„A legnehezebb a gyereknevelésben az, hogy utólag igazolódik be, milyen munkát végeztem akár szülőként, akár pedagógusként. De hit nélkül nem lehet csinálni, abból lehet erőt meríteni” – véli Farczádi Bencze Tamás, a Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium igazgatója. Majd 3 évtizede kezdett el tanítani az iskolában, 13 éve vezeti. Elsődleges feladata, hogy lehetővé tegye, egyúttal hagyja, hogy a kollégái nyugodtan dolgozhassanak, véli.
Családja gyökerei Farcádról származnak, Szatmárnémetiben nőtt fel többgenerációs orvoscsaládban. Színésznek készült, amiért a nagyapja ki akarta tagadni, mondván, „ebben a családban még nem volt bohóc”. Akkor enyhült meg, amikor megtudta, az unokája pedagógus lesz. „Azt mondta, legalább polgári foglalkozásom lesz, ha már éhen akarok halni.”

Végtelenül csalódott volt, amikor a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételijének utolsó rostáján kiesett. „A színpadi pornak varázsa van, s ha az egyszer beszippant, soha nem felejted, bár élni lehet nélküle.” Vallja, a színészmesterség része a tanári pályának is. „Miután rámordultam a gyermekére a folyosón, az anyuka azt mondta, megérti, ha előfordul, hogy egy kamasszal szemben elszakad a cérna, és olyankor az ember azt sem tudja, mit beszél. Hogy nem látszik az arcomon, mit gondolok, és előadom a hattyú halálát, az csak egy dolog, de meggondolatlanul nem mondok semmit egy gyermeknek sem, feleltem.”
A Károli egyetem angol szakán diplomázott, azóta is folyamatosan képzi magát. Szerinte nem elég egy dologra koncentrálni, folyamatosan fejlődni kell, hogy színesedjen a látókörünk. „Most annyira divatos mondani, hogy a tehetséget fel kell fedni, és helyzetbe kell hozni a gyerekeket. Minket annak idején az átkosban helyzetbe hoztak a tanáraink. Rengeteg lehetőséget kaptam. Ott tapasztaltam meg, mekkora élmény az, ha valamiben megmutathatom magam.” Színjátszókörbe járt, statisztaszerepet kapott a helyi színházban, és kipróbálhatta magát a rádiónál, tévénél is.
Az iskolás évei során azt is megtanulta, a munkát időben, maradéktalanul el kell végezni. „Nagyon jó tanulópénz volt. Manapság nem feltétlenül jellemző ez a hozzáállás a felnőttekre sem, akik inkább kifogást keresnek, miért ne tegyék le az asztalra azt, amire képesek.”
Ötödévesen kezdett el tanítani a Deák Diákban.
„Itt értettem meg, az iskola alapfeladata leképezni a teljes társadalmat.
A gyermek különben nem tanulja meg, hogy vannak, akik lassabbak, problémásabbak, konfliktuskeresők stb. Ugyanazok a problémák csapódnak le az iskolában, mint a közértben, a munkahelyen vagy az utcán, és nekünk tudnunk kell ezeket kezelni.”
2013 óta igazgatója az iskolának. Ő volt a korelnök a tantestületben, így őt nevezte meg felettese, Várnai Zsuzsa az utódjául. Megválasztása óta azon igyekszik, hogy az iskola hagyományait továbbvigye. A Deák Diák a mai napig nyitott iskolaként működik, számítanak a szülők jelenlétére. Az iskola három pilléren áll, ezek a gyermek, a pedagógus és a szülő. A gyerek érdeke, hogy mindhárom fél folyamatos diskurzusban legyen egymással, mondta Farczádi. „Ez nem futószalag, és nem csavarokat gyártunk. Az emberi lélekkel foglalkozni egyrészt kiváltság, másrészt nagy felelősség, ami rengeteg energiát és önfeláldozást igényel.”
Elődjétől örökölte meg az álmot a közösség iskolájáról, amely nemcsak a falakon belül lévőket, hanem a környéken élőket is egybefogja. „A középület azért van, hogy a köz javát szolgálja, helyet adjon az embereket összehozó eseményeknek.”

Várnaitól tanulta meg azt is, hogy benne kell lenni a falakon túli munkaközösségekben is, úgy lehet rálátni az élet különböző oldalaira; ahogyan azt is, a nemzetközi terepen való jelenlét a fejlődést szolgálja. Másfél évvel ezelőtt például az UNESCO évi közgyűlésén egyedüli hazai iskolaként adtak elő Párizsban. „Csalóka a józsefvárosi lét. Nem könnyű terep, megvannak a hétköznapi kihívások, de attól még itt is lehet jó iskolát csinálni.”
Fotók: Mile Máté
