Józsefváros régi házain sok csodálatos részlet van, amiket mi, a város lakói már talán észre sem veszünk. Különleges formájú tetők, díszes ereszaljak, ablakok körüli művészi ornamentika, remekbe szabott kapuk – persze többségük ütött-kopott, hiányos, hiszen a régi házak felújítása lassan halad.

A kerékvetőket sem gyakran nézegetjük, pedig igencsak érdekesek. Valójában nagyon is funkcionális tárgyak ezek, kőből faragva vagy vasból öntve, annyi dolguk volt csupán, hogy megvédjék a kapu szélét attól, hogy a kanyarodó lovaskocsi megrongálja. Az autót könnyebb irányítani, mint a lovas fogatot, így ma már kiment a divatból a kerékvető. Manapság semmilyen védelem nincs, néhol betonból, vaslemezből található dísztelen védelem. Az autós talán tart is az utcabálványtól, a szekeret csak arrébb taszította a kapukő, a kocsi kényes karosszériájában komoly kár is eshet, ha nekihajt.

A kerékvetők nemcsak a nagyobb kocsiktól, de a kézikocsival vagy gyalogosan terheket cipelőktől is védték a kaput, mivel eléggé nagyok voltak, ki kellett kerülni, és nem sodorták le az emberek a vakolatot.

Elsőként itt van két díszes darab, amit bátran lehet utcabálványnak is nevezni, ma is haragosan őrzik a kapu szélét.

Az öntöttvas kerékvetők izgalmasan néznek ki, de korántsem biztos, hogy úri kapukat védtek. Sorozatban, gyárban készülhettek.

Józsefváros nagykörúton kívüli területe a fuvarosok világa volt egészen az 1950-es évekig, virágkoruk a XIX. század végére esett. Ez a világ is kettéoszlott az embereket fuvarozó úri kocsisokra és az áruszállítókra.

A konflis és fiáker a polgári házak kapuit látogatta inkább. Külön világ lehetett a Palotanegyed, a Mágnásfertály, ahol az urak saját fogatot, hintót tartottak.

A polgári házak kapuit jobbára faragott kő kerékvetők védték. Az egyszerű formák sok-sok évszázada változatlanok voltak, letisztultak, egyszerűek, de minőséget (némi pénzességet) sugallva.

Itt azonban már inkább szerény iparosok, egyszerűbb emberek lakhattak, őket csak dísztelen öntöttvas védi:

A teherfuvarosok a Nagy Fuvaros utca környékén éltek. Errefelé már nagy udvarok, széles kapuk voltak, minden a munkáról szólt, ezért a kerékvetők is olcsók, ámde masszívak.

Van itt kőből is kerékvető, de ezek is egyszerűek, tömörek:

És amiről nem készülhetett kép, az a falusias régi Józsefváros, ahol paraszti jellegű porták voltak, és olyan úri huncutsággal, mint az utcabálvány nem foglalkoztak. Ilyen lehetett egykor az Illés utca környéke, amikor még a tejesek negyede volt.

Persze ennél sokkal több kerékvetőt és érdekes kaput találhatunk Józsefvárosban, és összeállításunkkal inkább kedvet szerettünk volna kelteni ahhoz, hogy az olvasó is felfedező sétára induljon, és elmélázzon azon, miről is mesélnek neki a kerékkövek.

Fotók: Huszár Boglárka