Mekkora csattanás volt! Megfagyott bennem a mozdulat. Csak a labda pattogott tovább. Meredten néztem a földön fekvő darabokat. Azt viszont csodálom, hogy senki nem szaladt be ekkora csörömpölésre. Se a fiú-, se a lányszobából. 

A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben jártunk, híres pesti polgárok, rabbik és kisemberek sírjai között, egy hittel, büszkeséggel és bánattal teli romantikus kertben. Jöjjenek velünk!

Egy kép, pár szó, múló idő – Marton Réka Zsófia józsefvárosi képei minden hétvégén.

Ma a Baross utcát porosodó, üres portálok és fennmaradásukért küzdő kis boltok jellemzik. Pedig valamikor virágzó élet folyt itt, olyan pezsgéssel, amit ma talán csak a Váci utcában látni.

Felfedezésre hívjuk az olvasót Huszár Boglárkával, aki most józsefvárosi kapuk őrzőit, a kerékvetőket fotózta. A kerékvető vagy utcabálvány a kapu szélét védte, hogy a ki-bejáró lovas kocsik el ne sodorják. A kapuszéli kopott kövek és vasak a város történetét, egyben a házak társadalmi státuszát idézik fel.

A fénykép legnagyobb értéke abban rejlik, hogy képes megőrizni pillanatokat, és átmenteni azokat a múltból a jelennek. Magában hordozza és megismerteti egy másik világ valóságát. A Józsefvárosban élő Széki Dezső szekrénye több tízezer képet rejt. Belelapozva felelevenedik az évekkel ezelőtti Budapest élete: a néző elé egy több évtizedes út tárul. A nyugdíjas férfi korábban buszsofőrként dolgozott, így volt alkalma megfigyelni a város alakulását, fejlődését, sőt meg is örökítette annak egy-egy részletét.

Nem múzeum, nem történelmi mű, a topotéka gyűjt, archivál és kiállít – online, mindenki számára elérhető formában. Gyűjtőknek, íróknak, múltban kutakodóknak, kiállításokat szervezőknek ajánlják, illetve bárkinek, akit érdekelnek a múlt hétköznapi elemei.