Mint arról korábban beszámoltunk, a Józsefvárosi Önkormányzat és a RÉV8 tavaly télen hirdette meg Ötletcsarnok pályázatot, melyre a lakosságtól vártak ötleteket a Csarnoknegyed élhetőbbé, barátságosabbá tételére. A 10 győztes pályázat megvalósítása április elején kezdődött. Ezek közül a Tavaszi zümmögés címűre éppenséggel múlt szombaton, a méhek napján került sor.
Az esemény házigazdája Délity Kitti méhész volt, aki korábban a kerületben élt, ám amióta szülei nyomdokába lépve kitanulta a szakmát, vidékre költözött. Józsefvárostól azóta sem szakadt el, sőt nagyon is fontosnak tartja, hogy megismertesse a gyerekekkel a méhek világát és nem utolsó sorban hasznát. „Alapvetően a természet közelségét tartom fontosnak, ami az egyik legnagyobb kincsünk, amire vigyázni kell. Meg kell tanulni tudatosan élni benne:
élvezzük ki a természet adta lehetőségeket, mozduljunk ki, fedezzük fel, járjunk el kirándulni, de ne éljünk vissza a jótékonyságával, ne zsákmányoljuk ki”
– fejtette ki a fiatal méhész.
A méhről a városlakó általában vajmi keveset tud, legfőképp annyit, hogy csíp és mézet termel. Hogy veszélyes állat, mivel szúr, ezt Délity Kitti sem tagadja, szerinte mégsem kell félni tőlük, ha netán körülöttünk zümmögnek. Ilyenkor szükségtelen hadonászni, mert a méhek csupán a munkájukkal vannak elfoglalva: keresik az élelmet és gyűjtögetnek, eszük ágában sincs támadni vagy bárkit is bántani.
A rendezvényre érkező családok szívesen hallgatták a méhész meséjét a fekete-sárga csíkos élőlényekről, amiből az is kiderült, hogy a több zöldség- és gyümölcstermés nagyban függ a méhek munkájától, akik nektárgyűjtés közben mintegy mellékesként porozzák be a növények virágait. Bemutatta azt is, milyen eszközökkel dolgozik a méhész, például hogy füstölőre azért van szükség, hogy tereljék vele a méheket, a kaptár nyitásakor ne a méhész arcába szálljanak, de
fel lehetett próbálni egy méhészsapkát is, szemügyre lehetett venni egy mesterséges kaptárt kívülről-belülről, sőt kézbe lehetett venni, meg lehetett szagolni a ragacsos tapintású propoliszt vagy a szemcsés virágport.
Olyan érdekességekre is fény derült, minthogy a méhkirálynő, más néven méhanya naponta kétezer petét rak, és vannak udvarhölgyei, akik többek között az etetéséről is gondoskodnak, nagyjából két évig él, aztán ha elfárad, elpusztul vagy a kaptárban élő méhek maguk ölik meg, vagy űzik el. Közben új királynő felneveléséről is gondoskodnak, ha mégis anélkül maradnak, megváltozik a kaptár morajlása, ilyenkor úgy hangzik, mintha sírnának.
Bár a rendezvény és az előadás célközönsége legfőképp a gyerekek voltak,
a felnőttek kíváncsiságát is igencsak felébresztett a kis ismeretterjesztő óra,
nem győztek kérdezni, élvezték a kalandozást a méhtársadalom izgalmas, rejtelmes, az ember által még nem teljesen feltárt világába.
Közben a gyerekek virágdíszeket barkácsolhattak, méhecskés fejpántot készíthettek és virágot is ültethettek. Nem maradt el a jól megérdemelt mézkóstolás – saját termesztésű mézekből, ahogy illik, vajas kenyérre kenve. Kitti jó házigazdaként szomjoltóról és gyümölcsről is gondoskodott, amiket nem mellesleg a kerületi Szatyorboltból és Rauf Cukrászdától szerzett be.
Nyitókép: Huszár Boglárka
