Jókai Mór, bár műveit ma már latinos, németes műveltség híján egyre kevesebben olvassák, az első igazi magyar sikerszerző volt a XIX. században. Írt veretes történelmi regényt (Fráter György), hősi történetet (A kőszívű ember fiai), izgalmas kalandregényt (Fekete gyémántok), de még sci-fit is (A jövő század regénye).
Jókai 200 éve született Komáromban, 1825. február 18-án, és hat évtizeden át volt pesti, majd budapesti lakos, a fővárosban legalább 20 helyen lakott:
Józsefvárosban is sok éven át élt, ügyvédbojtárként a Gyulai Pál utca 3. alatt, Laborfalvi Rózával a Baross utca 98. nagy udvaros, 14 szobás házában, de lakott a Rákóczi úti Uránia-házban, és végül a Bródy Sándor utca 36. hétszobás lakásában is. Végső nyughelyet is itt kapott, a Kerepesi úti temetőben.
Az 1904. május 5-én elhunyt, 79 éves írót tízezrek kísérték utolsó útjára, de
kívánsága szerint sírját csupán egyszerű feszület jelölte, ami a számára kedves svábhegyi kert cseresznyefa kapujából készült.
„Jókai koporsója fölött néhány percz alatt sírhant emelkedett, melynek homokját teljesen elborította a virágok, koszorúk tömege”, írta a Vasárnapi Ujság 1904. május 15-i tudósítása.
A síremlék felavatása, a most elkészült felújítás átadásához hasonlóan, állami ünnepség volt.
Az ünnepségen – szerényebb keretek között, mint 1929-ben, amikor Horthy Miklós kormányzó, Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, a főváros vezetői, valamint a Jókai család tagjai is jelen voltak–, a felújítás főtámogatója, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter adta át újra a Jókai-síremléket. A felújítás is magánadakozásból készült el – Rákay Philip celeb és felesége, Wieber Orsolya, valamint a Hodler Csoport voltak a mecénások –, most a 200. születésnap adta az apropót. Ünnepi beszédet mondott Rákay Kálmán (Philip) mellett Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója is. Rákay 2022-ben a Petőfi-síremlék felújítására is adakozott.
Jókai máshogy akarta?
Sokan úgy vélik – ezt idézi a síremlékről szóló kiváló cikkében a pestbuda.hu is –, hogy Jókai végakarata az volt, hogy a svábhegyi ház mellé temessék.
„Úgy akarom és meghagyom, hogy itt hagyjanak pihenni a Sváb-hegyen. El ne vigyenek a kerepesi-úti kertbe a sok dicsekedő márványoszlopok közé. Mint élő ember se szerettem a nagy társaságot, nemhogy mint kisértet. Tegyenek oda a négy fehérlevelű hársfám alá. A hársfák megőriznek engem, én meg a hársfákat. Nagy kiséret, pompás gyászmenet se kell odáig”, írta Jókai 1878-ban Az életből ellesve című írásában, de a végrendeletében nem utal erre.
Néhány évvel később a sír köré nyolc alacsony pillért, vasrácsos kerítést emeltek, a fejfa köré pedig, amin csak a „nagy mesemondó” neve volt feltüntetve, nyolc virágtartó edényt helyeztek.
Jókai születésének centenáriumához közeledve, 1924-ben azonban síremlék-pályázatot írtak ki. Az első díjat Lechner Jenő és Füredi Richárd terve nyerte, ami financiális nehézségek miatt végül adományokból 1929-re készült csak el. A síremlék kör alakú, visszafogott, finoman díszített alkotás, aminek peremén Jókai sorait olvashatjuk a Negyven év visszhangja című írásából:
„Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.”
Nyitókép: Illyés Tibor / MTI
