Lovassy László, a magyar reformkor méltatlanul mellőzött alakja 1815. május 8-án született Nagyszalontán középnemesi református családban. Apja Bihar vármegyei táblabíró volt. A család a Veszprém megyei Lovas községről vette nevét.
Jogi tanulmányait Debrecenben, Késmárkon és Nagyváradon végezte, majd – a kor bevett gyakorlata szerint – Pozsonyba ment országgyűlési gyakornoknak, hogy ügyvédi oklevelet szerezhessen. Lovassy László a nagybátyja, Illéssy János mellett vett részt az 1832–36-os országgyűlésen.
Az emberi jogok mellett
Az 1830-as években az európai forradalmi hullám Magyarországon is átformálta a közgondolkodást. Az országgyűlési ifjúság haladó része már tanulással és politizálással töltötte idejét a korábbi mulatozás helyett. Báró Wesselényi Miklós javaslatára 1834-ben Lovassy László a francia Société des droits de l’homme mintájára társaival megalapította a Társalkodási Egyletet. Az egyesület az emberi jogok terjesztését tűzte célul, demokratikus és köztársasági szellemben működött.
Nyilvános üléseiken politikai reformokról, a jobbágykérdésről és a francia forradalom tanulságairól vitatkoztak.
Lovassy Lászlóék kézzel másolták az Országgyűlési Tudósításokat,
és széles körben terjesztették, élénk politikai diskurzust teremtve.
Lovassy László az 1836. január 29-én Pesten rendezett Wesselényi-párti tüntetésen forradalmi hangvételű beszédet mondott, méltatva Wesselényi küzdelmét a sötétség és a korlátot nem ismerő hatalom ellen. A pozsonyi országgyűlés zárásakor az alsótábla üléstermében nyilvánosan bírálta a királyt és a kormányt a jobbágykérdés megoldatlansága miatt.
Lábbilincsekkel a falhoz szegezve
Metternich kancellár a reformmozgalom elfojtására törekedett. Az országgyűlés után leváltatta Reviczky kancellárt, helyére a reakciós Pálffy grófot helyezte, aki az ellenzék megfélemlítését az országgyűlési ifjakon kezdte.
Lovassy László hetekig bujkált, majd 1836 májusában önként feladta magát. Törvénytelenül, megbilincselve, katonai kísérettel vitték Pestre. Bár felségsértést nem tudtak rábizonyítani, az ügyvéd nélküli tárgyaláson 1837 februárjában tíz év várfogságra ítélték a beszédében foglalt veszedelmes elvek miatt.
A morvaországi Spielberg (Špilberk) várbörtönében különösen kegyetlen körülmények között tartották fogva – elkülönítve, lábbilincsekkel a falhoz rögzítve. Szüleivel sem levelezhetett, olvasmányokhoz sem jutott. A teljes izoláció és a kapcsolattartás hiánya fokozatosan felőrölte elméjét.
1839 őszén már a börtönőrök is észlelték mentális állapotának romlását, 1840 januárjára a rendőrigazgató már kénytelen volt elismerni, hogy Lovassyt rögeszme foglalkoztatja, arckifejezése zavarodott, rendetlenül étkezik. Áprilisban királyi amnesztiával szabadult,
de a kegyelem már késve érkezett.
A kórházi kezelés Pozsonyban csak átmeneti javulást hozott, elméje visszafordíthatatlanul károsodott. Később Nagyszalontára, majd Erdőgyarakra költözött. Nádtetejű házában magányosan élt, gyakran félig felöltözötten üldögélt, magában szónokolt a tisztelt karokhoz és rendekhez. Hivatalt többé nem vállalhatott, közéleti tevékenységet nem folytathatott. A Tisza-kormány évi 600 forint kegydíjat állapított meg számára.
Idős korában visszatért Nagyszalontára, ahol 1892. január 6-án hunyt el. Sírfelirata: „Életéről a történelem beszél. Áldás és béke dicső emlékezetén.”
Lovassy László sorsa a reformkori Magyarország küzdelmeinek és a Habsburg elnyomásnak a szimbólumává vált. Személyes tragédiája a nemzeti szabadságért hozott áldozat jelképe, magatartása példaértékű volt kortársai számára.
Rejtélyes névváltozások
Emlékét Nagyszalontán emléktábla, Veszprémben gimnázium, Józsefvárosban utca őrzi. Régi térképeket böngészve látszik, hogy a József és Tavaszmező utca közti rövid közterület 1945-ben már Lovassy nevét viselte, 1937-ben még Táncsics utca volt. Egy 1903-as térképen pedig még Liszt utca néven volt ismert a terület, Ráday Mihály adatai szerint valaha itt katonai lisztraktár állt. Ezt látjuk egy 1872-es térképen is. De akkor miért szerepel az 1878-as, 1882-es és az 1895-ös térképeken az, hogy itt volt a Liszt Ferencz utca? És hogy még érthetetlenebb legyen a történet: a magyar származású zeneszerző csak 1886-ban halt meg.
Nyitókép: Lovassy portréja egy 1872-es Vasárnapi Ujságban
