„Elkészült egy régóta dédelgetett álom, hogy olyan stúdiót hozzunk létre, amiben a tehetségek szabadon alkothatnak, gyakorolhatnak, és végre felvételek is készülhetnek, méghozzá professzionális körülmények között” – kezdődött a Snétberger Alapítvány képviseletében megszólaló Paul Ágnes beszéde szombat délelőtt a Bacsó Béla utca 11-ben.
Régóta dédelgetett álom: a nem egyszerű építkezést 2020-ban kezdték el, a munka haladását előbb a koronavírus-járvány és a karantén, majd az alapanyagválság nehezítette meg: minden megdrágult és nehezen beszerezhetővé vált, de végül sikerrel zárult a munka.
2021. decemberében befejezték a munkálatokat, 2022-ben volt az ún. elszámolási periódus, idén pedig végre megnyílt a hely. Ez a közösségi tér új életutat, új perspektívát nyit az itt zenélő fiataloknak – mondja Paul. Reményeik szerint a fiatalok a tanulmányaikat felsőoktatási intézményekben, egyetemeken, konzervatóriumokban folytatják majd.
Paul Ágnes megköszönte a munkát Snétberger Ferencnek és feleségének, Angélának, „akik nélkül ma nem lennénk itt, ugyanis mindenki azért tudta hozzátenni azt a sokat a maga részéről, mert az alapgondolatot Snétbergerék létrehozták több mint tíz évvel ezelőtt”.

Az (immáron nem létező) Emberi Erőforrások Minisztériuma körülbelül 200 millió forinttal támogatta a projektet, amiből megvásárolták az ingatlant, illetve a technikai berendezések egy részét. A dán emberbarát Velux Foundations is sokat segített, 320 millió forinttal támogatták a projekt létrejöttét, ebből a pénzből valósult meg a stúdió teljes kialakítása és berendezése. Az évek óta tartó kapcsolatért is hálás köszönetet mondtak a VisFontis Alapítványnak és Agnes Ottrubay Wolfnak, akiktől most dobszettet kapott a stúdió.
„A Snétberger Zenei Tehetség Központ 2011 óta létezik, sikeres, sokak tesznek felvételi vizsgákat innen kikerülve – mondta el megnyitóbeszédében Snétberger Ferenc. – Ez pedig egy ún. recording stúdió lett, ahol a tehetséges felsős gyerekek tudnak alumni programban részt venni. Felvételeket, CD-t tudnak készíteni, itt lehet gyakorolni, készülni koncertre, összeírni a műsort. Sok mindenre alkalmas még ez a hely, nagyon jól kiegészíti a felsőörsi központot.”
Snétberger emlékszik, Jens-Jorgen Peterson, a Velux Foundations néhai elnöke többször meglátogatta őket Felsőörsön, és nagyon tetszett neki az ottani oktatási program. Ők ketten álmodták meg, hogy legyen egy ilyen stúdió a fővárosban, s hogy könnyen megközelíthető legyen. „Jens Peterson mondta, legyen olyan, mint annak idején a középkorban; az inas bemegy, a mester meg tanítja, csak modernebb kivitelben.” Neki emléktáblát is állítottak a stúdióban. Snétberger emellett kiemelte kollégái, Bányai Klaudia és Kőműves Judit munkáját is, akik elhivatottan dolgoztak a projekt megvalósulásán.
Snétberger azzal zárta beszédét, szerinte fantasztikus munkák fognak itt születni, nagyon valószínű, hogy az ő következő lemezét is itt fogják felvenni.

Lapunknak elmondta, a helyiség alapból azoké a gyerekeké, akik a Snétberger Zenei Tehetség Közhasznú Alapítványnál tanulnak, amikor pedig szabad, akkor majd bárki kibérelheti. Az ebből származó bevétel a fenntartáshoz kell, de nem ez az elsődleges.
Azt nem tudta megmondani, hogy pontosan mennyien, de tudja, nagyon sok józsefvárosi ifjú zenész tanul nála. „Itt szokott lenni casting, meghallgatás is, úgy a 70–80% a környékről érkezik. A mi projektünk többnyire roma projekt, de nem csak romákkal foglalkozunk.” Casting akkor szokott lenni, amikor összegyűlik elég jelentkező, de szoktak Snétbergernek videót, felvételt is küldeni, amit ő maga néz, hallgat meg.
„A stúdió felszerelése imponáló: bekerült egy Steinway zongora, egy jazz-dobszett, egy Nive hangpult, de szokták ide hozni zenészek a saját hangszereiket is. Egy vibrafon épp Felsőörs és Pest között jár, vannak fúvós hangszereink, basszuskürt” – mondta el lapunknak Kőműves Judit, a program operatív igazgatója. Fehér Elemér az egyik első diákjuk volt, aki aztán elvégezte a Zeneművészeti Egyetemet, most pedig zenei mentor ebben a programban.
Fotók: Huszár Boglárka
