A stratégia megvitatásáról és a polgármesteri hozzászólásokról már korábban írtunk. Maga az anyag  nagy részben inkább szociológiai tanulmány, ami minden oldalról körbejárja a hajléktalanság kérdéskörét, megvizsgálja a korábbi stratégiákat és alkalmazott módszereket, a nehézségeket, kiváltó okokat, a hajléktalanság összetételét, az érintett emberek egészségügyi állapotát, a kerületi önkormányzatok lehetőségeit, a hiányokat, problémákat, akadályozó tényezőket. A javaslatokat összefoglalták a Fővárosi Önkormányzatnak, a kormányzatnak, helyi önkormányzatoknak. A cselekvési terv és maguk a stratégiai pontok az utolsó néhány oldalt töltik meg. 

Szemléletváltás

A 117 oldalas anyag előszavának egyik fontos mondata Karácsony Gergelytől:

„Kezdjük azzal, hogy kimondjuk: a hajléktalanság elleni küzdelem nem a hajléktalan emberek elleni küzdelem! A közbeszédben – és a döntéshozók elképzeléseiben is – a hajléktalan budapestiek gyakran egy olyan homogén csoportként jelennek meg, amely lényegében a közterületen jól látható helyen fedél nélkül élő embereket foglalja magában. Budapest emberségesebb ennél: a városlakók többsége nem gondolja, hogy a hajléktalan emberek maguk tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek, és egyetért a városvezetéssel abban, hogy a hajléktalan embereket segíteni kell, nem pedig büntetni. A változáshoz és a megoldáshoz azonban nem elég az együttérzés, a segítőkészség és a jó szándék.”

Az elvi alapvetések közt említik a lakhatáshoz való jogot, és kiemelik, hogy a „gyermekes családok otthontalansága elkerülhetetlenül sérti a gyermekek alapvető emberi jogait”.

Fontosnak tartották kiemelni azt is, hogy a hajléktalanságot nem mint különálló társadalmi csoportot kezeljük, hanem mint élethelyzetet, a lakhatási helyzetben elfoglalt pozíciót.

Több erőforrást kívánnak befektetni a hajléktalanná válás megelőzésére, mint a már hajléktalanná vált emberek intézményi ellátására, megfordítva ezzel az elmúlt 30 év gyakorlatát.

Kiemelik, hogy valós tényekre és a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján kell reagálni a problémákra, a stratégia is ebben a szellemben készült. Emellett a stratégiát az érintettek bevonásával alkották meg, összesen 14 részvételi fórumra kerítettek sort családok átmeneti otthonaiban, éjjeli menedékhelyeken, átmeneti szállásokon és nappali melegedőkben, valamint hajléktalanságot megtapasztalt fővárosi önkormányzati bérlők körében. A fórumokon összesen 221 hajléktalanságot átélt budapesti polgár vett részt.

Szakmai fórumokat is terveznek, ahol a hajléktalan emberek vagy otthontalan családok ellátásában, a hajléktalanná válás megelőzésében, illetve a hajléktalan embereknek szóló lakhatási programokban dolgozó szociális munkások, családgondozók és segítők oszthatják, vitathatják meg a tapasztalataikat, emellett pedig társadalmi egyeztetés céljából megalakul az Esélyteremtő Budapest munkacsoport is. 

Megelőzés, méltó ellátás

A stratégia 4 alappilléren nyugszik, ezek a megelőzés megerősítése, a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés bővítése, a közterületi hajléktalanság csökkentése és a méltó ellátás. Azaz az elsődleges cél az, hogy minél kevesebben váljanak Budapesten hajléktalanná, míg második körben minél több hajléktalan ember és családja jusson elérhető árú lakhatáshoz, hogy kiléphessen a hajléktalan státuszból, ne kényszerüljön senki az utcára az elhelyezési lehetőség hiányában, a meglévő szolgáltatások pedig jobban igazodjanak a hajléktalan emberek szükségleteihez, legyenek emberibb léptékű, több személyes teret biztosító szálláslehetőségek, hogy ne börtönben érezzék magukat a szállóra betérők. 

És akkor végre jöhetnének a konkrétumok, hogy melyek azon a tényleges intézkedések, amelyeket meg fognak valósítani, de itt is van egy „ha”, ugyanis ezek megvalósulása nagy részben a kormányon, kisebb részben az önkormányzatokon és azok együttműködésén múlik. A kérések anyagi vonzatát tekintve ez szép utópiának hangzik, de arra, hogy a kormány eleget tesz-e a kéréseknek a közeljövőben, most vajmi kevés esély látható.

Többek között alábbi javaslatokat és kéréseket fogalmazták meg a kormány felé: 

• biztosítson a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok számára központi költségvetési támogatást, illetve kamatmentes hitelt a megfizethető bérlakásállomány bővítéséhez, a meglévő állomány felújításához;
• vizsgálja felül a lakástámogatások rendszerét, a szociális minimum, minimális jövedelembiztonság intézményesítésének, egy megfelelő színvonalú minimumjövedelem-típusú ellátás bevezetésének a lehetőségét;
• vizsgálja meg a legalacsonyabb színvonalú pénzbeli ellátások jelentős emelésének a lehetőségét, lakbér-támogatás bevezetésének a lehetőségét, az alacsony keresetűek adóteher csökkentésének a lehetőségét;
• vizsgálja felül a végrehajtási törvény rendelkezéseit, hogy biztosított legyen az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma, elsőként a gyermekes családok és más sérülékeny csoportok – várandós nők, idős, fogyatékos és tartósan beteg emberek – esetében;
• fejlessze a családon belüli erőszak megelőzésére és az áldozatok, túlélők védelmére szolgáló intézményeket, programokat és szolgáltatásokat, különös tekintettel a hosszabb távú, megfizethető lakhatási lehetőségek bővítésére.

A Fővárosi Önkormányzatnak azt javasolják, még idén indítsa el a Fővárosi Lakásügynökséget, amellyel bővülhetnek a lakhatási lehetőségek az otthontalan emberek és családok számára, indítson lakbér-támogatási programot a rendszeres jövedelemmel rendelkező hajléktalan embereknek, segítsék a közszolgáltató cégekben dolgozó hajléktalan emberek megfizethető lakáshoz való hozzáférését, a fővárosi önkormányzati bérlakások bérlőinek kijelölésénél legyenek kiemelt csoportként kezelve az otthontalan emberek, bővüljön a nyugdíjasház-program.

Azt is megszavazták, hogy a Fővárosi Önkormányzat minden év szeptember 30-ig elkészíti az éves cselekvési tervét a hajéktalansággal kapcsolatban, ugyanezen időpontig beszámolót nyújt be az előző évben megvalósult fejlesztésekről, és arról, hogy az előző évi cseledvési tervet mennyiben sikerült megvalósítani.