Szerdánként bemegy a városba. A Blaha Lujza téren a villamosmegállóban várakozik. Hetente kétszer fürdik, nem kívánja az ételt. Nem tudja mennyit fogyott, de a mellén látszik. Ez zavarja. A cigarettát hiába sodorja, az egy csomag dohány két nap alatt elfogy. Kiszámolta, majdnem száz szál cigaretta kijön belőle, ha vékonyra tekeri. Szereti vékonyra sodorni. A villamosmegállóban várakozik, táskáját a hóna alá szorítja, figyel. A jegyautomata körül mindenféle alakok lődörögnek. Egy héttel korábban a Harminckettesek terén kellett leszállnia, az ellenőröket az utolsó pillanatban vette észre. Nem érti, mi tartja vissza, hogy jegyet váltson. Huszonkilenc éves, kinőtt abból, hogy állandóan blicceljen, nincs ehhez idegzete, tök méltatlan, magyarázta Anitának. Anita is huszonkilenc éves, vagy egy évvel idősebb, vagy kettővel. Nem tudja, hány éves pontosan a barátnője, de vékony, és neki is rövid a haja. A Nap utcai lakótelepen lakik. Nincsenek sokan a négyes-hatoson, szorosan hóna alá szorítja a táskát, figyel. A Corvin mozinál leszáll, lemérte, a Nap utca fél perccel közelebb van onnan, és a mozi eltereli a gondolatait. Nem emlékszik, mikor volt utoljára moziban, nehéz bébiszittert találnia, leginkább nincs rá pénze. Nem zavarja, hogy nincs pénze, Filmvilágot olvas, a filmeket meg elképzeli. Tízéves, amikor a Psychót vetítik a tévében, a szülei nem engedik, hogy megnézze, az egyik osztálytársa meséli el neki az egészet. Azóta csak betakart szemmel tudja végignézni. Befordul a Nap utcába. Próbál nem rohanni, Anitára gondol, hogy Anita mindennap ezen az utcán megy végig, reggel, este, éjszaka. Hogy azt mondta, itt mindenki ismer mindenkit, hogy a helyiek nem akarnak balhét, hogy ő sosem fél éjszaka hazamenni, a kurvákkal jóban van, a múltkor adtak neki cigarettát. Száz méter van még hátra, amikor három fiatal férfit vesz észre. Szemben jönnek, vigyorognak. Nem érti, hogy nem látta őket korábban. Próbál nem sietni. Most már késő, nem mehet át a túloldalra, az nagyon feltűnő lenne, akkor biztosan észrevennék. Határozottság, úgy kell mennie, mint akinek dolga van. Eszébe jut, hogy neki dolga van, négyre várják. A határozatlan embert szólítják meg, erre gondol. Előre néz, úgy tesz, mint aki bambul, határozottan bambul. Ha bambul, akkor nem őket nézi, akkor ott sincs. Akkor azok nem szólítják meg, nem fogják le, hurcolják be egy kapualjba. Nagyon tud bambulni. Már csak egy méter van közöttük, amikor az egyik férfi váratlanul bemozdul, mintha hozzá lépne. Megtorpan, aztán hirtelen valahogy kitér előle. Nem sírja el magát, csak négykor a pszichológusnál.  Kisanyám, ne fossál, ezt mondták, és nagyon nevettek. Igazából nem is akartak semmit, szórakoztak, nem igaz, kérdezi a pszichológust. Sára, a következőt csináljuk. Kimegy, tesz egy kört egyedül, tíz perc séta, meglátja, működni fog. Elmagyarázom az útvonalat. Nyugi, meglátja, nem lesz baj. Elindul a Nap utcában, aztán befordul jobbra, aztán megint jobbra, majd balra, aztán jobbra. Sára elindul a Nap utcában, aztán befordul jobbra, aztán megint jobbra, majd balra, aztán jobbra, aztán nem tudja hová. Eltévedt. Az épületeket figyelte, hogy érdekesek, és süt a nap, pedig november van. Hogy Anita legutóbb mekkora hülye volt. Náluk aludt, mert nem akart egyedül hazamenni az éjszakai járattal.  Némán mentek a Nap utcában, ő koncentrált, megérkeztek a lakótelephez, megkönnyebbülten felsóhajtott. És akkor Anita megijesztette. Jó volt a ritmusérzéke, a Zeneakadémiára járt. Nagyon nevettek.

Ilyesmik jutottak eszébe este tizenegykor, húsz évvel később, amikor a Nap utcában gyalogolt, hogy felvegye a Mol Limót a lakótelepen. Az anyósánál töltötte a napot a József körúton. Eszébe jutott, hogy sosem élt a Józsefvárosban, hogy csak elképzelései voltak arról, hogy kik laknak ott, hogyan élnek, mit akarnak. Anitára gondolt, a Nap utcai lakótelepre. A bulik után néha nála aludt, ha nem akart éjszaki busszal hazamenni. Már egyáltalán nem fél.

Nyitókép: Nagy Dániel