Horváth M. Judit (HMJ) fotográfus nem leheletnyit irányította más irányok felé pályájának ívét 15 éve: a Csalóka látszat – Simulacrum című anyagával sikeresen tört ki a szubjektív-dokumentarista skatulyából, melynek legfontosabb lenyomata az 1998-ban megjelent, többnyire cigánytelepeken készült, férjével, Stalter Györggyel közösen jegyzett Más Világ című fotóalbum volt.
A zajos sikert arató, helyenként elképesztő nyomorról (harmadik világbeli állapotok!) beszámoló gyűjtemény egyik nagy ereje abban az ellentmondásban rejlett, hogy bizony a faluszéli mélyszegénység roppant esztétikus bír lenni, ha azt értő szemek és kezek mutatják meg (ugyanis a képekre nem lehet mást mondani, mint azt, hogy SZÉPEK), de ettől még senki sem gondolhatja komolyan azt, hogy
a kiszolgáltatottság és kirekesztettség hétköznapjai
bármilyen tekintetben is hordoznának valami szépet vagy jót. Szóval a városi értelmiség által odaromanticizált „szegény, de szabad” kezdetű közhelyhez hasonló felvetésektől sikeresen tartotta távol magát az az anyag.
HMJ tehát társadalmi üzeneteket masszívan hordozó-felvállaló alkotásokkal érkezett, de a Csalóka látszat – Simulacrum már sokkal személyesebb hangvételű anyag: babák, gyerekjátékok, míves réz hamutartók és egyebek részleteit láthatjuk makroobjetktív által szokatlan mértékben és szögben felnagyítva, a végeredmény pedig
vicces, groteszk, vagy éppen horrorisztikus:
„A mesék ihlették ezeket a szörnyecskéket, de benne van az az üzenet is, amit Weöres Sándor ír A teljesség felé című művében, hogy ha meglátod a szörnyeket, ne ijedj meg tőlük, ne szaladj el, hanem szelídítsd meg őket” – mondja HMJ.
Ő is valami hasonlóra törekedett, mikor úgy építette fel a könyvet (2010-ben jelent meg fotóalbum formájában), hogy az a születéstől a halálig vezessen végig, mégpedig egy sajátos módszerrel: „A nagyításokkal elemelem a tárgyakat a megszokott valóságuktól, elvarázsolom az egészet, nem azt látod, ami van valójában, ezért szimulákrum, szimulálás, egy kis csalás van benne, ezért csalóka, a látszat gyakran megtévesztő, hát itt is az” – kacsint ki a fotográfus.
A szimulákrum szó egyébként a könyv és tárlat címében szereplő másik kifejezést, a csalóka látszatot jelenti, egy látszatvilágot, ahol
a való és a kitalált világ közti határok elmosódnak.
Az ebben a témakörben mozgó képek keletkezéstörténetét HMJ elég messziről kezdi: „Gyerekkoromban nem voltam játékos alkat, nem is volt babám, de sokat meséltem a húgomnak, például azt, hogy nálunk a szobában, a dívány alatt van egy ajtó, és ott
le lehet menni éjszaka egy lépcsőn egy másik világba.
Nyilván akkor még nem tudtam azt, hogy ez akár a tudatalattink is lehet, csak annyit, hogy ott laktak a mesék, a tündérek, az ördögök. Aztán ez a dolog Csipkerózsika-álomba szenderült, de évtizedekkel később, amikor az anyósom három évig nálunk lakott, mert ápolásra szoruló beteg volt, és nem tudtam otthonról kimozdulni, a fotó segített, ez volt az egy kapaszkodó nekem. Van egy üvegezett verandánk, ahol érdekesen jönnek-mennek a fények, és akkor ott az asztalon egy nap berendeztem ezeket a csendéleteket, így születtek ezek a képek” – meséli.
Az egyébként roma származású fotóművész könyvének kurátora, a fotótörténész Kincses Károly szerint ebben az anyagban „semmi sem jelenti csak azt, ami látszik a képeken, hanem az válik fontossá, amivé leszünk a képek nézése közben”, míg az alkotó legtömörebben így foglalja össze a tárlat és könyv lényegét: „Származásomból, lelki alkatomból, nem utolsósorban női mivoltomból adódik, hogy könnyedén lépek át egyikből a másikba, és e kettős lélekállapotból fakadó bizonytalanságomból születnek képeim…”
Horváth M. Judit a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Fotóművészek Szövetségének a tagja, felvételeit a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Körmendi–Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjtemény őrzi.
- Horváth M. Judit: „Csalóka látszat – Simulacrum”
- Bura Károly Galéria, Kőfaragó u. 5.
