„Ha ide bejön valaki, leülhet, megnyugodhat, össze tudja rakni magát, átgondolhatja az egész napi teendőit, és kap mellé még enni- és innivalót is. Aztán, ha felnéz, arra ocsúdhat: lám, van itt egy kiállítás is. Ha nincs is ideje akkor épp megnézni, hát majd visszatér máskor” – mondta az egyik vendég, Tamás a Józsefvárosi Múzeum márciusi KultúrMorzsa reggelijén.
A múzeum, amely közel 3 éves előkészítő munka után végül 2024 novemberében nyitotta meg kapuit, a 2025-ös évet rendhagyó kezdeményezéssel indította: a múzeum munkatársai minden hónap utolsó keddjén reggel 7 és délelőtt 10 óra között kávéval és kaláccsal várják a betérőket.
Nyolc óra után pár perccel érkeztünk meg a múzeumba. A földszinti közösségi tér asztalain omlós kakaós kalácsok illatoztak. Horváth Tímea, a múzeum kommunikációs és közművelődési munkatársa rögtön odalépett hozzánk, kávéval kínált. Míg kibújtunk a kabátunkból, le is főzte a kívánt hosszúságú és erősségű – meglepően finom – feketéket. Néhányan ültek már az asztaloknál, falatoztak, közben beszélgettek, volt, aki egy könyvet választott reggeliző társául.
A reggelin a múzeumban dolgozók szolgálják ki a vendégeket, rendelkezésükre állnak a felmerülő kérdések megválaszolásában, s becsatlakoznak kísérőként a tárlati sétába, ha a látogatónak igénye van rá.
„Olyan ez, mint egy csapatépítő tréning vadidegenekkel” – summázta Tamás. Már másodjára vett részt a közös reggelin munkába menet előtt, csokoládét is hozott magával, egyfelől, hogy viszonozza a vendéglátást, másfelől, hogy ő maga is hozzájáruljon valamivel a közösségi reggelihez.
Első látogatása alkalmával rögtön a kiállítás átböngészésével indított, közben szóba elegyedett néhányakkal. „Szépen előhozza az emlékeimet a kiállítás, megpróbáltam hozzáfűzni azokat az itt megjelenítettekhez.” A férfi tősgyökeres józsefvárosi: az Üllői úti klinikán született majd 60 éve, most a múzeummal szemben lakik, de élt a Tömő utcában és a Vajdahunyad utcában is, a Práter utcai általános iskolába járt és jelenleg a kerületben dolgozik.
„Szeretnénk, hogy olyan idősávokban is be tudjanak térni hozzánk a látogatók, ami eltér a megszokottól. Ezért vannak olyan napok, amikor korábban nyitunk és később zárunk” – mondta el Horváth Tímea. Bár a közös reggelin való részvétel nem támaszt semmiféle elvárást a látogatók felé, a múzeum munkatársai mégis azt remélik, akik betérnek, ihletet kapnak és később visszamennek, hogy megtekintsék a tárlatot. „Örülünk, ha minél többen bejönnek. Nálunk nincsenek szigorú keretek, nem kell, hogy körbejárják a teljes kiállítást. Fogyasszanak el nyugodtan egy kávét, maradjanak, amíg jólesik, nézzenek meg annyit a kiállításból, amennyire épp van idejük.”
„Tíz éve lakom Józsefvárosban, nagyon érdekel a múltja és a jelene is” – mondta el Szilvi, egy másik látogató. Ő gyakorta részt vesz a kerületi programokon, követi az eseményeket, az önkormányzat honlapján olvasott a reggeliről is. Elvitte a lányát iskolába, majd – mivel Budán dolgozik, így épp útba esik a múzeum, és ideje is engedte – hagyta, hogy a kíváncsisága beterelje az épületbe. „Olyan tartalmas ez a tárlat, hogy most nem volt időm végignézni, kell még rá legalább 2 óra. Amikor lesz időm, visszajövök” – mondta, miközben felhörpintette a kávéját és már ment is tovább.
„Itt születtem a kerületben, itt is élek, és itt születtek a gyerekeim is. A kiállítás annyi emléket felidéz bennem” – mondta Julianna, akivel az emeleti részen akadtunk össze. „Az anyám is olvasta az Ez a divatot, talán még van belőle otthon 1-2 példány” – mutatott a falra függesztett magazin egy példányára.
Sokadjára járt körbe a múzeum falai között. Legutóbb 3 órát töltött el, volt a márciusi tárlatvezetésen is és nagyon értékeli, hogy korán reggel is be lehet már jönni. „Iskolák, kulturális intézmények, egyházi dolgok, ipar, kereskedelem, sport – itt minden van, legalábbis mindenből egy kicsi” – mondta Jula. A szemészeti klinika részlegéhez érve megemlítette, hiányolja a szülészet megjelenítését. Bennünk viszont nem maradt hiány, mert azonnal mesélni kezdett. „Ebből írtam a szakdolgozatomat anno. Igaz, nem az épületekről, hanem arról, hogyan lehet az, hogy a XX. század elején a szülések 90 százaléka még az otthonokban zajlott, a 70-es évek végére pedig már evidencia volt a kórházban szülés, és mindenki frászt kapott az otthonszüléstől.”
Lili és Flóra frissdiplomások, munkát keresnek még, örültek, amikor a KultúrMorzsáról olvastak a Józsefváros Újságban. „Volt itt korábban egy kiállítás, szerettem volna megnézni, végül nem tudtam eljönni. Aztán láttam, hogy felújították a múzeumot, figyeltem a villamosról, izgatott, hogy milyen lett. Nagyon tetszik. Ráadásul a reggelizős programmal emberibbé teszik a teret. A múzeumokban általában szigorral átitatott a hangulat, kötelezően körbe kell járni, és csak suttogni lehet” – mondta Lili. „Nagyon kellemes itt, remélem, hogy sikeres lesz ez a kezdeményezés, hogy jöhessünk máskor is” – tette hozzá Flóra.
Képek: Mile Máté
