„Az önvédelem nem azt jelenti, hogy verekedésre buzdítjuk a nőket. Arra szeretnénk megtanítani őket, hogy fel tudják mérni, dekódolni tudják, melyik helyzet mennyire veszélyes, és képesek legyenek megfelelően reagálni, azaz minimalizálni tudják azt a lelki, testi kárt, ami érheti őket” – mondta lapunknak Takács Flóra szociológus, a Józsefváros Közbiztonságáért Alapítvány kuratóriumának tagja.

Az alapítvány tavaly szeptemberben hirdetett önvédelmi tanfolyamot Józsefvárosban élő 12 év feletti hölgyeknek. A képzés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. A résztvevők egy 10 alkalmas bérletet kapnak, amit 12 hét alatt használhatnak fel: eldönthetik, hogy mikor jelennek meg az edzéseken. A foglalkozások hetente kétszer, hétfőnként és szerdánként este 7 és fél 9 között zajlanak a Mária utca 2. szám alatt, Kovács Ildikó önvédelmi tréner vezetésével. Jelentkezni 2026 májusáig lehet.

A tanfolyam a szubjektív biztonságérzet növelésére szolgál, és azzal nem alternatívát kívánnak felkínálni más intézmények megfelelő működése helyett. „Azt gondoljuk, hogy a rendőrségnek, az áldozatsegítőknek is ugyanúgy jelen kell lenniük, el kell járniuk, ám a rendőrség ideális helyzetben sem tud minden lakásban, házban, téren mindig ott lenni, a kiérkezésük időbe telik, a megtámadott nőknek viszont azonnal kell védekezniük” – mondta Takács Flóra.

A program másik üzenete, hogy nem az áldozat felelős azért, ha attrocitás éri.

Miért épp nőknek?

A számok egyértelműen azt mutatják, hogy fizikai bántalmazást, támadást – akár közterületen, akár magánhelyzetben, a négy fal között – sokkal nagyobb számban szenvednek el nők, mint férfiak. Bár Magyarországon kevés az erre vonatkozó, megbízható bűnügyi statisztika, a látencia nagyon magas: az áldozatok ritkán fordulnak hivatalos szervekhez segítségért, mondta Takács Flóra.

ám csak minden negyedik jelentette a szociális, egészségügyi vagy áldozatsegítő szolgálatoknak és nagyjából minden nyolcadik a rendőrségnek. Egy magyarországi, 2024-es felmérés szerint a nők több mint a fele szenvedett el párkapcsolati bántalmazást élete során, szemben az Európai Unióra vonatkozó 30 százalékkal. Ez arra utal, hogy az állam nem veszi elég komolyan a nők elleni erőszakot, nem reagál rá kellő hatékonysággal, és nem ad megfelelő segítséget a bajbajutottaknak.

Legalábbis az áldozatok így érzékelik, mondta Takács Flóra.

Nem csak technika, szemlélet is

Ha azt érzem valakiről, hogy furcsa, például aggodalmat kelt bennem, ahogy rám nézett, és próbálok tőle távolságot tartani, már ez is önvédelem, mondta Kovács Ildikó. „Az óráimon egyfajta szemléletet is igyekszem átadni a nőknek. Nemcsak a technikáról van szó, hogyha valaki megfog, akkor így vagy úgy tekerem, hanem arról is, hogyan tudom adott esetben megelőzni, elkerülni, mire kell odafigyelnem, hogy már bele se kerüljek egy agresszív szituációba.”

Megtörtént nem egyszer vele is, hogy megfogdosták egy szórakozóhelyen, vagy megállt mellette egy autó, és a benne ülők azt akarták, hogy beszálljon, máskor hozzá dörgölőztek a 4-6-oson, vagy épp rányúltak a mozgólépcsőn a fenekére. „Mindig szóvá tettem, jeleztem testbeszéddel is a határaimat és kiléptem az adott szituációból. Mondjuk úgy, ösztönösen jól kezeltem az eseteket. Ám, mivel nem volt technikai tudásom, azt gondolom, jórészt szerencsém is volt, hogy nem kerültem olyan helyzetbe, ami eldurvult volna. Épp emiatt szippantott be a harcművészet, mert

Tanfolyamán Kovács Ildikó többféle küzdősportból, harcművészeti stílusból kiemelt, önvédelemre alkalmas technikát oktat. Szerinte a mozdulatok egyszerűek, könnyen és gyorsan elsajátíthatók, ám többszöri ismétlés szükséges ahhoz, hogy rutinszerűvé váljanak.

„Annak idején csak egy mozgásformát kerestem, több küzdősportot is kipróbáltam. Amikor a környezetemben promotáltam hasznossága miatt, a női ismerőseim elutasítók voltak. A legtöbben azt mondták, hogy arra ők nem képesek.” Hogy feloldja a kifogásokat, kidolgozta a saját módszerét és elindított egy női önvédelmi csoportot. Ennek már 15 éve, a csoportja azóta is folyamatosan működik, ha résztvevői jobbára cserélődnek is, de korábbi tanítványai is feltűnnek időnként. Ehhez a csoporthoz csatlakozhatnak a józsefvárosi nők.

Biztonságban együttműködve

Kovács Ildikó misszióként tekint a nők képzésére. Felnőtteket oktat főleg, a tanfolyamra azért csatlakozhatnak 12 éves kortól a kerületi lányok, mert „ez az életkor lélektani határ. Ennyi idősen kezdenek el a lányok egyedül közlekedni. Mivel nincs felnőtt felügyelet mellettük, megnő az esélye, hogy odalép hozzájuk valaki, nem épp a legjobb szándékkal” – mondta.

Úgy véli, ahhoz, hogy a nők el tudják sajátítani az önvédelmi technikákat, biztonságos közegre van szükség, így annak megteremtésére törekszik. „A tapasztalatom szerint ez működik is.” Nagyon sokan megfordultak már nála. Többek megelőző jelleggel, mások a rossz tapasztalataik miatt. „Igyekszem traumatudatosan oktatni. Ha valakinek már volt bármilyen nehezen emészthető élménye, azt mindenképpen figyelembe veszem. Akivel nagyon súlyos dolog történt, nem is tud csoportban edzeni, nála elsődlegesen mentális támogatásra van szükség. Ilyenkor a pszichológussal együttműködve, párhuzamosan zajló folyamatban próbáljuk feloldani a traumákat.”

Én vagyok az első

A támadó fejébe nem látunk bele, ne is akarjuk megfejteni, mi lesz a következő lépése, figyelmeztet Kovács Ildikó, a saját szemszögünkből kell szemlélni az eseményeket. „Magamat helyezem az első helyre, a saját érzéseimet, és önazonos választ adok – ezt tanítom a lányoknak. Az, hogy egy szituációban ki hogyan reagál, személyiségfüggő. Én abban tudok segíteni, hogy megtanítom, milyen reakciók, milyen mozdulatok, milyen technikák azok, amivel cselekedni tudnak.” Az óráira bármikor be lehet jelentkezni kezdőként is, mert folyamatosak az ismétlések. „Aki többször jön, gyorsabban fejlődik, bővül a tudása, de van olyan tanítványom például, aki győri​, és csak akkor tér be hozzánk, ha épp dolga van Pesten.”

Fotó: Huszár Bogkárka