Az interneten futótűzként terjedt a videó az 5 székes (időközben 6 székesre bővült) rámenezőről, ahol egy lehajtható fapulton mindössze kétféle levest lehet enni, nem éttermi környezetben, hanem a Rákóczi téri vásárcsarnok közepén.

Hetey Mártonnal, a hely tulajdonosával nyitás után pár nappal beszélgettünk. Az aznapi előkészületekkel foglalatoskodott, és elújságolta, akkora az érdeklődés, hogy már fel is kellett vennie valakit, nem győzi egyedül a munkát. „Nincs üresjárat, órákkal a zárás előtt elfogy a leves, annyian jönnek.”

Hetey Márton Magyarországon dolgozott évekig szakácsként, utána lehetősége volt elmenni luxuséttermekbe stázsolni – vagyis fejlődés iránti vágyból fizetés nélkül dolgozni. Ezután Dániában kapott lehetőséget, hogy pékként dolgozzon. Koppenhágában együtt dolgozott az akkor épp a Hulu sorozatát, a The Beart forgató Lionel Boyce-szal.

Majdnem Norvégiába költözött, ám honvágya lett. „Hiányoztak a magyar barátok, hogy magyarul tudjak beszélni az emberekkel az utcán, és akkor hazaköltöztem a Móricz Zsigmond körtérre.” Sokat járt a Fehérvári úti vásárcsarnokba, ahol összebarátkozott a helyi árusokkal, megtetszett neki a piac kultúrája, elhatározta, hogy ilyen környezetben nyit egy kis helyet, ahol a maga ura lehet. „Azt akartam, hogy legyen egy kis konyhám, ahol egyedül főzőcskézhetek, ahol az emberek

Így találta meg a Rákóczi téri Vásárcsarnokot. „Úgy gondoltam, ez egy gyönyörű hely, ahova elférne még egy étterem, valami olyasmi, ami még nincsen. Úgy gondoltam, a józsefvárosiaknak is szükségük lenne rá, hogy megtudják, milyen egy rámen.” Koppenhágában rámenezőben is dolgozott, volt tapasztalata az elkészítésében, de mielőtt megnyitott volna, elment Japánba, hogy egy kis inspirációt szerezzen. „A rámenezés ott egy közvetlen és egyszerű stílus, bemész egy ilyen étterembe és azzal szemezve eszed meg, aki készítette. Minél gyorsabban befejezed, megköszönöd, elmész.”

Hetey Mártonnak fontos az egyszerűség, ezért van csak kétféle rámen az étlapon, egy magyar húslevesre emlékeztető, marinált sertéstarjás, és egy gazdagabban fűszerezett, vörös miszó pasztás, darált sertéshússal. Nincs kis vagy nagy adag, és az áruk is ugyanaz, 3200 forint. Mindkét leves csirke alapléből készül, mégis „más az élmény, amikor megeszed, más a hangulata”.

Úgy tűnik, aki csak hallott a helyről, szeretne egy adagot ebből az élményből: már a 11 órai nyitáskor sorban állnak az emberek, és nem biztos, hogy jut a levesből annak, aki nem ebédidőben érkezik. „Egyik nap párban álltak sorba, és szóltam, srácok, az egyikőtök menjen el egy lángosért, mert itt egy óra múlva fogtok csak enni.” Hetey Márton se gondolta, hogy ekkora lesz az érdeklődés. „Arra számítottam, hogy nem lesz erre kereslet, és időbe telik, amíg az emberek megszeretik, most meg a negyedik nyitvatartási napon

Ez a szerénység a Nem Ramen névválasztásban is visszaköszön. „Amikor otthon először csináltam a receptet, megkóstoltam és azt mondtam: ez nem rámen. Finom, tök jó, de nem rámen. Egyébként sem vagyok olyan ember, aki képes azt mondani, hogy valamiben jó. Nem is ezért nyitottam meg ezt a helyet, hanem azért, hogy az emberek itt jól érezzék magukat, egyenek, meg beüljenek a csarnokba. Magam miatt csak annyi volt az oka, hogy legyen egy munkahelyem, ahol élvezet dolgozni.”

A felvételek a Rákóczi téri Vásárcsarnokban készültek.

Fotók: Mile Máté