A 2001-es népszámláláskor 205 ezren, 2011-ben már 315 ezren, de 2022-ben újra csak 210 ezren vallották magukat romának. Ugyanakkor más statisztikák 700-800 ezerre, több cigány vezető pedig egymillióra teszi a hazai cigányság létszámát.

Összeírás, bizalmatlanság – úgyis tudják ki a cigány

Roma ismerőseim főként értelmiségiek, de sokan vannak muzsikusok is, így érthető, hogy a 84 megkérdezettből ötvenen romának vallották magukat, mert az identitásuk egyben a munkájuk is. De a családjaikban, elmondásuk szerint, szinte ők voltak az egyedüliek, akik ezt felvállalták.

Pedagógus ismerősöm azt írta, ő bevállalta, de a családjában csak kevesen, „mert nem bíznak ebben a rendszerben, ahogy én sem”. Egy kommunikációs szakember azt emelte ki, bár ő felvállalta, a gyerekei nem, mert „nincs köze ehhez senkinek”. Hasonlóan írt tanár ismerősöm is, akinek az édesanyja azt mondta: „Mi ez? Összeírás? Ezek készülnek valamire.”

Intézményvezető ismerősöm szavai: „Nem tagadtam, mert az apjuk híres cigány. Egyébként nem vallottam volna így, hogy az utódokra ne nyomjak írásos bélyeget.” De a gyerekei haragudtak rá, hogy fel merte​ vállalni cigány mivoltát, írta, „mert ők féltik a kisfiukat”.

Az egyik művész ismerősöm is bizalmatlanságának adott hangot: „Mindegy, minek valljuk magunkat, tudják, hogy kik vagyunk, és számon tartanak minket. Ott a C betű a nevünk mellett, ezt már rég nem mi döntjük el.”

Eladó ismerősöm semmit nem írt be: „Nem töltöttem ki ezt a rovatot, ezeknek nem engedem listázni magam. A két lányom ugyancsak nem nyilatkozott.”

Egy másik arról írt, sokan nem vállalják fel a cigányságukat. „Én is sokáig tagadtam, mert szégyen volt, nem büszkeség.” Ő nem szégyellte: „Tudtam, hogy mások lenéznének vagy támadhatóvá válnék, de anyámra, nagyapámra büszke voltam. Valahogy azt tanultam, titokban kell tartani. Meg hogy mi nem olyan cigányok vagyunk. Azt szégyellem, hogy az általánosban én is bántottam a Lacit meg az Editet. Rajtuk jobban látszott, talán még nálunk is csóróbbak voltak, én meg örültem, hogy nem hozzájuk tartozom, hanem a többséghez. A cigány szónak több jelentése van. Ahogy a gádzsók többsége érti, úgy tényleg nem vagyok cigány.”

Egy menedzser ismerős azt írta, ők nem vallották be. „Szerintem ez teljesen érhető. Egy olyan társadalomban, ahol az emberek 98 százaléka előítéletes,

Hasonló választ adott egy háztartásbeli ismerősöm is: „Nem szoktam cigánynak vallani magamat. Magyar vagyok. Szomorú, hogy az ember titkolni kényszerül, mert sosem lehet tudni, mi adódik, félünk, hogy meghurcolnak.”

Egy másik szempontot hozott be mérnök ismerősöm: „Ez csak hátrány, úgy gondolom, és szerintem mi magyarok vagyunk. Mindenhol magyarként szereplünk, az anyanyelvünk is magyar!”

Háztartásbeli ismerősöm egészen groteszket húzott: zsidónak vallotta magát. „Mérgemben. Az öreget is beírattam zsidónak, a fiamat magyarnak.” Hasonló megoldással másnál is találkoztam, egyikük eszkimónak írta be magát, indoklása szerint szabad identitásválasztás van, egy másik pedig piréznek.

Egy civil szervezetet vezető ismerősöm annak ellenére nem vallotta be, hogy roma, hogy büszke rá: „Ne írjanak össze.” Egy egykori szakács is a vélt hátrányokat emlegette: „A fiam sem szereti vállalni, hogy félig az. Félnek a megbélyegzéstől. Én is félek, mert látszik rajtam. Azért lett más a nevem is.”

Egy szír−roma művész ismerősömet érte atrocitás már szír és roma származása miatt, személyes és oktatási térben is. „Nem tudom, ezeket az adatokat milyen formában használhatják fel, kikhez juttatják el. Nem szeretném megkockáztatni, hogy kimaradnak lehetőségek az életemből azért, mert hivatalosan roma vagyok az egyértelmű arab származásom mellett. Részemről ez nem identitásbeli, hanem bizalmi kérdés a rendszer felé.”

Többen írták, hogy a számlálóbiztos nem kérdezett rá a nemzetiségére, sőt másra sem, csak kitöltötte magától az adatlapot, így nem tudják, hová sorolták őket.

Eleven félelmek

A válaszokból kiderül, a romák félnek a nyilvántartástól, elevenen él bennük a holokauszt és a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság emlékezete is, és évtizedek óta folyik ellenük a gyűlöletkeltés, s emiatt a fizikai létüket érzik veszélyeztetve.

Tisztában vannak azzal is, hogy Magyarországon a cigány származás mindig hátrányt jelentett, és sokan azt gondolják – és ez már az öntudatra ébredést igazolja –, hogy a nemzetiségi identitás, a vallás olyan érzékeny adat, amihez senkinek nincs köze.

Van még más oka is annak, hogy most mintegy harmadával kevesebben vallották magukat romának, mint tíz éve. Akkor Setét Jenő mozgalmat indított, hogy minél többen vállalják fel a származásukat, mert ezáltal több célzott európai uniós támogatás érkezik. Tavaly Horváth Aladár viszont már arra buzdította a romákat, ne fedjék fel magukat, többek között azért sem, mert az Állami Számvevőszék az 1995 és 2005 közötti időszakot vizsgálva megállapította, a jelentős felzárkóztatási összeg 10 százaléka sem ért el oda, ahova szánták, manapság pedig az akkori támogatás többszörösével történik ugyanez. Ezen megfontolásból én sem írtam be magam romákhoz tartozónak.

Nyitókép: Mile Máté (illusztráció)