A közös történetük 1992-ben indult, a Phralipe Független Cigány Szervezet egyik országos küldöttgyűlésén, a Tavaszmező utcában. A fiatal, akkor 17-18 éves Pöli egy olyan emberrel találkozott, aki később nemcsak barátja, de a roma polgárjogi mozgalom egyik meghatározó alakja lett.
„Ott állt ez a fehér inges, hózentrógeres, borostás, kicsit molett cigány fiú az idős, középkorú cigány emberek között, és adminisztrációs feladatokban segített” – idézi fel Oláh József az első találkozást. Ami azonnal megfogta Setét Jenőben, az a kérdéseinek mélysége és őszintesége volt. Nem felszínes érdeklődést mutatott, hanem
valódi kíváncsiságot a helyi közösségek működése, problémái és szükségletei iránt
– olyan megközelítés volt ez, ami akkoriban ritkaságszámba ment a roma mozgalmi életben.
A kezdeti ismeretségből hamar szoros barátság és munkakapcsolat lett. Oláh József a kisebbségi önkormányzati rendszerben tevékenykedett, Setét Jenő a Józsefvárosi Önkormányzat szociális irodájában, majd a Roma Parlamentnél, később a Roma Polgárjogi Alapítványnál végzett szociális és jogvédő munkát. Útjaik 2008-ban fonódtak még szorosabbra, amikor együtt dolgoztak a telepfelszámolási programban (Setét Jenő a Szociális és Munkaügyi Minisztérium munkatársaként), majd 2011-ben a népszámlálási kampányban, ahol közösen dolgoztak azért, hogy minél több roma vállalja származását. Ennek a kampánynak
Setét Jenő volt a motorja.
Az amerikai fekete polgárjogi harcosok előtti tisztelgésül a Brada becenevet választó Setét Jenőt különleges képességekkel rendelkezett. Eredetileg szobafestő-mázoló volt, később pedig leérettségizett a miskolci Dr. Ámbédkar Gimnáziumban és halálakor már egyetemi tanulmányokat folytatott az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen.
Kivételes memóriája volt: amit egyszer elolvasott, másnap részletesen vissza tudta idézni. Ez a képessége – természetes intelligenciájával, szelídségével és szorgalmával együtt – olyan tudást eredményezett, ami egyetemi oktatók előtt is hitelessé tette a roma polgárjogi és jogtudományi kérdésekben.
Setét Jenő sikeresen harcolt a lakásfoglalók jogaiért. 2006-ban az Alkotmánybírósághoz fordult, mert az önkormányzatok kizárták őket a lakáspályázatokból. Érvelése szerint ez alkotmányellenes volt, hiszen épp a hajléktalanság előtt állóknak lenne legnagyobb szükségük állami segítségre. Az Alkotmánybíróság neki adott igazat, és kötelezte az önkormányzatokat rendeleteik módosítására.
„Jenő volt az utolsó nagy narratívája a roma polgárjogi mozgalomnak” – mondja Oláh József. „Olyan rendszerben gondolkodott, amely egyenlő távolságot tartott a politikai pártoktól, és
egyenlő mércével mért minden politikai irányzat között.”
Tudatosan maradt távol a pártpolitikától, noha számos felkérést kapott. Úgy vélte, civilként szabadabban és hatékonyabban tud dolgozni, mint ha pártfegyelem kötné. Ez a függetlenség tette különösen hitelessé: ha kritizált, azt mindig tényekkel, kutatási adatokkal alátámasztva tette.
Az általa vezetett Idetartozunk Egyesület – mely halálával nagyjából meg is szűnt – nemcsak a romák ügyéért emelt szót. „Setét Jenő hitt abban, amit ügykoalíciónak nevezett: hogy a különböző, társadalomból kiszorult vagy elnyomott csoportoknak – legyenek azok romák, LMBTQ-emberek, migránsok vagy épp a tiltakozó pedagógusok – össze kell fogniuk és fel kell emelniük hangjukat egymásért”. Ő már akkor is kiállt Iványi Gábor mellett. „Ez a fajta kiállás ma nagyon hiányzik.”
A közelmúltban Zagyvarékason rendőri intézkedés során halt meg egy egészséges, 40 éves férfi, „mégsem emelte fel a hangját sem politikus, sem nemzetiségi önkormányzat, sem a média”. Amikor Setét Jenő élt, az ilyen esetekben „mindig rámutatott, hogy egy jogállamban minek kellene történnie”. Halálával ez a hang is elnémult. „Ő volt az a világítótorony, amely jelzett mindenkinek ebben a zűrzavaros, bábeli viharban” – emlékszik vissza Oláh József.
Setét Jenő „mélyen hitte, hogy amit a romákért tesz, azt az egész magyar társadalomért teszi”. A békés együttélésért, a társadalmi integrációért és a romák emancipációjáért küzdött, mert meggyőződése volt, hogy Magyarország nem lehet sikeres egészséges roma reprezentáció nélkül.
„Bibliája volt az esélyegyenlőség,
az egyenlő bánásmód, az emberi méltóság, a jogállam és a demokrácia” – fogalmaz Oláh József.
A személyes emlékek közül Oláh József nem tud és nem is akar egyetlen történetet kiemelni. „Minden perc, minden találkozás, minden együttlét megtisztelő volt számomra, hogy egy olyan emberrel szívhattam egy térben levegőt, mint Setét Jenő” – mondja. Ha egyszer lesznek unokái, és megkérdezik, mire a legbüszkébb az életében, a családja mellett Setét Jenő barátságát fogja említeni.
A 2022 januárjában, 50 éves korában szívinfarktusban elhunyt roma polgárjogi aktivista – akinek munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között Roma Polgárjogi Díjjal, Solt Ottilia-díjjal, Raoul Wallenberg-díjjal, és posztumusz Budapest díszpolgára címmel – emlékét barátai ma is ápolják. Január 25-én, miután a Fiumei úti sírkertben kilátogatnak Setét Jenő sírjához, 17:30-tól a H13-ban tartanak egy megemlékezést.
Setét Jenő öröksége ott él tovább mindazokban, akik hisznek abban, hogy a roma és nem roma magyarok békés együttélése, kölcsönös megbecsülése és egyenlő méltósága nem utópia, hanem elérhető cél.
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
