Zsiák Attilával karácsonykor találkoztunk először, amikor a Koszorú utcai pléhkrisztus meggyulladt egy mécsestől, s ő volt az, aki szenteste letisztogatta (ez évi első számunkban írtuk meg a hírt). Akkor derült ki, hogy a Műterem Kávézó társtulajdonosa, és hogy nem tipikus üzletember, inkább valamiféle filozófus. „Valójában a társam, Apáti János a filozófus, a filozófiát én életviteli kérdésként közelítem meg. Nagyon jó barátom, közösen hoztuk létre a kávézót, ő intézi a papírmunkát, én pedig a működtetést.”

Egykor lovak szürcsölték itt a vizet

A galérián ülünk le, innen belátható az egész hely. Szinte minden asztalnál ülnek, többen laptop mögött dolgoznak. Mint egy régi kávéházban: nem nézik ki a vendéget, egy tejeskávé mellett akármeddig ellehetnek.

2018-ban jutottak hozzá az önkormányzati tulajdonú hely bérletéhez. Előttük valóban műterem volt itt, amit a barátjuk, Pauk Eduárd bérelt, aki aztán a József utcában nyitotta meg az MTRM (műterem!) Roast kézműves pörkölőműhelyt és kávézót, ők is innen hozzák a kávébabot, ami azt is jelenti, hogy nem a kommersz vonalat követik. A hely régmúltja is érdekes, ugyanis annak idején itt, jó 120 éve, a ház istállója volt. Ahol most kiszolgálnak, ott abrakoltak a lovak.

2018-ban ez teljesen lepusztult helyiség volt, lényegében mindent maguk alakítottak ki. Kávézót akartak, de mást is – FiloCafe néven alapítottak céget –, „valami szellemi többletet is akartunk adni, közösségi élményt a jó kávé és a finom falatok mellé”. A kávézó ezért kiállítási tér is, programoknak ad helyet, vannak koncertek és mindenféle előadás, foglalkozás, szintén FiloCafé néven.

Ami a pénzt illeti, türelmesek, Apáti János középiskolában tanít, Zsiák Attila pedig ingatlanokkal és veteránautókkal is foglalkozik. Megélhetése nem a kávézótól függ, de fontos, hogy az is megálljon a lábán. Ha az induláshoz szükséges 5-6 milliós befektetést is nézzük, „azért ezt kávéscsészénként kitermelni 20 év alatt sem lesz könnyű, de legalább a sajátomba tolom bele a pénzt”. De nem aggódik, és ebben nagy szerepe van a filozófiának, amit ő inkább metafizikának nevez, a fizikai létezésen túli valóság kutatásának.

Lin-csi bölcsessége

„A világról való gondolkodásom meghatározó olvasmánya Sári László könyve volt, a Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában. Vettem is belőle vagy 70 példányt, azt osztogatom a barátaimnak. Lin-csi 81 tanítása gyönyörűen veszi sorra az élet sarkalatos kérdéseit, s aki magáévá teszi, azt eligazítja az élet maga”, mondja Zsiák Attila. Nem egy adott irányzat követője lett, „a filozófia benne van a népmesékben és a klasszikus platóni, görög hagyományban egyaránt”, de alapvetően a keleti életfelfogás, a hindu Bhagavad-gítá és a buddhista tanítások inspirálták, „ezek a metafizikai hagyományok, amik a legjobban kiállták az idők próbáját”.

Hisz abban, hogy

Ez megjelenik például az alkalmazottakhoz való hozzáállásban, „nem vagyok híve senki kirúgásának, hiszek az együttes fejlődésben”.

A fizikai szint, a hardver a kávégép, a kávé és a tér, amiben megteremtődik valami. „Megteremtődik egyfajta lelkiség, amit behoznak a képek a falon, az itt játszott zenék, és ami a legfontosabb, behozzák az itt dolgozók. Nálam már mindenki tudja, hatása van arra, hogy a világot megváltoztassa.” Amit Zsiák Attila igazán fontosnak tart, az a „szoftver”, a szellemi rész, magasabb szellemiség, univerzalitás, „nevezhetjük élettudatnak, istentudatnak, tudattermészetnek, taónak, az útnak, amiről az emberiség legnagyobbjai beszélnek, ami a lélekre hat, és évezredek óta kiállja az idő próbáját”.

Aki betér a kávézóba, nem találkozik direktben ezekkel a gondolatokkal, ha kíváncsi, elmehet az esti programokra. Zsiák Attila a találkozásban hisz. „A személyes találkozás hatása képes megváltoztatni a világot, és képviselhetek önző érdeket vagy közös szellemi fejlődést is. Adni próbálok magamból, az időmből, a minőségből, hogy a lehető legjobbat kapja meg a másik, akár egy mosollyal, ami mindkettőnket megemel.”

Fotók: Huszár Boglárka