Csenge a programos csapattal együtt szervez, összedolgozik a kommunikációs csapattal, egyeztet a pulttal, valamint az önkéntesekkel is foglalkozik. Két éve dolgozik az Auróra utca 11. alatti közösségi házban programkoordinátorként. Tíz éve, a Sirály bezárása után találták meg lelkes fiatalok ezt a helyet, majd kezdtek el itt működtetni egy közösségi teret, rendezvényhelyszínt. Hasonló fókusszal működött a kezdetektől, mint ma is: közösségi, független művészeti projekteknek, civil kezdeményezéseknek ad teret és helyszínt. Januárban kicsit felújítják a helyet, 23-án nyitnak újra.
Miből tevődik össze az Auróra?
Több terünk, helyiségünk is van, amikbe próbálunk minél több és többféle programot szervezni. A pincében főleg koncertek szoktak lenni, a nagyteremben előadások, workshopok, beszélgetések, vetítések, kiállítások. A kisteremben hasonlóképp, illetve találkozók, meetingek. Van még egy klímakertünk, ahol szintén vannak események. Könnyűzenével, képzőművészettel, irodalommal, tánccal, színházzal és a határterületekkel foglalkozunk, de teret kapnak különböző fontos témákkal foglalkozó előadások, workshopok, beszélgetések, olvasókörök is. Olyan dolgokat igyekszünk befogadni, melyeket értékesnek találunk.
Mi az Auróra értékrendje, hogyan írnád le pár szóban?
Nagy vonalakban: hiszünk egy elfogadó és befogadó társadalomban. Minden, ami ennek a kialakulását segíti, az itt helyet találhat. Nyitott közösségekben kapcsoljuk össze a kulturális programokat, a civil és aktivista szervezetek munkáját, a közösségépítést és a szórakozást.
Hogyan lehet hozzátok programmal jelentkezni?
A programszervező kollégákkal találjuk ki, szervezzük meg a programokat, de megkeresésekre is nyitottak vagyunk. Könnyű dolgunk van, a budapesti fiatalok többsége ismeri a helyet. Vannak zenekarok, programok, amikkel évek óta együttműködünk, de az új jelentkezőknek is mindig örülünk.
Mit lehet tudni az Auróra közönségéről?
A közönség és a fogyasztói igények is vegyesek. Persze ez kihívásokat is állít. Gyönyörű dolog, hogy a pincében le tud menni egy punk buli, a kisteremben pedig közben egy gyerekszülinap. Volt ilyen délutánunk, fent nyolcévesek szaladgáltak, lent punkok buliztak, a nagyteremben pedig queer szülői értekezlet volt, ahol olyan felnőttek, szülők beszélgettek, akiknek queer gyermekük van. Én azt szeretem a legjobban ebben a házban, hogy vegyes metszeten jelennek meg az emberek, akik csodásan megvannak egymás mellett, és lehetséges így élni.
Milyen kiállításokat szerveztek?
Fiatal, kezdő, feltörekvő művészek szoktak itt kiállítani. Gyakran van, hogy itt állít ki először valaki, de csoportos tárlatok is voltak már.
Milyen programok vannak még a zenei és művészeti eseményeken kívül?
Egy-két havi rendszerességgel tartjuk a Tabuk nélkül sorozatot, ennek keretében olyan témákról beszélgetünk szakértőkkel, melyekről a társadalomban valamiért nem beszélünk. Az Akkor beszéljünk sorozatunkban pszichológiai jelenségekről, mentális zavarokról beszélgetünk. Az Artist Talk programsorozatban művészeket hívunk meg egy-egy beszélgetésre közéleti vagy politikai témában. A Cosy Queer Film Night nevű sorozatot például az önkénteseink kezdték el szervezni, s pizsibuli hangulatúra rendezik be a termet a közös filmezéshez és beszélgetéshez. Ezek mellett havi rendszerességgel szervezünk feminizmussal foglalkozó programokat is. Ezek a programok mind ingyenesen látogathatóak.
Volt-e olyan extrém megkeresés, amit nem fogadtatok be?
Egyszer jelentkeztek egy előadással, amiben olajban akartak kisütni valamit, vizet pacsálnak szét, és volt még sok más kérdéses tevékenység is a listájukon. Feltették a kérdést, hogy ez oké-e? Azt hiszem végül lement nálunk az az előadás, persze a végén közösen takarítottunk. Ami szívfájdalom a számomra, hogy tök jó lenne a kertben, az udvaron is zenés vagy egyéb rendezvényeket tartani, de azt a szomszédok nyugalma érdekében sajnos nem lehet.
Milyen a viszony a szomszédokkal?
Tudatosan figyelünk a jó viszony keresésére, fenntartására. Igyekszünk nem feszegetni a határokat, együttműködők lenni. Megvan az az egy-két ember, akiktől rendszerint érkezik panasz, de a szomszédság nagy részével jó a kapcsolatunk, szerintem megtesszük, ami tőlünk telik ennek érdekében.
Mire vagy büszke az Aurórával kapcsolatban?
Amikor olyan zenekarok játszanak a pincében, akik nagyon kezdők és még nagyon új nekik ez a terep, de egészen biztosan látszik, hogy értékes zenét csinálnak, mert az előadó-művészet nekik való. Az, hogy itt indulnak el ezen az úton, nagyon felemelő. Ilyen például a Villő nevezetű produkció, akik ma a Budapest Parkban telt házasak, két éve pedig itt léptek fel először. (Czeizer Dóra Villő énekesnő és zenekara – a szerk.)
Egyébként a programok közül kiemelném még a ‘Csak ezt az 1-et kértem!’ feminista fesztiválunkat is, amit idén már harmadik éve rendezünk meg február 10. és 16. között. A Közbelépő nevű projektünk nagy büszkeség még, ami a zaklatásmentes éjszakai életért kíván tenni – nálunk kiemelt szerepet kap, hogy biztonságosan lehessen szórakozni.
Házon belül kidolgoztunk egy protokollt erre, ami elért arra a szintre, hogy más szórakozóhelyeknek is át szeretnénk adni ezt a tudást. A projektet a Tixával és a Fekete Zaj fesztivállal közösen csináljuk, a NANE és a Patent szakmai mentorációjával.
Hogy áll össze az Auróra stábja?
A szűk stáb 8 főből áll, két ügyvezető, a kommunikációs munkatársunk, két üzletvezető, két programszervező meg én. Van 10-12 pultosunk, szerencsére ők már egy jó ideje itt dolgozó, összeszokott, szuper, fix gárda. Emellett vannak hangtechnikusaink, jegyszedőink, takarítóink, gondnokunk és az önkéntes csapatunk. A klímakertünket pedig szintén egy önkéntesekből álló csapat üzemelteti.
Mit tud itt csinálni egy önkéntes?
Kommunikációs és programszervező csoportra osztjuk őket, utóbbin belül lehet zenei és nem zenei programok szervezésére jelentkezni. Az a cél, hogy önállóan tudjanak programokat kitalálni és megvalósítani. A kommunikációban a fotózástól a Facebook-események elkészítésén át a szövegírásig mindenféle feladat akad. Nagyon jó fej és ügyes fiatalokkal dolgozhatunk együtt, és ezért nagyon hálásak vagyunk!
Mit kell tudni az Auróra Klímakertről?
A kert működése önkéntes munkán alapszik. Főleg tavasztól van nyüzsgés, az elmúlt 5 évben egy kedves kis dzsungellé nőtte ki magát a nyolcadik kerület közepén. A cél az, hogy helyreállítsuk a természetes ökoszisztémát ezen a területen, ezzel enyhítve a klímaváltozást. Van két közösségi komposztáló is a kertben, ahova bárki elhozhatja a zöldhulladékát. Ez nem egy klasszikus közösségi kert, nincs sok termő növény, de néha felüti a fejét egy kis szamóca, paradicsom vagy csalán. Csalánpesztó például már készült a konyhában, de alapvetően nem célunk a termesztés. Idénre teljesen önfenntartó, hűsítő zöldterületté vált, ami több mint 150 növénynek ad otthont.
Milyen a kapcsolatotok az önkormányzattal?
Az elmúlt években nagyon jó ez a kapcsolat. Azon túl, hogy békésen, zavartalanul működhetünk, szerintem sok hiánypótló közösségi és kulturális kezdeményezés is van a kerületben, aminek próbálunk aktív tagjai, résztvevői, támogatói lenni.
Milyen a te kapcsolatod a kerülettel?
Jövőre lesz tizedik éve, hogy Budapesten élek, a nyolcba költöztem először, és azóta is itt élek, már el sem tudom képzelni, hogy máshol lakjak. Imádom ezt a kerületet a sokszínűsége, változatossága és állandó nyüzsgése miatt. Élő példa arra, hogy nagyon különböző emberek tökéletesen meg tudnak élni egymás mellett. Az Aurórát is a diverzitása miatt szeretem, azt hiszem, ebben érünk össze, ebben hasonlítunk igazán a kerülettel. Máshol nem lehetne ilyen.
Tudsz mondani egy vicces sztorit, ami most eszedbe jut és az Aurórához kötődik?
Tavasszal ment nálunk Kovács Luca Vörösmarty utca 13. fsz. 2/a című performansza (Luca a Freeszfe színház és performansz osztályán végzett és egyébként pultozik is nálunk), és az egyik előadás előtt pár perccel megcsörrent a telefonja, az apukája hívta, hogy itt áll egy idegen férfi a lakásuk ajtajában és azt mondja, a performanszt érkezett megnézni. Az előadás címére azt hitte, hogy a helyszíne lesz, ami nem mellesleg Lucáék családi lakásának címe. Természetesen megvártuk a kezdéssel, úgyhogy meg tudta nézni ő is a darabot.
Fotók: Mile Máté
