Powered by RedCircle

„Amíg nem bukkant fel Magyar Péter, teljesen menthetetlennek tartottam Magyarországot”, mondja a Csakugyan legújabb vendége, a Z-generációs Farkas Péter. Nem azért érezte úgy, hogy van remény, mert teljesen azonosulni tudott a Tisza Párttal, hanem a közhangulatot látta reménytelennek. „Ami nekünk tetszett – emeli ki –, az az volt, hogy olyan emberek álltak Magyar Péter mellé, akiknek jó a vibe-ja, akik hitelesek.” 

„A végtelen uszítás irritált, hogy mindennek Sorosról meg a háborúról kellett szólnia” – jelenti ki. 

Farkas Péter úgy véli, a

„Még friss a közoktatási élményem, és tudom, hogy én azt nagyon-nagyon nem szerettem. Bár azt mondták rólam, hogy egész okos vagyok, csakhogy a tanáraim nem látták, hogy mire van szükségem nekem és a társaimnak, és ez letörte a szárnyamat. Általánosban egy szót nem tanultam, és nem is éreztem magam motiváltnak. Bementünk hétfőn 8-kor, és azt vártuk, hogy péntek 2 óra legyen. Mivel nekem mindegy volt, hogy kettessel vagy ötössel megyek át, így engem semmi nem tudott motiválni a tanulásra, hiszen ez volt az egyetlen, amivel próbálkoztak. Úgy láttam, hogy teljesen hiányzik a bizalom az új generációban. Az volt az alapvető, hogy vannak felnőttek és diákok, és mi minden felnőttet tiszteljünk, magoljunk, tanuljunk, fogjuk be a szánkat, és ennyi.”

Míg Péter – és úgy véli, a generációja nagy része –

azt sem vették észre, hogy „a Z-generáció olyan srácokból áll, akiknek nehéz megmondani, hogy mit csináljanak. Ha valami nekünk nem tetszik, akkor elmegyünk, ha tetszik, akkor beleállunk, mint például most tettük. Eltántoríthatatlanok vagyunk, ezt érzem. Ez kijön munkában, iskolában, politikában. A nálunk idősebbek ezt sokszor rossz szemmel nézik, ezért is mondják, hogy így belőlünk nem lesz semmi, de mi most mutatjuk meg, hogy de. Így is lesz belőlünk valaki”, válaszol arra, hogyan lehet, hogy a huszonévesek ekkora tömege állt ki most a politikai változás mellett.

Ennek ellenére nagyon sokan fontolgatják, hogy külföldön élnek majd néhány év múlva, ahogy Péter és a párja is. 

Ahhoz, hogy elgondolkozzanak, hogy mégis maradnak, néhány dolognak meg kellene változnia, és ehhez nem elég a mostani fordulat. Az itt maradás gondolata akkor vetődne fel reálisan szerinte, ha

• nem kellene két évet várni egy fontos műtétre, és nem „horrorfilmhez hasonló elhagyatott szobák lennének a kórházi férőhelyek”;
• átszerveznék az oktatást;
• a bérek közelítenének legalább valamennyire a nyugati bérekhez;
• olyan lenne a közhangulat, amiben jó szívvel lehet maradni, van esély a viták kulturált elrendezésére.

Ha érdekli a teljes beszélgetés, hallgassa a Csakugyant, és iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön az újabb adásokról. Itt megtalál minket: Spotify / Apple / YouTube

Fotók: Huszár Boglárka