Május elsején, különösen, ha olyan verőfényes nap van, mint idén, sokan mennek a szabadba, nem feltétlenül ünnepelni, de kikapcsolódni. Józsefvárosban a II. János Pál pápa téren várták reggel 10-től az érdeklődőket egy közösségi eseményre, ahol a Józsefvárosban élő venezuelai DJ-képzőművész Zeus szolgáltatta a ritmusokat, és a játszótér csőszházát pedig megújították. Mi is bekapcsolódtunk a festésbe, amit grillezés követett.

Sztripszky Hanna, a Közösségi Részvételi Iroda vezetője avatott be minket, miről is szól ez az esemény és miért is jött létre.

– Honnan jött az ötlet, hogy a Közösségi Részvétel Iroda együttműködjön a Kastnerrel?

– Nemrég zajlott le egy társadalmi egyeztetés a II. János Pál pápa téren, s akkor tematizálódott, hogy magával a játszótérrel is kellene foglalkozni. Viszont ez hatalmas beruházás, ami több tízmillió forint lenne. Azt néztük meg, hol lehetne a területen úgy beavatkozni , hogy hatással legyen a játszóteret használó közösségre. Akkor merült föl, hogy a csőszházat kellene barátságosabbá, emberközelibbé tenni. A pályázaton a tér szélén található Kastner Kommunity nyert, közösségi bevonással ők alakítják át a csőszházat, és velünk konzultálva jött létre ez a folyamat.

– Az az ő ötletük volt, hogy itt falfestmény meg régi fotók legyenek a ház falán?

– Igen, és ez a jelen és a múlt emlékezetének egyszerű megjelenítése. Most már itt van ez a krétafal is a másik oldalon, ahová a gyerekek bármikor rajzolhatnak. A lényeg igazából az, hogy

és jobban vigyázzanak rá. Ezért ezek a székek és asztalok is itt maradnak, amikor nyitva van a játszótér, lehet őket használni. Eddig nem volt olyan ülőfelület, ahol le lehetett volna pihenni, az igényfelmérés során jeleztek a lakosok, hogy nagyon hiányzik.

– Feltűnt, hogy a megjelentek és a falat festők közt is sok a külföldi. Hallottam angol meg ukrán szavakat is.

– A II. János Pápa tér ilyen, és a Kastnerhez kapcsolódó emberek között is sokan nem magyarok. Amikor a JóKernek a Tali a téren rendezvényei vannak itt, akkor is sok a külföldi, nem kifejezetten emiatt az esemény miatt jöttek. Most a szomszédban zajló háború miatt is sok ukrán gyerek van a környező iskolákban is.

Labrosse Dániel francia–magyar képzőművészt is elcsíptük, aki a csőszház átalakításának művészeti koncepcióját kidolgozta: „Egy tavaszias-nyárias hangulatú közösségi falfestményt akartunk készíteni a gyerekek és a látogatók részvételével. Megterveztem az eredeti skiccet, aminek a kontúrjait ceruzával felvittem, most már eléggé elrugaszkodik attól, ami az eredeti ötlet volt – de ez nem baj. Az a tervem, hogy fekete filccel majd a körvonalakat úgy fogom megrajzolni, ahogy az eredeti terven van, és akkor ilyen eklektikus színezése lesz majd, nagyon határozott körvonalakkal.”

Leszólítottunk festegetőket is. Egyikük elmondta, épp egy levelet festett. Azt élvezi, hogy a fal által kiváltott gondolatait mindenki ráhordta a felületre, ezért kezdett bele ő is a festésbe. Amúgy pécsi, de itt tanul Józsefvárosban.

Járadi Judit, a rendezvény ötletgazdája, főszervezője, a Kastner Kommunity projektvezetője elmondta, ez egy meghívásos pályázat volt, hogy „találjunk ki egy közösségi művészeti projektet ide”. Az volt az alap, hogy új funkciók jelenjenek meg a csőszház épületénél azon túl, hogy itt a vécé, amit a legtöbb ember tud, „de történjen végre valami más is”. Itt ez a pergolás teraszrész, „ide egyből pikniket képzeltünk el”. Ezt vitorlavászonnal takarják nyáron, a fémelemeket most átfestik majd.

Eredetileg itt egy kísérleti játszótér volt. Azt hiszem, hogy 1978-ban az akkori városvezetésnek az ötleteként jött létre, és az egyik legmodernebb játszótér volt a városban, játékkölcsönző is volt, ez az épület eleve azért jött létre. „Az egy nagyon jó koncepció volt, ma is megélne ez az ötlet – voltak közösségi összejövetelek is, ezt akartuk visszahozni.”

A falfestmény ilyen hívogató célzattal születik, folytatja Járadi. „Labrosse Danit kértük fel, hogy tervezze meg a koncepciót.” Ő nagyon sok muralt (azaz falfestményt) csinál, bár főleg zárt terekben, talán a Dózsa György úti metróállomásnál készült munkája a kivétel, de az sem utcafronti. „Neki is kihívás volt ilyen szempontból, illetve ahogy most látszik is, kicsit

de szerintem ez adja az egész báját, s végül jól kijött ez a sokszínűség, ami itt a Pápa téren jelen van, és hogy ezek szépen elférnek egymás mellett.”

Az épület másik oldalán az emlékezet falát készítették el. Itt a Fortepan archív fotói lesznek a térről. Itt van ez a tér, az egykori Köztársaság tér, amelynek nehéz történelmi emlékezetét nem mindenki dolgozta fel. A különböző generációkban más kép él erről a helyszínről, és ezzel kellene valamit kezdeni, magyarázta az ötletgazda Járadi.

„Itt van ez a kör is, ahol régen emlékmű volt, most üresen áll. Mit kezdjünk vele? Ezt a folyamatot nagyon piciben elkezdenénk az emlékezet falával, 1900-tól 1978-ig, illetve a mai napon készült fotókkal fogjuk megmutatni, mi minden történt itt. Igazából ez a történelem része már bizonyos szempontból. És ez most egy felhívás is: lehet csatlakozni, hozni képeket.”

Fel lehetett ragasztani a fotókat, amit itt készítettek a parkban, aznap is készíttek ilyeneket a résztvevőkről és kiragasztották őket. „Ami még érdekesség, hogy a másik falon felújítottuk a gyerekrajztáblát, ott is kreatív fal lesz, és szeretnénk, ha a gyerekek között is elindulna egy párbeszéd, amikor színes krétákkal rajzolnak.”

Ezeket a folyamatokat segítették a piknikbútorok is, amelyek itt is maradnak. Amikor nyitva van a játszótér, akkor el lehet kérni majd a csősztől, lehet használni,

Több kastneres piknik volt már itt, az összes arra irányult, hogy

ezáltal a helyszínnel kapcsolatos előítéletek is csökkennek”.

Ezt a multikulturális közeget akarták megjeleníteni május 1-jén is: Labrosse Dani itt alkot a Nyolc és félben. Zeus venezuelai, nemrég költözött a kerületbe, a Népszínház 22-ből ismerik a kastneresek. A gyereksarok vezetője, Klári, félig afrikai. „Pluszsikernek élem meg, hogy itt tényleg meg tudtuk jeleníteni a társadalomnak egy széles rétegét” – mondta el lapunknak Járadi Judit.

Fotók: Mile Máté