Sára Botond tavaly adott hangot abbéli véleményének a Facebookon, miszerint „a baloldal már hónapok óta pénzeli uniós forrásból a józsefvárosi óvodákban az LMBTQ-propagandát”. Pikó András polgármester akkor úgy ítélte meg, hogy Sára „aljas és hazug rágalmakat terjesztett a józsefvárosi óvodákban folyó szakmai munkáról és az azt végző óvodapedagógusainkról”, az önkormányzat feljelentést tett jó hírnév megsértése miatt.
A fővárosi törvényszék október 21-i ítéletében első fokon kimondta, hogy Sárának nyilvánosan bocsánatot kell kérnie, mert valótlanul állította, hogy az önkormányzat uniós pénzből LMBTQ-propagandát folytat a kerületi óvodákban. Eddig úgy tudtuk, hogy a törvényes határidőn belül nem fellebbezett, ezért azt vártuk, hogy végrehajtja a bíróság ítéletét, mely szerint legalább 30 napon át bármiféle egyéb kommentár nélkül láthatóvá kell tennie saját Facebook-oldalán az alábbi szöveget: „Bocsánatot kérek a Józsefvárosi Önkormányzattól. Valótlanul állítottam, hogy a Józsefváros Önkormányzat, mint intézményfenntartó európai uniós forrásból olyan programot támogat, amelynek keretében a józsefvárosi óvodákban LMBTQ-propagandát folytattak…”
A perben a Józsefvárosi Önkormányzatot képviselő ügyvéd, Gönczi Gergely azonban azt mondta lapunknak, a bíróság arról tájékoztatta őt, hogy
az expolgármester fellebbezett a döntés ellen,
de erről még hivatalosan nem értesítették, az ítélet jogerősítő végzését sem kapta kézhez.
Szerinte az ügy még „mozgásban van”: „Biztosan nem lehet tudni, de úgy tűnik, azt feltételezem, hogy a másodfokú bíróság (ez egyébként a Fővárosi Ítélőtábla) érzékelte a fellebbezés elkésettségét, és ennek megfelelően a fellebbezés visszautasítására szólította fel az első fokú bíróságot (ez pedig a Fővárosi Törvényszék)“.

Gönczi beavatta lapunkat olyan részletekbe is, miszerint az ítélet kihirdetésekor kinyomtatva, papíralapon adják át az ítéletet az érintettek jogi képviselőinek, de ha az nincs jelen (nem kötelező ugyanis ott lenni az ítélethirdetéskor), akkor elektronikus úton juttatják el a dokumentumot az ügyvédeknek, és a fellebbezési határidőnek számító 15 nap csak onnantól kezd „pörögni”, amikor elektronikus úton átvették az ítéletet.
Jelen esetben azonban mindkét módon megtörtént az ítéletről szóló értesítés, és Gönczi azt vélelmezi, hogy Sáráék a későbbi időponttól számolták a határidőt. Az ügyvéd szerint azonban a fellebbezés mindenképpen késve érkezhetett a bíróságra.
És vajon miről szólhat, mi célból születhet meg egy ilyen fellebbezés? Gönczi szerint az elsőfokú motiváció ilyenkor az időhúzás, hiszen
a fellebbezéssel további fél-egy évet késhet az ítélet jogerőre emelkedése, és ennyi idő alatt az ehhez hasonló politikai-közéleti viták hamar elvesztik aktualitásukat,
ezzel pedig az irántuk való közérdeklődést is. „Ez egy módszer” – mondja.
Arról pedig, hogy konkrétan milyen érvek szerepelhetnek egy ilyen fellebbezésben, annyit mond, hogy nem szükséges új érvek felsorakoztatása: „Elég, ha akár ugyanazt elmondom a másodfokon, nem kell új érvet felhozni, mert még reménykedhetem abban, hogy a másodfokú bíróság nekem ad igazat” – mondja.
Egyébként pedig az elsőfokú eljárásban Sáráék a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot emlegették, az ügyvéd szerint azzal érveltek, hogy közéleti témákban tágabbak a véleménynyilvánítás keretei, és a szereplőknek tűrnie kell a mégoly sarkos véleményeket is. Nem kell tehát atombiztos bizonyíték vagy érv az ilyen vitákban, elég a „vékony ténybeli alap” is, az ennek meglétére való hivatkozás is elegendő közéleti témák esetén,
de még az elsőfokú bíróság is kimondta, hogy itt még ez a vékony ténybeli alap sem volt meg.
Sára Botondék amellett is próbáltak érvelni, hogy igenis van valóságalapja a nyolcadik kerületi óvodák „le-LMBTQ-zásának”, de Gönczi szerint érvelésük nem volt megfelelő: „Összehordtak mindenfélét, szerintem nem volt konzisztens az érvelés, olyanokat hoztak fel, hogy a Labrisz egyesület kibérelt az önkormányzattól egy szobát, ott forgattak valami videót, de hogy ennek mi köze van a kerületi óvodákhoz, az nem derült ki” – mondja.
Jelen állás szerint tehát a két bíróság között pattog az ügy.
Fotók: Huszár Boglárka
