16 fát ültettek el a 10 millió Fa csapatának segítségével a Kőbányai úti menedékhely lábadozóján, ahol az így kialakított közösségi kert a súlyos betegségekből gyógyuló hajléktalan emberek felépülését fogja szolgálni.

Hajléktalanszállóra menni tematikus sétára – nem katasztrófaturizmus ez? Nem, sőt hallottunk olyanról, aki itt vált empatikussá a hajlék nélkül élőkkel, és azt is megtudtuk, hogy lehet a legszegényebbeket kizsákmányolni, akár rabszolgává is tenni.

Hippi életvidámság és lazaság, mély élettapasztalat, jófejség – gondolná, hogy ezek a kifejezések hajléktalan emberekkel kapcsolatosan hangzottak el két szociális munkás szájából?

Kulturális, aktivista és civil. Városi sétát szervezett a Közösségi Részvételi Iroda – Józsefváros az Első kézből a Hajléktalanságról programmal együttműködésben.

A Kőbányai úti szállóban korábban biztonsági őrök vigyáztak a közös együttélés szabályaira, azonban az utóbbi másfél-két évben szociális munkások és pszichológus dolgoznak az ide beköltöztetettekkel. Az együttélés – ahogy bármelyik társasházban – nem olyan egyszerű, ennek kihívásait szakemberek és bérlők együtt próbálják megoldani. A folyamat még csak a kezdetén tart. István, Rózsikáék és János történetének a folytatása.

Erdőből, utcáról bérlakásba: szociális munkások segítségével, az EU és az állam által támogatott programokkal sokat lehet segíteni hajléktalan embereknek. A Kőbányai út 22. szám alatti hatalmas épületre (egykori görög kolónia) sokan mint hajléktalanszállóra gondolnak, pedig az utolsó másfél évben jellemzően bérlők lakják. Ismerjék meg István, János és Rózsikáék történetét.

A hajléktalanságra sokan egyirányú utcaként tekintenek. Találkoztunk Jánossal, aki sikeresen visszatolatott ebből az utcából, kapott egy esélyt, és élni tudott vele. Ma már a Kőbányai út 22. szám alatti bérház egyik lakója.