Orbán Viktortól hallhattuk már ezt a kifejezést 2013 januárjában is. „Egymillió új munkahelyet létre kell hozni 10 év alatt akkor is, ha cigány gyerekek potyognak is az égből” – mondta a kormányfő. Fontos cél szerinte, hogy segély helyett munkát adjanak, valamint hogy segélyből ne lehessen több pénzhez jutni, mint munkából. Mókázó, derűs hozzáállás a jövőhöz, nem úgy a romákhoz. A pejoratív tartalmú szólás után a többségi véleménynek adott hangot, miszerint a cigányok a segélyekből jobban élnek, mint akik dolgoznak, hát dolgozzanak ők is, legalább közmunkán. Egy cigány közmondás jut eszembe, ami nagyon is ide illik. „Ne sokasítsd a rossz hírt, mert abból kevés is elég.”
De mit is jelent a szólás: „ha cigány gyerekek potyognak is az égből”? Egy kommentelő így értelmezte: „egy barátommal egy csomót gondolkoztunk, mire arra a következtetésre jutottunk, hogy a pokolban a Sátán úgy döntött, hogy nem lehet ezekkel együtt élni és kidobta őket, majd csak annyit lehetett látni, hogy potyognak az égről”. Rácz Béla, az 1 Magyarország Egyesület oldalán az alábbi fejtegetést tette közzé: „a szófordulat eredete is árulkodó: egyes nyelvészek szerint a »cigány gyerekek potyognak is az égből« a XIX. század végén kezdett elterjedni a magyar köznyelvben, a viharos, kiszámíthatatlan idő metaforájaként.
Akkoriban ez a mondat a kaotikus és váratlan jelenségeket jellemezte.”
A helyzet az, hogy már a gyerek sem indulhat tiszta lappal az életbe, ha cigány. A billogot ráégetik. Ez a szemlélet mutatkozik meg a cigányokkal kapcsolatos magyar szólásokban is. Közismert, gyakran használatban lévő szólás, hogy ha valaki félrenyel, akkor „cigányútra ment” az étel. Azt, hogy „nem szokta a cigány a szántást”, arra az emberre mondják, aki nem akar dolgozni. A magyar közmondásokban az az általános felfogás fejeződik ki, hogy a cigány tolvaj, haszontalan, alattomos nép, csak a másén szeret élősködni. Hazug, tele van furfanggal, ravaszsággal. Ha valakiről megvetően nyilatkoznak, a cigányokkal hasonlítják össze. „Ne légy olyan, mint a cigány.” „Könnyű a cigányok közt lopni tanulni.” Még a népdalokban is a becsmérlést, a gúnyolást érhetjük tetten: „két bőre van a cigánynak…”. Vannak magyar eredetszövegek, melyekben a cigányokat lényegében alsóbbrendűnek állítják be, gúnyos humorral tálalva. „Amikor az Isten az embert teremtette, megérkeztek a magyarok. Isten életet lehelt beléjük. Amikor a cigányokat teremtette, kifogyott a lehelet, és ezért Isten szellentett. Füstös volt a fing, ebből lett a cigány, azért is fekete.”
Nagyon sok cigány közmondást olvastam el, de egyet sem találtam, ami más népet gyalázna.
A fehér felsőbbrendűség a cigányokkal szemben, a népi eredetű, szájhagyomány útján terjedő és átöröklődő szemlélet folyamatosan jelen van a magyar társadalomban, és rárakódik a politikusok, közismert személyiségek, humoristák megnyilvánulásaira. Még mindig szalonképesnek tűnik kedélyesen összekacsintani a cigányok rovására. Egyedül Lendvai Ildikónak tűnt fel Orbán Viktor beszéde. A Népszavában azt írta, „kezdjük azzal, hogy nálunk a cigány gyerekek (és más szegények, kirekesztettek) nem az égből potyognak, hanem az iskolából. Ki.” Nem tiltakoztak sem más kisebbségek, sem az egyházak. Tudom, elég sok és nagy baj van az országban, miért pont ezt a kis kedélyes lenéző szólást tették volna szóvá.
Azt mondja az egyik cigány közmondás, hogy
„aki előtted mást rágalmaz, az téged sem oltalmaz”.
Ebben az országban a rágalmazás sohasem ment ki a divatból, manapság is nagy keletje van. Úgyis értelmezhetem, hogy akik minket, romákat rágalmaznak, azok egymást is rágalmazzák a hátuk mögött.
A miniszterelnök számára meg csak annyi a mondanivalóm, hogy soha ne felejtse el, sem kedélyesen, sem kedélytelenül, hogy minden embert megillet az emberi méltósághoz való jog. A védteleneket, a leggyengébbeket nem alázzuk meg a méltóságukban. Még akkor sem, ha azok a cigány néphez tartoznak.
Fotó: Mile Máté
