A ránézésen alapuló regisztráció megszűnését követően az iskolák már nem „látják”, de nagyon is észlelik a roma diákokat, kezdi Zolnay. A roma diákok helyzete az iskolai rendszeren belül nem kis részben létszámuktól függ, hogy ennek aránya a nem cigány szülők számára még elfogadható mértékű-e. Noha az iskolaigazgatók hivatalos nyilatkozatban nem beszélhetnek etnikai összetételről, a gyerekeiknek iskolát választó szülők

A romák jelentős része pedig, ha teheti, láthatatlansági stratégiával igyekszik elkerülni a stigmát, mivel úgy tapasztalták, cigánynak lenni súlyos hátrányt jelent az oktatásban és az élet más területein. „A magyarországi közoktatási rendszer 1985 és 2002 közötti időszakát a kirekesztés és az elfogadás kettőssége jellemezte. Ebben az időszakban vált a magyar közoktatás a fejlett világ egyik legszelektívebb és legegyenlőtlenebb oktatási rendszerévé.”

Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég a roma gyerekek integrációs nehézségeivel magyarázta a gyenge kompetenciaeredményeket. Zolnay számokkal reagál erre:

„A nyolcadikosok 40%-a teljesített szövegértésben az alapszint alatt, csakhogy a roma gyermekek aránya mindössze 14%.”

A vizsgálatok szerint a roma és a hasonló társadalmi státuszú nem roma diákok iskolai teljesítménye között semmiféle érdemi eltérés nincs. A családi háttér és az iskolai teljesítmények között Magyarországon azonban az átlagosnál erősebb a kapcsolat. „A magyar közoktatási rendszer egyenlőtlensége azt jelenti, hogy nagyon gyenge az iskolarendszer hátránykompenzációs képessége” – azaz épp a lényegét nem végzi el a közoktatás: nem segít kiegyenlíteni az esélyeket a szegényebb és a jobb módú diákok közt.

Hogy mi lenne a teendő, erre Zolnay pár konkrét lépést is felsorol:

• Az önkormányzatoknak kellene visszavenniük az iskolák fenntartását, vagy közös állami-önkormányzati rendszerben kellene gondolkodni.
• Nagy probléma, hogy túl rövid az idő az alsó tagozatosok kompetencia-fejlesztésére, legalább egy évvel meg kellene hosszabbítani ezt az időszakot, és nem évről évre kellene meghatározni, hogy mit kell tudniuk, hanem az ötödik év végére. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok ráadásul meg is törik az amúgy is rövid intézményi szakaszt. „Nonszensznek tartom, hogy tízéves gyerekeknek felvételi vizsgát kell tenniük.”
• A szabad iskolaválasztásnak is nagy szerepe van abban, hogy a magyar közoktatás ennyire egyenlőtlen és szelektív. Az egyentanterv nem jelent tanszabadságot, diktatórikus ideológiát feltételez; jogállami környezetet kellene teremteni. Másrészt óriási számban vették át az egyházak az iskolák fenntartását, és szelektálhatnak a gyermekek között.
• Vissza kellene állítani a 18 éves tankötelezettségi korhatárt. A 18 éves korig tartó tankötelezettség a gyakorlatban azt jelentette, hogy minden általános iskolai diákot valamilyen középfokú iskolának fel kellett vennie. Az 1991 és 2009 közötti időszakban a roma gyerekek középiskolai továbbtanulási arányának növekedése folyamatos volt. „Ez ma már a múlté. A cigány gyermekek közel fele szegregált iskolában tanul, emiatt a romák előrejutási esélye a töredékére csökkent. A 2011-es oktatási fordulat újabb szegregációs hullámot indított el, és kasztszerű társadalmat vizionál, és elmélyíti a korábban is éles társadalmi törésvonalakat. Ebben a szisztémában a folyamat kárvallottjai mindenekelőtt a roma diákok.”

Kertesi Gábor és Kézdi Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatói adatokkal bizonyították, hogy az oktatási beruházások akkor a leghatékonyabbak, ha kora gyermekkorban kerül rájuk sor, az általános iskola megkezdése előtt vagy annak első éveiben. Az eredmények arra utalnak, hogy

a befektetés, amely lehetővé teszi, hogy egy roma fiatal megszerezze az érettségit, hosszú távon jelentős közvetlen költségvetési nyereséggel jár.

Tehát a romák oktatásába befektetni valójában és elsősorban nemzetgazdasági érdek.

Fotó: Mile Máté