A délutáni rendezvénynek a H13 adott helyett, ami az intézmény újjászülető kulturális tevékenységének is a része.

A nemzetközi roma nap 1990 óta hivatalos világnap. A nemzetközi cigányság egységes nemzetté válásának fontos napjára, 1971. április 8-ára emlékezik, amikor az első Roma Világkongresszus megteremtette a roma identitás fő jelképeit: megszületett a cigányság zászlója és himnusza, és attól a naptól nevezi magát a világ előtt is romának a cigányság. Ez a nap a nemzetközi roma kulturális mozgalom születésnapja.

Roma példaképek

A Horánszky utcai H13-ban Ferkovics József grafikusművésznek nyílt kiállítása, amit kerekasztal-beszélgetés követett. Széles összefogás hozta létre az eseményt: az Uccu Alapítvány, a Józsefvárosi Múzeum, a Romakép Műhely, a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt. (JGK), a Józsefvárosi Önkormányzat és a MANK Nonprofit Kft. működött együtt az előkészítésben.

A főszervező az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány volt. Céljuk, ahogy Szénási Szilvia ügyvezető elmondta, hogy roma és nem roma fiatalok között teremtsenek párbeszédet, megismertessék a romák világát, közelebb vigyék a roma kultúrát a többségi társadalomhoz.

Miután Varga Heléna (Romani Design) elénekelte a Dzselem, dzselem kezdetű nemzetközi roma himnuszt gordonka- és gitárkísérettel, Pocsai Bettina, az UCCU oktatási koordinátora tartott személyes hangú, nagy tetszést kiváltó nyitóbeszédet.

Elmondta, hogy az 1971-ben elindult roma mozgalom célja az volt, hogy együtt valami jobbat érjenek el, felkutassák, ami elveszett, és megőrizzék azt, ami most a romáké. A kiállítás képei az egyének szerepére mutatnak rá, ennek a kulturális mozgalomnak „ők a kulcsfigurái, az idolok, olyan emberek, akik iránymutatást adnak”, innen a kiállítás címe is, Idolok, ez a magyarországi roma példaképek arcképcsarnoka. Pocsai az egybegyűlt közönséget is megszólította: „Kedves romák, ne gondoljátok, hogy ti nem lehettek ilyen idolok. Fontos hogy lássátok, a legkisebbtől a legidősebbig mindenkinek szerepe van abban, merre haladunk.

S nem roma résztvevők, ti is részesei vagytok a roma mozgalomnak, nagy szükségünk van szövetségesekre, akik mellettünk állnak.

Tartsatok velünk, segítsetek nekünk, hogy egy szabadabb társadalomban élhessünk majd, mert ünnepelni igazán csak úgy lehet, ha mindannyian szabadok vagyunk.”

A 61 éves művésszel, Ferkovics Józseffel is tudtunk pár szót váltani. Daróczi Ágnes biztatására születtek meg az arcképek, amiket egy roma mesterségekről szóló sorozat előzött meg. Fiatalon, a Romano Nyevipe folyóirat illusztrátoraként ismerkedett meg a kiemelkedő roma írókkal, mint Lakatos Menyhérttel vagy Choli Daróczi Józseffel, és később számos képzőművésszel, zenésszel, akik a cigányság példaképei. Az Idolok sorozat összesen 60 arcképből áll – ma már a MANK tulajdonában –, és erre a kiállításra nagyjából a felét hozták el. A példaképek sorozata itt nem érhet véget, mondta, ő az elődöket és a maga korosztályát festette meg.

A megnyitót követő panelbeszélgetésen a művész mellett Bódi Barbara képzőművész, Gulyás Klára egyetemi adjunktus (Tokaj-Hegyalja Egyetem), György Eszter történész (ELTE-BTK) és Szénási Szilvia (UCCU) vett részt. A beszélgetést az ELTE Romakép Műhelyének diákjai moderálták. A téma a roma kulturális mozgalom kialakulása és jelene volt, hogy kik a roma értelmiségiek, létezik-e ilyen, hogyan lehet őket megtalálni, kik a roma példaképek. A beszélgetés inkább gondolatokat vetett fel, nem konklúzióra törekedtek, abban azonban egyetértés volt, hogy nagyon szubjektív annak a megítélése, hogyan változott a cigányértelmiségiek helyzete a 70-es évek óta, a rasszizmus azonban szisztematikusan érinti őket, így amíg sokszor alapvető emberi jogaikkal nem tudnak élni, addig nem nagyon lesz javulás ebben.

Szabadulás II.

Este a Kőfaragó utcai Bura Károly Galériában nyílt kiállítás, ami az előző kiállításuk folytatása.

Czímer Dalma, aki Szolnoki Csanya Zsolt festőművésszel – neki is van képe a gyűjteményben – volt a kiállítás kurátora, elmondta, hogy a Roma Parlament

gyűjteményének nagyobb része még most is a Práter utcai pincében hever „rabságban”, onnan válogattak képeket a kiállításra,

de jópár nagyméretű képet most sem tudtak kihozni. A kiállítás részekre tagozódig, tisztelgés a legismertebb és legnagyobb roma festők előtt és a kortársak kiemelkedő alkotásainak bemutatója. Cél volt, hogy megmutassák azt is, ahogy a hagyományos cigány kultúra megjelenik a képzőművészetben.

A megnyitóra Horváth Aladár, a Roma Parlament Egyesület elnöke a Csíkszerda kórust hívta meg. Tóth Árpád kórusvezető azt mondta, különös örömmel jöttek el, mert a Csíkszerda alapgondolata a kultúrák és emberek közötti kapcsolat erősítése.

Erdélyi népdalok és az Ederlezi sajátosan csíkszerdás feldolgozása hangzott el, és szokás szerint a közönséget is bevonták az éneklésbe. Horváth Aladár megjegyezte, ő maga is ismer sokszáz régi erdélyi népdalt, és az itt elhangzottak közük is néhányat a cigányok magukénak ismernek.

Az éneklésben mindenki feloldódott, Pikó András polgármester is zsebre tette előre megírt beszédét, inkább az érzéseiről beszélt. Arra emlékeztetett, hogy Józsefváros sokféle náció munkájából épült, köztük a két legnagyobb közösség a zsidó és a roma. „Nem hiszem, hogy egy normális országban magyarázni kellene, miért áldás az, hogy

a romák velünk vannak, vagy inkább, mi vagyunk velük”

– mondta. Szerinte a képekből áradó szív, érzelem, élettapasztalat minden politikusi lózungnál többet mond. Jó dolog, hogy ezek a képek végre most itt vannak ebben a kis galériában, mondta, „de nem itt lenne a helyük, hanem a Tavaszmező utca 6-ban, a felújított Cziffra-palotában”.

Horváth Aladár elsőként a vendégként érkezett, Ungvárról menekült Makula családot köszöntötte, akiknek megsegítésére a kiállításon is képpel szereplő Balogh József kárpátaljai roma festő egyik képét ajánlották fel licitre. Balogh az Ukrán lakomában a háborút festette meg 20 évvel ezelőtt. A bevételt az Oltalom Karitatív Egyesület kapja és a menekült cigány család.

Felidézte az 51 évvel ezelőtti eseményeket is, amikor London mellett 9 ország 23 cigány értelmiségije döntött arról, hogy a cigányságot politikai nemzeteken átnyúló kulturális nemzetként határozza meg. Sokféle fa van ebben az érdekes erdőben, amit cigányságnak nevezünk, mondta Horváth, és ezt önálló transznacionális európai roma népként definiálták. Szerinte érdemes számot vetni azzal, mennyire sikerült elérni, hogy a közös sorstudatú, identitású, magával önazonos néppé váltak-e, ami hasonlóan gondolkodik történelemről, kultúráról, nyelvről, az önmagához és a kívülálló társadalomhoz, államhoz való viszonyukról.

„Magyaroszágon is kevesen voltuk, akik megálmodtuk a »romának lenni jó, cigánynak lenni szeretnivaló« elképzelést.

Nehéz egy olyan társadalommal birkózni, ami azt mondja, cigánynak lenni szégyen, egyenlő a nyomorral, a bűnözéssel. Ez boldogtalan cigányságot alakít ki, beteges, skizoid identitást,

mert állandóan vitatkoznom kell azzal a tudattal, hogy anyám azt mondta nekem, »szép vagy, okos vagy fiam, bármi lehetsz«, a szomszéd pedig azt, hogy „nem lehetsz senki, magyar főként nem«” – foglalta össze Horváth Aladár a cigányság dilemmáját.

A kiállításon tudtuk meg – hírt nem adtak róla –, hogy most a gyűjtemény egy részét, fotókat, két józsefvárosi iskolában, a Losonci tér Losiban és a Deák Diákban is látni lehet.

Farkas Gyula emléktáblája

A nap további híre, hogy délelőtt az önkormányzat felavatta Farkas Gyula cigány muzsikus emléktábláját a József körút 46. számú ház falán:

Nyitókép: Lakatos Klára