Ferenc pápa halálhírének hallatán a Karmelita Államegyházügyi Hivatal s a NER vezető újságírója megbánta, hogy annak idején – a pápaválasztás után, a migrációról beszélgetve – a Szentatyáról mint demens, elmebeteg vénemberről nyilatkozott. Most ismét bocsánatot kért. Amikor először tanúsított megbánást, jelezte, hogy katolizált. Gondolom, evangélikus testvéreink nem estek kétségbe egyházukból való távozása miatt. A végén még miniszterelnökünk is katolizálni fog. Egyértelmű: a 2026-os választásokon nem szabad elveszíteni a keresztény szavazókat.
Az utóbbi időben kormányzatunk, amikor békepárti véleményét hangoztatja, kicsit barátságosabban nyilatkozott Ferenc pápáról, hiszen felfedezték, jó az öreg a háznál. Ővele legalizálnák békepárti elkötelezettségünket. Egyébként Szent Péter óta a mindenkori pápa mindig békepárti: „Tedd vissza a hüvelyébe kardodat!” – mondta Jézus az apostolnak. Brüsszelben így igazoljuk patrióta különvéleményünket, amit igyekeztünk magyar véleményként beállítani a mindenkori állítólagos háborúpártiakkal szemben.
Donald Trump elnök is békepárti, a miniszterelnökünkkel együtt. Washingtonban félárbócra engedték az állami zászlót. Természetesen: „Legyen béke már, legyen vége már.” Egyébként nem tudják az ukrán nép alól kibányászni a ritka fémeket. Aztán később az egész ukrán nép mehet a levesbe, de ez már egy másik fejezete lesz a történelemnek. Ez az amerikai–magyar békepártiság, Putyin elvtárssal egyetértve!
A budapesti Eucharisztikus Kongresszus megszervezése valóban bravúros teljesítmény volt, azóta is ennek a rendezvénynek sikerére alapozza a magyar kormány legújabb vatikáni politikáját. Orbán Viktor szerényen tárgyalt Ferenc pápával, hogyha kedve van, csatlakozhat a magyar békepártiakhoz, mint egyedüli európai állásponthoz. Úgy adta elő magát, mintha Ferenc pápa elődei, a világháború vége óta, sohasem hallottak volna békéről. Pedig ők hangsúlyozták folyamatosan, hogy soha többet ne legyen háború.
Egy másik sokat hangoztatott eleme a Vatikánnal való együttműködésünknek a Szentatya különleges szeretete Magyarország iránt. Ez is az Eucharisztikus Kongresszus óta hangsúlyos, hiszen Csíksomlyón még durva nyilatkozatok hangoztak el arról, hogy a pápa jobban szereti a románokat, s ezzel meggyalázza a magyar kegyhelyet.
De visszatérve a magyar nép iránti megkülönböztetett szeretethez. A miniszterelnök évértékelő beszédében az is elhangzott, hogy Pio atya szerint Magyarországról nemsokára egy csodálatos madár fog felreppenni, ami most talán meg is történt, ahogy ezt elnök úr huncut mosollyal kommentálta beszédében.
A pápának is volt humorérzéke. Amikor velünk, jezsuitákkal a kongresszus ideje alatt a nunciatúrán találkozott, egy fiatal rendtársam megkérdezte:
„Szentatya! Csíksomlyó után mi hozta ide, Magyarországra?” A pápa viccesen, recsegő hangon mondta: „A magyarok haragja”. Tisztában volt ugyanis a háttérben elhangzott véleményekről.
Elmesélte, hogy Argentínában a katonai junta idején sokan szidták, de később, amikor megtudták, hogy milyen embertelen nehéz helyzetben volt, az egyik ellenfele bocsánatot kért tőle. Így szólt hozzá: Jorge, bocsáss meg nekem, mert nem tudtam nehéz helyzetedről! S ekkor adott neki egy puszit.
A találkozó végén megszólítottam a pápát. Elmondtam neki, hogy mélyen megrendített, mikor megválasztása után a riói bíboros társaságában ott, a balkonon kijelentette, hogy Oscar Romerót hamarosan boldoggá avatják. Oscar Romerót, El Salvador vértanú érsekét egy szentmise közben lőtték le. Ő volt a felszabadítási mozgalom legnagyobb ikonja. Készült róla egy nagyszerű film is, amelyet szinkronizáltak ugyan, de sem a Gyurcsány-rendszer idején, sem az Orbán-rendszer idején nem tűzik műsorra. Talán azért, mert sok az áthallás a mindenkori politikai helyzetre vonatkozóan azokon a helyeken, ahol szeretik prostituálni egyházainkat.
Majd így folytattam mondandómat. „Szentatya! Itt a kulcscsomómon van egy Oscar Romero érem. Ez az én kulcsvezetőm. Tisztelettel kérem, áldja meg ezt az érmét!” A pápa intett, hogy vigyem oda a medált. Ekkor megjegyeztem: „Szentatya! Ön mesélt egy pusziról, ahol a társa bocsánatot kért Öntől. Ön most megáldja ezt a medált, én pedig adok magának egy puszit, hogy ne haraggal, hanem békével távozzon Magyarországról.” Nagy nevetés közepette megtörtént a „puszi”, a békecsók.
Ezt kívánom most a pápát eddig mocskolóktól, hogy bocsánatot kérve és kiengesztelődve vegyenek búcsút Ferenc pápától.
„Legyen vége már!
Legyen béke már!
Adjon Isten bort, búzát,
bort a feledésre!”
Hofher József SJ szerzetes pap
Hofi atyával beszélgettünk is:
Fotók: Illyés Tibor / MTI
