A cigány kulturális intézményrendszer hiátusának súlyos ára van: a roma kultúra láthatatlan marad, és ez utat nyit az előítéleteknek és diszkriminációnak. A szellemi és kulturális űr a közösségen belül önbecsülési zavarokhoz, identitásválsághoz és öngyűlölethez vezet, megkeserítve százezrek mindennapjait. Bőséges forrás állhatott volna rendelkezésre, ha a választási kampány hajrájában nem szórnak el 17 milliárd forintot celebekre és üres reprezentációra.

Cholival először a 70-es évek közepe tájékán egy kiállításon találkoztam a rákospalotai Lila iskolában. Előtte már sokat hallottam róla Péli Tamástól, a festőművésztől, aki Cholival, Lakatos Menyhérttel, Daróczi Ágnessel, Bari Károllyal együtt letette a roma emancipációs mozgalom alapjait. Choli cigány nyelvre fordította Petőfi Sándor, József Attila, Weöres Sándor és más magyar, illetve külföldi költők verseit. Költőként maga alkotott, cigányul és magyarul is. Ki gondolta akkor, hogy történelmet írnak? Ki gondolta, hogy a munkásságuk alapján a halhatatlanok közé kerülnek? Hogy nemcsak a szellemi valóságban testesül meg halhatatlanságuk, hanem fizikai formában is?

1995-ben rendezték meg, ma már hihetetlennek tűnő fellépői és résztvevői névsorral a Rom Som cigány világfesztivált. Hága Antónia felidézi az eseménysorozatot, és fájdalmas végkövetkeztetésre jut arról, miért halt meg a remek kezdeményezés.