Megítélése szerint az udvari épületek lomtalanítása és bontási előkészítése zajlik – mondta lapunknak a József körút 77–79. szám alatt lakó Vári Zoltán, akinek ablakai a Heinrich-udvar belső udvari részére nyílnak. Vári Zoltán volt az, aki – miután 2020-ban a beruházó Heinrich Passage Ingatlanfejlesztő Zrt. megkapta a bontási és építési engedélyt a Heinrich-udvar területére – bíróságon támadta meg az engedélyt kiadó Kormányhivatal döntését.
A 2020-as engedélyben az áll, hogy az Üllői úti épület rendeltetése szálloda lesz, 114 szobával. Az udvari raktárépületeket elbontják, a teljes udvar alá kétszintes mélygarázst építenek. „Az udvari raktárépületek határoló falait két szint magasan visszaépítik egy gyalogos passzázst kialakítva, amelyet lapostetővel és üveg felülvilágítókkal fednek. A visszaépített raktárépületek felett a telekbelsőben további hét szint magas lakótornyok készülnek a passzázs felett, illetve a meglévő szomszédos tűzfalak és a Mária utcai meglévő épület mentén. A Mária utcai meglévő épület utcafronti traktusán két szint, a hátsó traktusán öt szint ráépítést terveznek, amelyekben lakásokat alakítanak ki.
Az épületegyüttesben összesen 216 lakás készül.”
Barta Ferenc, a kerület főépítésze is arról számolt be, ő is úgy tudja, hogy folyik valamiféle munka, bár az utcáról még nem érzékelhető.
Az elmúlt hetekben a Józsefvárosi Önkormányzat a Városépítészeti Irodán keresztül igyekezett felvenni a kapcsolatot a beruházóval. Elsősorban azért, hogy párbeszéd induljon, megismerjék a cég képviseletét és megtudják, ki az, akivel egyáltalán információt tudnak cserélni a jövőben.
Barta Ferenc annyit tudott meg, hogy „egyelőre a kifli-ingatlan csücskében belül kezdtek el valamiféle beavatkozást, ami talán bontással jár”. Hogy a bontási és építési munkák milyen ütemben fognak zajlani, arról egyelőre nincs információja. Arról viszont igen, hogy az építési terület szomszédos épületeiben, lakásaiban
a statikai diagnosztikát megkezdték
(erre már évekkel korábban is sor került). Erről a lakókat szórólapon értesítette a beruházó, Barta Ferencéket pedig az egyik lakos.
Sátly Balázs képviselő annyival egészítette ki a főépítészt, hogy az ingatlanfejlesztő cég a 2019-es terveket kívánja megépíteni. Az önkormányzatnak az épületet védő jogi lehetőségei végleg kimerültek, amikor a tavaly december elején hozott, a Heinrich-udvarra is kiterjedő változtatási tilalmát még az új év előtt a kormány egy rendelettel semmissé tette. Nem maradt más lehetősége, minthogy az építkezésnek a közeli társasházakat érintő kedvezőtlen hatásai (falrepedés, vizesedés stb.) miatt jogi segítséget nyújtson az ott élőknek – mondta Sátly Balázs. „Amit lehet, mindent megteszünk a lakók érdekében.”
A Közösen Józsefvárosért frakció vezetője fontosnak tartja, hogy minél előbb le tudjanak ülni tárgyalni a beruházóval. A beruházó ugyan nyitott a tárgyalásra, az időpont-egyeztetés kissé nehézkes vele, véli Sátly Balázs.
Ez év tavaszáig a területen egyetlen kapavágás sem történt. Aztán május végén az Octogon.hu cikke számolt be arról, hogy a munkálatokat még abban a hónapban megkezdik. Kálmán Ernő Ybl-díjas építész, a Heinrich-udvar átépítésének projektvezető tervezője nyilatkozta a lapnak, hogy a néhány éves „kényszerű szünet után valójában
a már korábban kiadott engedélyek szerint indul el az építkezés”.
„Azt tudtuk, hogy az építési engedély most június 9-én járt volna le, s ha nem kezdenek bele hivatalosan a munkálatokba, kezdhetik elölről az egész procedúrát” – mondta Vári Zoltán. Ő ugyanakkor – lakótársaival együtt – bízott benne, hogy elmarad a kezdés és akkor még „lett volna lehetőség különböző lépéseket tenni”.
A XIX. század végén a Heinrich-család által épített, az 1940-es években államosított, a rendszerváltás után privatizált Heinrich-udvar az ezredforduló után kisebb cégek székhelyévé vált: bicikliszerviz, parkettabolt, nyomda, temetkezési vállalkozás is üzemelt benne. Ugyanakkor kulturális intézményeknek is bázisa volt: egy időben ott működött a Tilos Rádió és a fiatal tervezőknek műhelyteret adó Heinrich Alkotói Szint is. Az udvart parkolóként használták.
Egy huszárvágással vetett véget a Heinrich-udvarban zajló életnek a Heinrich Passage Ingatlanfejlesztő Zrt. megjelenése. Miután 2018-ban megvásárolták, 2019-ben a bérlőit kipaterolták, a kapuit bezárták. Az ingatlanfejlesztő terveiben mélygarázs, szálloda és turistáknak kiadható lakások építése szerepelt, valamint – az akkor még műemlékvédelem alatt álló – udvari raktársor lebontása.
A Heinrich Passage Zrt. tulajdonosa (kis szünettel) az a Szabó Zoltán, aki Varga Mihály pénzügyminiszter egyetemi kollégiumi szobatársa volt és több állami beruházás nyertese. A beruházás körüli botrányról a kirobbanásakor is írtunk.
Az ingatlanfejlesztő a terveket 2019-ben mutatta be az akkor Sára Botond által vezetett önkormányzat tervtanácsának. A tagok Iványi Gyöngyvérrel, az akkori kerületi főépítésszel egyetemben nem támogatták a tervet, mert nem vette figyelembe, hogy műemlékvédelem alatt álló épület nem bontható, de a túlzott beépítés miatt sem.
Az ingatlanfejlesztő építési és bontási kérelmét első körben, 2019 nyarán az V. kerületi kormányhivatal visszautasított azzal, hogy „nem az előírt formában terjesztették elő”, de egy hónappal később a cég újra beadta azt. Jogszabályváltozásnak köszönhetően 2020. március 1-től az engedélyezési elbírálás hatáskörét a Fővárosi Kormányhivatal vette át, az eljárásra a cég néhány nappal később szüneteltetést kért.
Mindeközben történt, hogy egy 2019 decemberi kormányrendelet megszüntette a Heinrich-udvaron álló földszintes raktársor műemléki védettségét arra hivatkozva, hogy az a szakmai ismérveknek nem felel meg.
Aztán 2020 áprilisban az építkezést hirtelen nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházássá minősítette a miniszterelnök. Május 28-án pedig a bontási és építési engedélyt jóváhagyta a Kormányhivatal, a vezetője ekkor már a 2019-es önkormányzati választásokat elbukó Sára Botond volt, míg a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások koordinálása az állami főépítésszé kinevezett Iványi Gyöngyvér hatáskörébe tartozott.
A Heinrich-udvar környékén élők nehezményezik a műemlékvédelmi törlést, a terület beépítésének mértékét, mert életminőségük romlását és ingatlanjuk értékének várható csökkenését látják a megvalósítás előtt álló beruházásban.
2020-ban civil kezdeményezés indult a beruházás ellen: a lakók mögé beállt a CAPE, Civilek a Palotanegyedért, a C8 – Civilek Józsefvárosért és az – ekkor már Pikó András vezette – önkormányzat is. A lakók társadalmi egyeztetést szerettek volna, érdekeik figyelembe vételét, és persze szerették volna elérni a bontásra ítélt épület megóvását és az építkezés normalizálását.
„Amikor elkezdtük a mozgolódást, akkor részint ugyanaz felmerült, mint ami az Őr utcában is probléma volt. Az ottani mélygarázsépítés miatt a lakóházak repedezni kezdtek, volt, ahol leesett a vakolat a mennyezetről, életveszélyessé vált a lakás. Nem kizárt, hogy itt is számolnunk kell ezekkel a problémákkal, valószínűleg a talajvízszint meg fog emelkedni, por lesz, zaj lesz, közlekedési problémák lesznek. Más lesz a lakásban lakni, mivel felhúznak – szinte az orrunk elé – egy hétemeletes épületet, ami a benapozást, a levegőzést is erősen rontja majd.”
Vári még 2020-ban a lakóház társasházkezelőjével együtt pert indított a kormányhivatali döntés miatt. A bíróság szakértőt rendelt ki, aki örökségvédelmi és építészeti szempontok alapján vizsgálta a beruházást.
„Laikus szemmel is látható, hogy ezek az épületek különösebb építészeti, műemléki értékkel nem bírtak és nem is bírnak. […] A raktárnak sem építészeti, sem műemlékvédelmi értéke nincs, hanem várostörténeti jelentősége” – áll a lapunk birtokába került szakértői véleményben a földszintes raktárak védettségének megszüntetésével kapcsolatban. (Másutt jellegtelen raktárépületként hivatkozik a szakértő a lebontásra ítélt épületrészre.)
A dokumentumban az is benne szerepel, hogy a műemlékvédelem megszüntetése a tulajdonos számára „nagyobb mozgásszabadságot eredményez”, ahogyan az is, a tervezett beépítettség kissé túlzó. Ettől függetlenül nem talál kivetnivalót a műemlék alá építendő mélygarázs megépítésében.
Kiemeli, hogy a benapozásra szolgáló előírások nem sérülnek, mivel a Váriék házának felépülésekor érvényben lévő szabályozás nem írt elő benapozási feltételt. Hozzáteszi, hogy a lakások ablaka légudvarra néz, amelynek megvilágítást, nem pedig benapozást kell biztosítania. Később az a megállapítás is olvasható – ami akár vigaszként is felfogható –, hogy a benapozás hátrányos is lehet, ráadásul „az általános felmelegedés miatt egyre inkább kezd előtérbe lépni a nap elleni védelem”.
A telepítési távolság csökkentéséről – az udvarban újonnan épülő szárny 8 méter távolságra kerül mindössze Váriék házától – úgy nyilatkozik, kedvezőbb így a helyzet, mintha az új épület tűzfalasan épülne a telekhatárra.
Összegzésül pedig felhívja a figyelmet, lakóingatlan vásárlása esetén nem árt tájékozódni a szomszédos ingatlanok beépíthetőségéről. „Körültekintő voltam, mert amikor megvásároltam a lakást, akkor pontosan tudtam, hogy egy védett udvarra néz az ablaka, biztosítva vagyok arról, hogy a benapozás és az a környezet, amit látok, az nem fog jelentősen változni” – reagált Vári Zoltán.
Szerinte a szakértői védelem slendrián, nem is hagyták szó nélkül. Az észrevételeikre még ugyan kaptak viszontválaszt, azonban az utolsó, 2021 szeptemberi tárgyalásnak már az elején visszavonultak a bírák ítélethozatalra. Végül a szakértő véleményét elfogadták és helybenhagyták a Kormányhivatal döntését, így jogerőre emelkedett az építési és bontási engedély. A Kúriához fordultak, de a beadványukat ott is elkaszálták.
Fricska a lakóknak, hogy 2023 év végén a terület rozsdaövezeti akcióterület besorolás alá került, ami újabb kedvezmény a beruházónak, többek között azért, mert a rozsdaövezeten épülő új lakások értékesítésénél 5 százalékos áfakulcs van érvényben.
Vári azt mondja, felmerült benne, hogy eladja a lakását, de alapvetően szeret ott élni. Azt mondja, még mindezek után is bíznak benne, hogy „rendeződik ez az ügy olyan módon, ami számunkra is elfogadható”.
Nyitókép: Huszár Boglárka