Voltak, akik nemzeti ételeiket kínálták, és mi nagyon bíztunk benne, hogy a belgák majd sört osztanak, de sajnos nem így volt. A gasztronómiájukról nem sokat tudtunk, a sült krumplit, a waffelt és a kagylót kivéve azt hiszem kevesen tudnak bármi mást felsorolni, pedig a witloofrolletjes egy igazán nagyon finom és igencsak belga fogás.
Az endíviát, ezt a magyar ízlésnek kissé kesernyés salátafélét egyenesen „fehér aranynak” nevezik. 1830-ban, amikor Jan Lammers több hónap után tért vissza birtokára, meglepetésére a pótkávénak szánt cikóriagyökerek kihajtottak a nyirkos, sötét pincében és ehetőnek tűntek. 1846-ra pedig a belga botanikus, Brézier által nemesített cikória, az endívia már kapható volt szinte minden brüsszeli piacon, és rövid kísérletezés után egyre több étel alkotórészévé vált.
Witloofrolletjes
Négy főre:
- 8 nagy endívia, párolva
- 8 szelet sonka (jambon blanc vagy fekete erdei)
- 20 dkg Gruyère sajt, reszelve
A besamel mártáshoz:
- 5 evőkanál vaj
- 7 evőkanál liszt
- 4 csésze forró tej
- 1 teáskanál só
- őrölt fehér bors, ízlés szerint
- egy csipet szerecsendió, ízlés szerint
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A párolt endíviákat helyezzük a sonkaszeletekre, majd a sonkát tekerjük az endívia köré. A nyitott oldalával lefelé helyezzük tepsibe, hogy sütés közben ne nyíljon ki.
A besamelhez olvasszuk fel a vajat egy serpenyőben. Fakanállal keverjük hozzá a lisztet, hogy sima, laza masszát kapjunk. Mérsékelt lángon keverjük, hagyjuk a vajat és a lisztet körülbelül 2 percig habosodni anélkül, hogy a színe vajsárgáról megváltozna. Vegyük le a tűzről, öntsük hozzá a forró tejet, és erőteljesen keverjük, hogy csomómentes legyen. Ízlés szerint fűszerezzük.
A tekercsek tetejére öntjük a besamel szószt, szórjuk meg reszelt sajttal. Süssük 30 percig, forrón tálaljuk. Természetesen sült krumplival is finom, de vajas krumplipürével az igazi. A belga sör viszont kötelező mellé!
