Mézga Aladár nyomában
Még az év elején jött a hír, hogy egy fazekasos diákot is díjaztak a Mol Tehetségprogramban, ahová egy okostermosztáttal pályázott. Tóth Ambrusról aztán azt is megtudtuk, hogy amellett, hogy érettségi előtt áll, igaz már a kiválasztott holland egyetemre felvételt nyert, tervezett már nyelvtanulószoftvert és verselemző programot is írt. Ki más is lehetett volna a példaképe gyerekkorában, mint Mézga Aladár?
Hogy a tehetségét és vele a szárnyait bontogathatta, az köszönhető a környezetnek – családjának és iskolájának egyaránt. Ambrus szerint abba kell fektetni az energiát, ami érdekel minket, másban elég a minimumra törekedni, így ő például azt is kiszámolta, hány egyest kellene szereznie ahhoz magyar irodalomból, hogy megbukjon.
A fiatal arról is beszélt nekünk, mi viszi, hajtja előrébb. Ambrus válaszai alapján kis képet kaptunk arról is, hogyan gondolkodik egy tinédzser a világról, és az is nyilvánvalóvá vált, miért is olyan fontos az, hogy egyáltalán gondolkodik róla.
Ha törik, ha szakad, tanítani fog
A másik kedvenc interjúnk szintén egy diákkal készült. Kranyik Tünde a kerületi Vörösmarty Gimnáziumba jár, szintén végzős.
Ővele a hosszan elhúzódó, túl sok eredménnyel ugyan nem járó, mégis a kitartásról, összefogásról, szolidaritásról tanúságot tevő diáktüntetések kapcsán ismerkedtünk meg és mutattuk be Józsefváros népének.
Tünde lelkes fiatal, aki tanítani szeretne azért, hogy kiemelje a posványból az ország azon részét, amelyikre ez bőven ráfér. A diáklány arról is beszélt, ebben az országban szeretne élni és a legtöbb társa is így van ezzel, de figyelmeztet, sajnos nem mindenáron.
Nem az számít, honnan jössz, hanem az, hogy mit teszel
Pusztainé Bártfai Edit a józsefvárosi Biztos Kezdet Gyerekház vezetője cigány származású, családjában elsőgenerációs értelmiségi. Édesanyja egyedül nevelte öt testvérével együtt. Fontos volt számára, hogy gyerekei tanuljanak, hogy könnyebben érvényesüljenek az életben: álmaikért lemondott a saját álmairól.
Edit édesanyja példája miatt is érezte úgy, neki is segítenie kell másokon, támogatnia kell mások előbbre jutását. Reméli, hogy gyerekházbeli munkálkodásának egyik eredménye az lesz, hogy a cigányokról kialakult esetleges rossz vélemény, kép változik, mindenesetre halványul.
Szerinte senkit nem lehet elítélni az alapján, hogy hová született, csakis a tetteink számítanak. Edittel beszélgettünk arról is, milyen pozitív vagy épp negatív megkülönböztetésben részesült élete során származása miatt, arról is mesélt, mindezek tükrében ő hogyan neveli a gyerekeit.
Menni vagy maradni?
Hajdu Szabolcs rendezővel készített interjúnkból kiderül, hogyan tud fennmaradni és a szenvedélyének, a filmforgatásnak élni az, akit nem támogat az állam, nem is hajlandó alamizsnára várni a kormánytól.
Hajdu arról is beszélt, nem akar már a jelenlegi magyar rendszerről forgatni, félő, azzal csak erősítené, legitimálná azt.
Elmondta, hogyan látta az SZFE-s diákok tüntetését, kitért arra, hogyan és miért hagyná vagy nem hagyná el az országot, és elmesélte azt is, hogyan lett józsefvárosi lakos.
A Nyolc a minden
Végül következzen a sorban egy tősgyökeres józsefvárosi belevaló csávó Schwarz Ádám, alias Beton.Hofi, akinek zenéi is itt, Józsefváros utcáin születtek, rajongása pedig lankadatlan a „Nyolcért”.
A zenész mesélt gyerekkoráról, a nyári koncertjén átélt hatalmas flashről, a magyar zene állapotáról, barátságról, a közoktatás helyzetéről.
Szerinte a sikerben is fontos tudatosnak maradni, az olyan kapcsolatoknak, amik már megszakadtak, az illúzióját még csak egy Insta-jelöléssel sem kell fenntartani, a közoktatás pedig már lehúzta magát a vécén.
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
