Csirmaz Luca sokat foglalkozott a toxikus, illetve a már bántalmazásig fajuló kapcsolatok témakörével, azért hívtuk meg adásunkba, hogy segítségével alaposan kivesézzük ezt a területet. Afronauta handpan művész egy héttel az adás előtt talált meg minket teljesen véletlenül, ajánlotta a saját zenéjét, mint témát. Majdnem leráztuk azzal, hogy most a bántalmazás van terítéken, mire annyit mondott, hogy „oké, ahhoz pont tudok kapcsolódni, az egész zeném ebből a problémakörből táplálkozik, ugyanis apám megölte az anyukámat, mikor 4 éves voltam”.

Édesanya mint múzsa

A szavunk elállt, amikor ezt leírta minden körítés nélkül. Rövid egyeztetést követően kiderült, keresve sem találtunk volna jobb alanyt az adáshoz, ugyanis János nemcsak hogy múzsának használja édesanyját, aki szó szerint, és szánt szándékkal az életét adta értük, de a zenén keresztül fel is dolgozta ezeket az élményeket, tisztán rálát a bántalmazás dinamikájára, és rengeteg önismereti munka áll mögötte, amelyről szívesen beszél. 

Azt kértük tőle, hozza el a handpanjét is a stúdióba, és ha úgy adódik, nyugodtan zenéljen az adás közben. Akkor még mi sem tudtuk, hogy olyan súlyos történetet tár elénk, amit nem lesz könnyű elbírni, és a zenét mintegy feloldásként használhatjuk majd a nehéz pillanatokban. 

Intő jelek

A bántalmazó kapcsolat többnyira láthatatlan. Lehet kizárólag szóbeli, ezt veszi legkevésbé komolyan a társadalom, lehet fizikai bántalmazásig fajuló, lehet erőszakig menő, és lehet olyan súlyos, mint amit nőnapi podcastünk egyik vendége, Nagy János Afronauta átélt a családjában: halállal végződő. 

Kell beszélni a bántalmazó kapcsolatokról, és nem lehet eleget beszélni erről. Nem lehet elégszer elmondani, mik az intő jelek, hova fordulhat az áldozat, mit tehet, aki kilépne egy ilyen kapcsolatból. 

Nem lehet elégszer figyelmeztetni az embereket, amikor a jeleit látjuk annak, hogy egy nő (vagy esetenként férfi) egyre inkább árnyéka önmagának egy kapcsolatban, nem megy sehova, mert a párja nem örül neki, folyamatosan ellenőrzi, kontroll alatt tartja. 

Ha új kapcsolatra lépünk valakivel, aki nagyon rövid időn belül akar elköteleződni, fontosnak érzi, hogy az övé legyünk, ne másé, az nem biztos, hogy romantika, hanem birtoklási vágy is lehet, és könnyen bántalmazásba fordulhat át.

Amikor a másiknak mindig igaza van, és a mi véleményünk, érdekünk, akaratunk a végtelenségig nem számít, az nem azért van, mert butábbak, rosszabbak, értéktelenebbek vagyunk a másiknál, hanem talán a társunk bántalmazó, aki feljogosítva érzi magát, hogy elnyomjon minket.

A bántalmazás nem az első pofonnál indul, ugyanakkor egyetlen bántalmazó sem úgy mutatkozik be, hogy az első randin lekeveri azt a bizonyos pofont. A bántalmazók sok esetben végtelenül megnyerő emberek, akiket a környezetük kedves, jóindulatú valakinek tart, aki biztos nem lenne képes ilyesmire – de mégis képes a bántásra.

Akik tenni akarnak ellene

Hetente legalább egy nő hal meg a kapcsolati erőszak áldozataként, és a statisztikák szerint minden ötödik nő olyan családba születik, ahol az apa rendszeresen bántalmazza az anyát. Nagyjából 200 000 nő él itthon bántalmazó kapcsolatban. És ezek a statisztikák megközelítőleg sem mutatnak valós képet, hiszen a legtöbben sosem jutnak el odáig, hogy segítséget kérjenek, szóljanak. A legtöbb bántalmazó kapcsolat titok marad örökre, vagy csak akkor derül ki, ha valamilyen módon vége lesz: vagy úgy, hogy kilép belőle az áldozat, vagy tragédiával, ahogy az Jánoséknál történt.

Sokan próbálnak tenni a bántalmazó kapcsolatok ellen, az áldozatok felépüléséért, kimenekítéséért. Kezdve azokkal, akik védett házakat üzemeltetnek, jogi segítséget nyújtanak, közvetlen életveszélyből mentenek nőket mindazokig, akik felszólalnak az áldozatok érdekében, rengeteg ember munkálkodik azon, hogy ezek a statisztikák javuljanak.

A legnagyobb ereje mégis a nyilvánosságnak van. Minél több áldozat vállalja, hogy névvel és arccal elmondja, mi történt vele, annál többen hallják, hogy nem kell elviselni a bántalmazást. Nem kell eltűrni sem azt, ha valaki kontrollálni akar, sem azt, ha szavakkal bánt, megaláz, leértékel. Minél többen tudják meg, hogy mik az első jelek, annál többen tudnak kilépni azelőtt a bizonyos pofon előtt, amikor talán még nem késő. Mert bántalmazottnak lenni nem szégyen – bántalmazónak lenni az.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf