Már 3/4 8-kor tele volt gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal a Trefort utca a gimnázium előtt. Tanévnyitóra jöttek – ez már a 154. tanéve a híres iskolának – és utcaavatóra. Szeptember 1-étől ugyanis övék az új iskolautca.

Még nem lakták be

A gyerekek többségének meglepetés volt a Trefort utca átalakulása. „Nagyon jó, mert eddig, ha megálltunk beszélgetni az iskola előtt, csak elálltuk a járdát”, mondták a 10.-es lányok. Még nem tudták, kijöhetnek-e majd szünetben, de az osztályfőnökük már elmondhatta, hogy tanítás alatt is ki lehet majd jönni, ha nem is minden szünetben, mert tanári felügyeletet is biztosítania kell az iskolának. A másik osztály tanára azt mondta, az iskolautca egy 20 éves projekt megvalósulása és „majd meglátjuk, hogyan lakjuk be, de

Az iskolautca tervezésekor gondoltak arra is, hogy akár órát is lehessen tartani itt. Az egyik nagymama, aki egyébként 40 évig tanított a Trefortban, azt mondta, ebben kevésbé bízik, „a Múzeumkertben tartottunk annak idején tornaórát, de elzavartak, pedig jó volt, a lányok futottak körbe, még lépcsőztek is”. Egy osztályfőnöknő szerint azonban elképzelhető a kinti tanóra, „majd meglátjuk”.

Hamarosan elkezdődött a tanévnyitó, ami örömteli módon nem hasonlított a régi idők filmekben is kifigurázott tanévnyitó ünnepségére. Nem voltak hosszú beszédek, bár a meghívottak sora hosszú volt: az iskolát fenntartó ELTE rektora, Darázs Lénárd és munkatársai mellett Pikó András polgármester és Rádai Dániel alpolgármester, valamint az iskolautca tervezését, építését menedzselő RÉV8 vezérigazgatója, Zikkert Zoltán és Tekeres Réka településmérnök is ott volt.

Az ünnepség fő attrakciója a gimnáziumot most kezdő hetedikesek köszöntése volt (a Trefort hat évfolyamos gimnázium, 3-3 párhuzamos osztállyal). Egymás után sorakoztak fel, miközben felolvasták a neveiket, és a 9.-esek felavatták őket a Trefort kitűzőjével. A helyük középen volt fenntartva, a fő helyen.

Őket egy 9.-es lány humoros élménybeszámolója követte a nomád táborról – városi gyerekek első találkozása a hidegvizes lavórral és egyéb kalandok –, amit Fernengel András kémiatanár indított útjára.

Neki az iskolautca létrejöttében is komoly szerepe volt. „Hogy a Trefort utca kiemelkedhessen a belvárosi keresztutcák szokványos világából, az ő kiemelt érdeme is. Nemcsak, hogy elsőként megálmodta a fejlesztés szükségességét, hanem a sok kudarc ellenére mindig készen állt arra, hogy türelmesen elmondja érveit, álláspontját, egyeztessen, tervezzen, együtt gondolkodjon. Fernengel tanár úrnak van már egy mestermunkája, a nomád tábor.

mondta Csapodi Zoltán igazgató.

A trefortos gyerekek fegyelmezettek voltak, de nem kellett vigyázzban állniuk az események alatt (a Himnusznál azonban kihúzták magukat), és az oldottság megmutatkozott az iskolai kórus fellépésében is. Ezt így vezette fel a 11.-es Utri Boglárka, aki a tanévnyitó konferansziéja volt: „A Trefort utca mindenkié, ahogy a zene is. Ugyanis a Trefort kórusa fog énekelni közösen néhány tanárral és egy öregdiákkal.” A fiúk sorában ott volt Csapodi Zoltán is.

Utcaavató

Voltak beszédek is – mértéktartóan rövidek –, elsőként Pikó András szólalt meg. Ő a büszkeségről beszélt, amit a Trefort nagy múltú közösségéhez tartozás miatt érezhetnek a diákok, és a polgármester büszkeségéről is, amit a közösségek közösségévé fejlődő Józsefváros miatt érez. „Remélem, nagyon jól fogjátok magatokat érezni, és kerüljetek bárhova, úgy fogtok majd emlékezni Józsefvárosra, hogy itt volt az ország első iskolautcája és az ország egyik legjobb gimnáziuma, ami a tiétek.”

A hetedikeseken kívül a tanévnyitó másik nagy attrakciója az új iskolautca volt, és ennek kapcsán olyan dolgokról is szó esett, amiről eddig csak keveset tudtunk.

Utri Boglárka úgy mutatta be Darázs Lénárdot mint az ELTE „három napja felavatott” rektorát. A közvetlen megszólítás a közönségben és a rektorban derültséget váltott ki, így kezdte beszédét: „megpróbálok nem lámpalázas lenni egy ilyen felvezető után, ez a három nap valóban nem egy nagy praxisra utaló pozíció”. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemet (ELTE) ékszerdoboznak nevezte, amiben az egyetemi karok és tudományterületek mellet nagy kincs a gyakorló iskolák hálózata is, köztük a Trefort, az egykori Mintaiskola, amire méltán lehet büszkének lenni. „Ezek az iskolák megvalósítják Eötvös Lóránd és az édesapja, Eötvös József eszméjét, hogy a tudományegyetemen tanított pedagógusok, akik a tudományhoz is értenek, adják tovább a tudást a középiskolákban olyan diákoknak, akik maguk is nyitottak arra, hogy elsajátítsák azt a kritikus szemléletet és szorgalmat, ami későbbi életük boldogulását és a társadalom jólétét is szolgálja.”

Darázs Lénárd szerint

„Egy iskolautca persze sok szempontból megragadható, mert beszélhetnénk a fenntarthatóságról, a várospolitikai kérdésekről, és arról, hogy egy fővárosban nem okvetlenül kell rettegni, ha egy utcán át akarunk kelni, mint mondjuk a Múzeum körúton vagy a Rákóczi úton, ahol örülünk, hogy megúsztuk a zebrán átjutást. De ez tere lehet az együvé tartozásnak, a közösségépítésnek is.”

Az igazgatót (aki egyébként német- és történelemtanár) is derűt keltő kedvességgel vezette fel Utri Borbála: „és most következik, amit már mindannyian nagyon vártunk, Csapody Zoltán igazgató úr köszöntője”. Így kezdte:

„Augusztus 29-e, múlt péntek délután 5 óra van. Egyedül vagyok a portáson kívül az iskolában. Délelőtt igazgatóságom egyik legizgalmasabb ELTE-eseményén vagyok túl, a 205 éves rektori lánc átadásán Darázs Lénárd rektor számára, az ELTE 391. tanévének elején. Délután 5-kor pedig kijövök a Trefort elé,

Ha igen, akkor először balra néztem, hogy el ne üssön az autó, aztán igyekeztem nem kitörni a lábam a töredezett aszfalton. Több ilyen élményem nem lesz. Mert péntek délután akárhová néztem, és azóta is jobbra, balra, lefelé vagy felfelé, örvend a szívem, csak ámulok és érzem, hogy most valami nagy dolog történt velünk.”

Felidézte első találkozását Pikó Andrással, „akinek hat évvel ezelőtt, amikor először megválasztották, a hivatali beiktatása napján első útja reggel egyből a Trefort Gimnáziumba vezetett, s leültünk beszélgetni a múltról és tervezgetni a jövőt”.

A Trefortnak régi vágya volt az utca átalakítása, mondta. „15 éve tervezzük ezt, fél éve pedig intenzíven dolgozunk az önkormányzat munkatársaival. Sok egyeztetés, vita árán a lehető legszebb, legjobb dolog készülhetett el. Ért engem sok öröm az elmúlt 32 évben, mégis bátran kimondhatom, trefortos tanárságom és igazgatóságom talán egyik legszebb pillanata ez.” Az építkezés tanulságaként ezt mondta a diákoknak: „Ha véletlenül várostervezők lesztek, vagy bármilyen foglalkozást is fogtok űzni, azt ilyen elhivatottsággal tegyétek.”

Az iskolautca tervezésében sokan vettek részt, Csapodi Zoltán kiemelte két rajztanár, Kovács Gabriella és Oroszy Anna, valamit a szülők közül Káli Szilvia művészi segítségét, de diákok is támogatták a projektet véleménnyel vagy konkrét munkával.

Majd a gimnáziummal szembeni házra tekintve megköszönte a szomszédság segítségét is. „Kiemelkedő és pozitív élmény volt tavasszal a Trefortban megtartott lakossági fórum, ahol annyi őszinte, de az iskolát és terveinket alapvetően támogató hozzászólás fogalmazódott meg.”

A megszólalók a gimnázum bejárata előtt beszéltek, ahonnal most hiányzott a régi korlát. „Nem tűnt el, csak átalakul. Restauráltatjuk és egy picit szétbontva visszatesszük. De már csak szimbolikusan, emlékeztetve arra, hogy 140 évig itt volt, és mert ugye korlátok nélkül nincsen iskolai élet. De most mégis korlátlanul, azaz akadálytalanul és veszélytelen tudtok majd ide kiáramlani”, mondta Csapodi Zoltán. Tervben vagy egy Trefort-szobor felállítása is az iskolautcába, ennek elkészítésével most nyugdíjba vonuló tanárukat, Kovács Gabriella szobrászművészt bíznák meg.

Nem maradt el az igazgatói intelem sem, ami azért nemcsak a diákoknak szól, hanem mindenkinek, aki erre jár: „Az elkészült iskolautca szép és örömteli, de egyben feladat és felelősség is. Van mire vigyázni. Növényekre, padokra, a környezetünkre, a falakra.”

Csapodi Zoltán végül azt mondta: „Mindenki ismeri Demjén Ferenc híres számát Petiről, a nehéz iskolatáskáról és a leányról, akit meglát, s emiatt végül az iskola felé veszi az útját. Tanévkezdő napon a rádió is mindig bejátssza, hogy könnyebb legyen a diákoknak az iskola felé venni az irányt. De a trefortos Petiket, és persze minden fiút és lányt mostantól nemcsak az esze, hanem a szíve is az iskolába fogja húzni automatikusan reggelente, amint a Trefort utca sarkára ér bármelyik irányból, s fel sem merül majd, hogy bármi hazafelé, vagy az iskolától elfelé húzzon titeket.

hogy már nem a második, hanem az első otthonotok lesz az iskola, és soha nem akartok majd innen hazamenni.”

Fotók: Huszár Boglárka