Berlini példák alapján, a 90-es években jutott eszébe Snétberger Ferenc Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas gitárművésznek, hogy jó lenne egy zenei tehetségközpont itthon is a gyerekeknek. Berlin egyik kerületében, Neuköllnben kezdett el roma fiatalokkal foglalkozni: alakult ott egy kis létszámú csoport a helyi szenátus támogatásával.

Legyen segítség a fiataloknak

Snétberger Ferencet mindig is foglalkoztatta, hogyan lehet a fiatalokat zenei pályára terelni és ott is tartani. Salgótarjánból került Pestre, és emlékszik, milyen nehéz volt számára ez az időszak, mindenféle ismeretség és segítség nélkül. „Mindig elkísért, hogy nem egyedül vagyok ezzel így.”

Ezért jött létre 2011-ben a Felsőörsi Zenei Tehetség Központ komplexum. A gyerekek a 12 hetes oktatás idején kollégiumszerű rendszerben laknak, a maximális létszám 60 fő. A nyári kurzus június 27-én kezdődött. A körforgásban vannak újak, vannak visszajárók, és vannak, akik már ott tanítanak, mondja Snétberger. A világ zenei változásai a gyerekeket és az oktatókat is inspirálják.

Sokan felvételiznek onnan konzervatóriumokba, zenei felsőoktatási intézményekbe. Vannak, akik külföldön próbálkoznak, mások itthon maradnak inkább. A táborba meghallgatás által lehet bekerülni, amik régebben zeneiskolákban zajlottak, most már a nemrég megnyílt Bacsó Béla utcai központban vannak a castingok. A fiatalok egész évben beküldhetik az egy-, másfél perces felvételeiket, ezek alapján hívják be őket a felvételire. 10-20 éves kor között várják a jelentkezéseket, de tesznek kivételt is ritkán.

Klasszikus zene és jazz-improvizáció oktatása is zajlik, és stúdiófelvételeket is készítenek a nyolcadik kerületi telephelyen. Snétberger terve az is, hogy létrejöjjön egy Snétberger-zenekar. A fiatalokkal felléptek már a BJC-ben is, és külföldön is koncerteznek különböző formációkban. Voltak Strasbourgban és Berlinben is, idézi fel az emlékeket az egyik növendék, Fehér Melissza.

Barátságok, szerelmek köttetnek itt

A 17 éves Balogh Máté öt éve jelentkezett, mert komolyan akart zenével foglalkozni. Fő motivációja az improvizáció volt, klasszikus alapképzettséggel érkezett, a siklósi zeneiskolában tanultakkal felvértezve.

„Amit nagyon szeretek Felsőörsben, hogy mindenkiben megvan a zene szeretete, meg ahogyan az emberek ott egymáshoz állnak. Nekem a személyiségem is ugyanúgy fejlődött ott, mint a zeneiségem. Ha nem mentem volna el oda, teljesen más ember lennék most. Ott barátságok, de még szerelmek is köttetnek.”

Melissza Mátéhoz hasonlóan szintén szaxofonos, a Bartók konziba járnak mindketten. Mátétól hallott a Snétberger Központról, ő már a Bacsó Stúdióban felvételizett. Korábban fuvolázott, és mindenképp zenével foglalkozna a jövőben is. Máté szerint a gyakorlás időtartamánál többet számít a minősége; fontos, hogy végig nagyon koncentráltan gyakoroljanak, így elég lehet napi fél-egy óra is. Nevetve mondja, hogy első körben a matek pótvizsgát szeretné behúzni, később pedig zenekarokban játszani, tanítani. Szaxofonos, zenész akar lenni.

Amerikában van a jazz szaga

Amerika mindannyiuk nagy álma. „Ott van a jazznek a szaga. Ott született a jazz.” Azokkal szeretnének játszani, ahol a jazz megszületett, és érdekli őket a jazz története is. Melissza szerint ott minden benne van a zenében: amikor a rabszolgákat elvitték dolgozni, megfosztották a családjuktól, elvették a nevüket, a vallásukat – mindez a fájdalom és az öröm is benne van a jazzben és a bluesban. „Ezt akarjuk mi átérezni.” És azt is elmondják „a táborban nemcsak a tanároktól lehet tanulni, hanem a diáktársaktól is, a tudás mindenhonnan jön”. „Az is mekkora dolog, hogy ebéd után leülsz az asztalhoz egy Plutóval vagy egy Tzumóval (Horváth Pluto József és Oláh Tzumo Árpád, jazz-bőgős és -zongorista).”

Balogh János klasszikus klarinéttal jelentkezett 4 éve, bár nem érezte magát soha tehetségesnek. „A központ volt az a hely, ahol rengeteget fejlődtem és először találkoztam a jazzel. Nagyon jó közeg, egy menedékhely, ahol csak a zene van.”

Neki a központ abban is segített, hogy megnyíljon, leküzdje a félelmeit az emberek iránt. Szerintük egyébként kicsit mindenki bolond, aki a táborba jár, és ez az egyik legjobb az egészben.

János most trombitával foglalkozik, egyébként bekerült a pécsi orvosi egyetemre, ami szintén karrierutat kínál neki. „Meg hát csak beszáll az öccse mellé egy zenekarba, nem?” – mondja Máté a bátyjára, Jánosra nézve. Hogy mennyi gyakorlás kell még ahhoz, hogy zenekart alapítsanak, már igazán ügyes zenészként? „Egy élet.”

Fotók: Huszár Boglárka