hasonulunk a klisékhez? Ez hiba? Ha az, kinek a hibája? És még egyszer: ki mondja meg, ki dönti el, hogy egy megnyilatkozó, egy rádió, egy TV hiteles-e,
fel kell-e állítanunk erre egy hitelesség-hatóságot?
Nyilván nem, a kérdést inkább úgy tudjuk megvizsgálni, ha azt kérdezzük, hogy mi a NEM hiteles önreprezentáció, mert erre talán könnyebb válaszolni. Ha megnézzük például, hogy miféle roma-képet közvetít a pl. a romák körében legnépszerűbb TV (megfejtéseiket a szerkesztőség címére várjuk), akkor azt láthatjuk, hogy az bizony eléggé egyoldalú, mely az egyoldalúság még akkor sem lehet hiteles, ha a műsorkészítők romák.
Ha a fent nevezett médium tartalmait fogyasztjuk, akkor könnyen elfelejthetődik, hogy korántsem minden roma viselkedik bulibáróként és van nonstop mulatásiba’, de ott valami miatt mégis úgy látják jónak, ha
a romákat húsba vágóan érintő valós kérdések helyett a felszínt polírozzák.
Nevezett médium működését sokan egyenesen kártékonynak tartják, hiszen akarva-akaratlan is identitásformáló tényező, azaz mintát ad, miközben akkor tudna reális képet adni a cigányokról, ha figyelembe venné azt, hogy a cigány lét (is) sokféle, vannak tanáraink, orvosaink, ezerféle problémánk is azon kívül, hogy jól zenélünk. (Ja, ki zenél jól? Az, aki cigány? Nem, attól még nem lesz valaki jó zenész, mert cigány, az lesz a jó, aki tanulta, mégpedig szorgalommal – sorry a közbevetésért.)
Természetesen kell a mulatós vonal, mert azok is mi vagyunk, de a differenciált, hiteles roma önreprezentációt sajnos a múltban kell keresnünk, ezt pedig a 2011-ben végleg megszűnt Rádió C-ben találhatjuk meg, ha valaki még emlékszik rá. Ott is volt mulatási, rádiós jóslás, konyhatitkok a legtutibb nokedli elkészítésére, nótacsokor és csacsogós műsor, de olyan kőkemény témák is hangsúlyosan jelen voltak, mint a kirekesztés, a lakhatási és mindenféle szegénység, az előítélet stb., ez volt aztán a hiteles roma reprezentáció, de a javából!
Aztán a rádió szétszéledt, és azóta sincsen egy olyan médium, amely a közszolgálatiság igényével készítené a műsorait, és hát ez nagyon sajnálatos, mivel
hasonló kezdeményezés szárba szökkenésére aligha számíthatunk a közeljövőben.
A roma önreprezentről folyó értelmiségi diskurzusok eleddig nem feltétlenül a hasznosságuk miatt tűntek ki számomra, ellenbenbárdeviszont mindenki láthassa, hogy mi megy itt, és józan ítélőképességgel el tudja talán dönteni, hogy mi hiteles, és mi nem, ehhez nem kellenek egyetemi kurzusok. Énszerintem.
Vannak amúgy jeles napjaink is, de ezek mintha a szélesebb nagyközönséget még mandinerből se érnék el. Ezért például a Nemzetközi Roma Nap megünneplésének is akkor volna számomra jelentősége, ha a copfos, babakocsit toló
kismama a Déri Miksa utcából is tudomást szerezne róla.
Ha nem lenne hatalmas szakadék a jogvédelemben/aktivizmusban munkálkodó roma férfiak és nők tudatossága és aközött, amit az egyszeri, kétkezi munkás cigány asszonyok és emberek gondolnak ugyanerről. Az előbbiek tisztában vannak azzal, hogy a cigányoknak történelme van, meg nagy szerepük az ország képének formálásában, modern városaink fel- és újjáépítésében, hozzájárulásuk pedig masszív a magyar kultúrához, és azt is tudják, hogy
valamiféle társadalmat kellene, hogy alkossanak maguk a romák is
(persze, ahogy magyar társadalom sem létezik, csak egyének random összessége, úgy cigány társadalomról sem beszélhetünk).
Ezzel szemben nekem úgy tűnik, hogy az „átlag” cigány mintha még a cigányok ellen elkövetett terrorista sorozatgyilkosságokról sem nagyon tudna, vagy legalábbis mintha ez nem lenne jelen a kollektív emlékezetben (ja, ilyen közös emlékezet sem létezik amúgy), évről évre ugyanaz a negyven-ötven ismerős szereplő emlékezik meg Csorba Robikáról és a többi áldozatról a nyolcker szívében, és akik egyébként kivétel nélkül mind szakmabeliek (tehát jogvédők/aktivisták/újságírók/stb.),
„civil” cigányt még egyszer sem láttam ott.
A kérdés tehát az, van-e valakinek valamilyen tényleg innovatív ötlete
nyitni az átlagemberek, az átlag cigányok felé,
van-e valakinek arra koncepciója, hogyan lehetne a közös ügyeinkről párbeszédbe vonni őket, állampolgári tudatosságukat megerősíteni/megteremteni, vagy pedig mindenkinek az a jó és a kényelmes, ha a roma jogvédelem, a méltányos oktatáshoz és a jó egészségügyhöz való hozzáférés témája, a rendszerszintű kirekesztés ügye, a cigányok az átlagosnál alacsonyabb várható élettartalmának botránya
megmarad a művészeti galériák/konferenciák elitista közegében.
Ez egy dialógust, diskurzust kezdeményezni szándékozó véleménycikk. Ha válaszolna, hozzátenne, írja meg a szerkesztoseg@jozsefvarosujsag.hu címre.
Nyitókép: Huszár Boglárka
