Zebra, fasor, városközpont?

A frissen átadott Orczy úti zebra kapcsán lehetne kritizálni az út kezelőjét, a Fővárost, miért nem ő építette meg (és a kormányzatot, miért vont el tőlük annyi pénzt), s hogy miért ennyire körülményes egy ilyet létrehozni, még egy kicsit az Aldit is, mert a lényegében miattuk épült zebrához alig 15 százalékban járultak hozzá. Ezt nem pontozzuk, megépült végre, nézzük, milyen lett.

Jó a távirányítóval aktiválható „hangos lámpa”, az akadálymentesítés, de a fehér csíkok az aszfalton lehetnének fehérebbek, mintha vékonyan kenték volna fel a festéket. Ötöst azonban nem ez érdemel, hanem a zebra elhelyezkedése és önmagában a létezése.

Az Orczy út sokkal inkább az autósoké, mint az ott lakóké. Vannak valamivel kellemesebb részei, de az Orczy tértől a Golgota térig tartó szakasz biztosan nem az, a gyalogosok itt valóban elnyomottak (voltak). A zebra nekik készült, és a megnyitás pillanatától látszik, sokkal többet fog adni a környéknek, minthogy veszély nélkül lehet átmenni az egyik oldalról a másikra. A tervezés során erről nem esett szó, de egészen megváltoztatta a helyi városképet. Már van hova menni, értelme lett itt sétálni, egyszeriben a fasor is életre kelt, méghozzá mindkét oldalon. A Gólya és az Aldi oldalán ez teljes revelációt jelent. Az élet (üzleti élet is) végre megtelepedhet itt, a meglévő potenciál (jó tömegközlekedés, a városközpont közelsége) kiaknázhatóvá válik, egy újabb mini városközpont jöhet létre. Így már igazán megérte.

• Zebra, Orczy út
• Józsefváros Önkormányzata
• 5/5

-bg-

Ne ítélj név után!

Nem kísérelném meg, hogy név szerint rendeljem meg: kérek egy szeletet a Spicces füge respektusból! Az idei országtorta szemantikailag nem épp kiforrt neve hallatán inkább apelláltam hirtelen egy emésztési problémákkal kapcsolatos betegségre, mint tiszteletre, ami ráadásul mű, hiszen mellőzi a józanságot. Hagyjuk is a nevet, maradjon csak pőrén a torta!

Ránézésre ínycsiklandó, kóstolás után sem okoz csalódást. Lágy krémes karamelles felső, savanykás-gyümölcsös (a torta neve alapján ítélve feltehetőleg füge)zselé, ropogós elemekkel – esetleg pirított mandula- vagy földimogyoró-darabokkal, netán tört kávészemekkel? – dúsított vékony tésztaréteg. Utóbbi ízvilágát nem sikerült maradéktalanul beazonosítanom. De nem estem zavarba, inkább élveztem az egymástól eltérő textúrák keveredését. Viszont a negyedik falat után már túl édesnek éreztem az egyveleget. 

Egyesével is végigkóstoltam mind a rétegeket: az akácmézes tejcsokoládé tükörzseléből csak az akácméz-feelinget hiányoltam, a mousse-krém isteni magában is (pohárkrémként is megállná a helyét), az aszúval meglogybált füge inkább buggyantnak tűnt, mint pikánsnak, fügére csak a magja emlékeztetett, a tésztaréteg önnönmagában nem hozott lázba. 

Nem kizárt, hogy valamikor ennék még egy szelettel, bár korántsem családbarát áron mérik, mintha némileg spicces kedvében lett volna, aki ráírta a bilétára az 1490 forintot (bár az ára változhat cukrászdánként, nekem ennyiért sikerült a próba​).

• Országtorta: Spicces füge respektus
• 4/5

IZS

Tanévkezdésre aktuális

„Azért lettem tanár, hogy megvédjem a gyerekeket a szüleiktől” – így hangzik Rita Madsennek, egy dániai iskola lázadó tanárának jelmondata. Az 5 évados Netflix-sorozat itthon nem kapott akkora visszhangot, mint amit megérdemelt volna, pedig simán a sokkal népszerűbb Sex Education vagy Atypical sorozatok mellett lenne a helye.

Bár iskolában játszódik, a hangsúly a 45 éves, háromgyerekes tanárnőn és az iskola többi tanárán van. Azért a gyerekek és tinik drámájába is betekintést nyerhetünk: a probléma kiindulópontja általában a túl nagy elvárásokat támasztó, saját álmait gyerekén kiélni akaró, vagy éppen elhanyagoló szülő.

Az öt évadban nemcsak a gyerekek és a dán iskolarendszer kínlódását követhetjük végig, de Rita felnövését is: ugyanis hiába nevelt fel három gyereket, érzelmeit a történet kezdetén csak annyira képes kifejezni, mint némelyik első osztályosa. Ha gyerekek melletti kiállásról, szülőkkel való megküzdésről van szó, bátran kiereszti a hangját, még ha a kirúgását kockáztatja is, de azonnal megnémul, amint személyes problémáiról kérdezi valaki. Ebben persze fejlődik a történet során.

A sorozat legjobb tulajdonsága, hogy dán, nem pedig amerikai. Nincs cukormázzal leöntve a skandináv oktatási rendszer, a tanárok úgyszintén keveset keresnek, túl sok a megkötés, a város vezetésétől érkező nyomás, a szülők pedig nagyjából semmibe sem veszik a tanárok munkáját.

Az öt évad végül kerek, de hihető befejezéssel zárul (amit nem lövünk le), fanyar humora és szerethető karakterei miatt pedig megéri végignézni – gyorsan fog menni.

• Rita
• Netflix
• 5/5

áj