Kossuth a Parnasszuson
A Tisza új generációs rendszerváltása néha egészen extrém megoldásokat szül. A választások után nem tudtak mit kezdeni a megörökölt közrádióval, ezért július 15-től (augusztus 23-ig) minden adást töröltek a Kossuth Rádión, és éjjel-nappal hangjátékokat kezdtek játszani, olyanokat, amik az Orbán-érában nem voltak műsoron. Ez afféle forradalmi megmozdulás volt, mint amikor 56-ban az Egmont-nyitányt játszotta újra és újra a szabad Kossuth Rádió.
A 0–24-es hangjáték-rádió dilettáns, mégis zseniális ötletnek bizonyult. A háborús rémisztgetés szócsöve hirtelen a béke szigetévé változott, amit minden percben öröm volt hallgatni. A közéleti zajt egy havas karácsonyeste nyugalma váltotta fel. És az Egmont-nyitánnyal szemben ez most egy (talán) győztes forradalmat jelzett. Pár hétig lelkesen hallgattam én is, bár egy idő után belefáradtam: a jóból is megárt a sok.
A 24 órás adás rádiójátékokból valójában őrültségnek hangzik – hát hol van ennyi rádiójáték? Nos, van. A 40 nap alatt 247 önálló művet tűztek műsorra, és csak a Sinistra körzetnek és a Jadviga párnájának egyenként 15-15 része volt. Ez pedig csak töredéke annak a nagyjából tizenhatezer rádiójátéknak, ami a Magyar Rádióban született az 1920-as évektől máig. A legtermékenyebb időszak a 60-as, 70-es és 80-as évek volt, amikor közel háromezer rádiójáték készült minden évtizedben, míg 2010 és 2026 között csupán 870. Szóval van miből válogatni – ha megmaradt az archívumban –, és érdemes lenne ismét rádiójátékokat készíteni.
Magyar Rádió
40 napnyi rádiójáték
5/5
Bányai Géza
Vidd át, Duplantis!
Ha idegbe vagyok, atlétikát nézek. Nem tudom, miért, de megnyugtat, hogy emberek szaladgálnak egy arénában, és nem oroszlánok elől menekülnek, hanem ugranak, dobnak, hajítanak, futnak. Semmi értelme. Azért is zárták ezeket az embereket egy arénába, nehogy valahogy kijussanak.
Semmi sem annyira értelmetlen és feleslegesen öncélú, mint az, amikor egy fickó kezében egy rúddal nekifut és megpróbál átugrani egy hat méterre rakott lécet. Minek? Mi az, aminek ennél is kevesebb értelme van a világon? Persze hogy nem lehet normál pulzussal nézni. És nem lehet azért drukkolni, hogy verje le. És ha az a léc nem hat méteren van, hanem 632 centin, és fenn is marad, akkor tényleg nincsenek szavak.
Amikor Budapesten volt az atlétika vébé, egy napra kimentem. Egy angol nővel együtt ordítottunk, amikor a magyar versenyző dobta a kalapácsot, utána kért, hogy akkor is ordítsunk, amikor az ő futója áll rajthoz. Naná.
Azt hihetnénk, nem könnyű követni az eseményeket, hiszen egyszerre több helyszínen is zajlik a verseny. Amikor futnak, akkor persze nem dobják a gerelyt, de így is sok minden történik. Valójában sokkal könnyebb felvenni a ritmust, mint mondjuk egy jégkorongmeccsen lekövetni egy támadást és látni a gólt.
Szeptember 11. és 13. között bárki ellenőrizheti, igazam van-e, én már most megadom az ötöst.
Atlétikai Világdöntő Budapest 2026
5/5
F. Szabó Emese
Kísérlet a párbeszédre
Fiatal, főként nem művészekből álló formáció pop-up kiállítása kapott helyet a Nyolcésfél tágas kiállítóterében. A Leszek a barátod (LAB) frissen alakult közösség, első akciójuk az idősek és a fiatalok közötti generációs szakadékra és az időskori elmagányosodás jelenségére próbálja felhívni a figyelmet. Ellátogattak egy józsefvárosi idősek klubjába, beszélgettek a lelkes klubtagokkal, ebből inspirálódva születtek meg az alkotások: festmények, fényképek, installációk és egy animáció.
Minden alkotó leírta, milyen történetek vagy benyomások nyomán készültek a művek, így az is kaphatott ezekből a találkozásokból egy szeletet, aki nem volt jelen.
Bár akad néhány igazán klassz közöttük, a koncepció erősebb, mint maguk a munkák, így inkább az viszi el a hátán a kiállítást. A legfőbb kérdés, hogy egy zárt térben, összesen egy hétig látogatható tárlat valójában milyen befolyással bír egy, az egész társadalmat érintő jelenségre? Valószínűleg elenyészővel.
De ennél jóval szerényebb célokat is ki lehet tűzni. Például az, akivel szembejön a projekt, talán elgondolkodik, mikor beszélt utoljára mélyebben egy idős emberrel, vagy ismeri-e a saját környezetében élők történeteit. Ha ennek nyomán elindul néhány beszélgetés, már megérte.
Aszongya, hogy… – kiállítás
Nyolcésfél, 2026. 08. 28. – 09. 04.
3/5
Mezei Éva
