A gördülősztrájk folyamatos, váltott személyekkel megvalósuló tiltakozást jelent, ahol a sztrájkban érintettek nem egy időben, hanem egymás utáni időszakokban szüntetik be a munkát.
Ilyen lesz a Vörösmarty Gimnáziumban is, Takács Gergely, az iskola magyar–történelem szakos tanára tájékoztatása szerint az elkövetkezendő 3 hétben naponta 1-3 tanár fog részt venni a munkabeszüntetésben: „Az a cél, hogy mindennap legyen olyan tanár, aki nem veszi fel a munkát” – mondja. Nem minden tanár fog tehát egyszerre sztrájkolni, kivéve a december 8-ára kihirdetett országos sztrájknapot, ez már természetesen nem gördülő jellegű lesz, hanem széles körű tiltakozás, ekkor várhatóan a pedagógusok nagyobb tömege fog csatlakozni a munkabeszüntetéshez.
Takács tisztában van vele, hogy ez a fajta tiltakozás túl „lájtos”, és nem hatja meg a hatalom embereit, de szerinte itt most a cél az, hogy fenntartsák a figyelmet, és napirenden tartsák az oktatás sanyarú helyzetét:
„Rengetegszer, sokféle módon tiltakoztunk már, volt tüntetés, élőlánc stb,, de nem történt semmilyen változás; amit most teszünk, az az, hogy legalább folyamatosan jelezzük a probléma létét”
– mondja.
Szerinte nyilvánvaló, hogy nem a Vörösmarty vagy az Eötvös Gimnázium fogja a rossz szisztémát megváltoztatni, de
„talán mintát tudunk adni, precedenst tudunk teremteni, hogy később mások is vállaljanak ilyen tiltakozásokat,
vagy hasonlót, vagy akár találjanak ki mást, és azt csinálják, a lényeg, hogy napirenden legyen a téma” – mondja Takács.
Egyébként a Vörösmartyban a tantestület legalább fele részt szokott venni az ilyen akciókban, és vannak olyanok is, akik sohase csatlakoznak a tiltakozókhoz, de Takács szerint ők a kisebbséget jelentik a nyolcadik kerületi gimnázium tantestületében. „Ettől függetlenül mi kevesek vagyunk a változáshoz,
mi azt tudjuk elérni, hogy állandóan napirenden legyenek a közoktatás problémái,
és minél inkább terjedjen az, hogy a területen fenntarthatatlanak az állapotok.”
Szerinte az lenne a legjobb, ha az ország egyik felétől a másikig nagyon sokan beleállnának valamilyen munkabeszüntetésbe, de azt látják, hogy ez egyelőre, sajnos nem működik.
A sztrájkoló/nem sztrájkoló tanárok közötti kommunikációt firtató kérdésre Takács Gergely elmondta, hogy meg szokta kérdezni a nem tiltakozó tanárokat a sztrájktól való távolmaradásuk okáról: „Ilyenkor nem nagyon kapok válaszokat,
volt, aki azt mondta, hogy egész egyszerűen félelemből nem száll be,
de a többieket nem tudom, hogy miért maradnak passzívak. Valószínűleg idegenkednek a dologtól, annyi viszont biztos, hogy
itt senki nem gondolja azt, hogy rendben lennének a dolgok, akár sztrájkol, akár nem.”
Takács kíváncsian hallgatná, ha ezek a pedagógusok kifejtenék, hogy mi a problémájuk az ilyen akciókkal: „Mindig mondom, hogy jöjjenek új ötletekkel, és akkor csinálunk olyanokat, amiket ők szeretnének, ha valakinek nem felel meg a tiltakozás mostani formája, akkor mondja meg, hogy szerinte mi a jó, és akkor csináljuk azt” – mondja.
A tanár azt látja, hogy a tantestület egy kicsi, de stabil része folyamatosan passzív ezen a téren, de másokhoz képest jól állnak: „Mi még jó helyzetben vagyunk itt a Vörösmartyban, mert máshol a kisebbség az, aki csinálni mer valamit, nálunk ez fordítva van, nem egy rossz arány ez.”
A gördülősztrájk technikai részleteit illetően Takács elmondta, hogy ilyenkor kiírják helyettesítésre a sztrájkoló tanárt, vagy ha nagyon sokan vannak benne egy engedetlenségi akcióban, akkor egy ideiglenes órarend készül, és azok a tanárok mennek be tanítani, akik nem vesznek részt a sztrájkban. „Nyilván tudja menedzselni ezt a helyzetet az iskola vezetése, de
az igazán hatásos tiltakozás az lenne, ha a sztrájk akkora méreteket öltene, hogy azt már nem is lehetne egyáltalán, sehogyan sem menedzselni”
– mondja Takács Gergely.
Fotók: Mile Máté
