Elvárható volna, hogy többet foglalkozzanak a tankönyvek a cigánysággal, mivel a 12 nemzetiséggel együtt deklaráltan nemzetalkotó kisebbségnek számítanak. A 1848/49-es szabadságharc 274. évfordulóján a korábbi történelmi eseményekről is említést kell tegyünk.
A Bocskai István vezette felkelésben (1604-1606) Lippai Balázs cigány hajdúkapitány volt az egyik főtiszt, akinek irányításával az álmosdi csatában megfutamították a császári csapatokat, így kerülhetett a Partium és a Tiszántúl Bocskai kezére. A Rákóczi-szabadságharcban – a feljegyzések szerint – már jelentős számú cigány vett részt. A kuruc táborokban muzsikusok lelkesítették a harcoló csapatokat, de a hírvivő, hírszerző szerepük sem volt elhanyagolható. A szatmári béke (1711) után I. József császár parancsára elkobozták a hangszereiket és elégették azokat. A hadi jeladó hangszer, a tárogató néhány példányát sikerült megőrizniük a cigányoknak, noha már a birtoklásáért is hosszú börtönévek jártak. Ezek a tárogatók a magyar szabadságharc jelképévé váltak, és nyomban előkerültek az 1848-as forradalom hírére, majd a hadi eseményekben ismét betöltötték a jeladó szerepet is.
A szabadságharcban jelentős számú önként bevonuló cigány muzsikus vett részt, becslések szerint mintegy hatezren. Minden honvéd zászlóaljnak megvolt a maga cigányzenekara, de ha a szükség úgy kívánta, fegyvert is fogtak, többen hősi halált haltak. A kor neves prímásainak vezetésével verbuváltak, illetve buzdították a katonákat a hadszíntéren.
Néhányukat név szerint illik megemlíteni: Pityó József felvidéki cigányprímás Görgey csapatában szolgált. Sárközi Ferenc már a forradalom kitörésekor jelentkezett a bandájával, Kossuth hadnaggyá léptette elő és kinevezte a szabadságharcban résztvevő cigányzenekarok karmesterévé.
Egressy Ákos számol be arról az Emlékeim című, a szabadságharcról írt visszaemlékezéseiben, hogy először tőlük hallotta a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű nótát. Minden valószínűség szerint a dalnak Sárközi Ferenc a szerzője. Bunkó Ferenc a zenekarával több ütközetben is lelkesítette a honvédeket. Sági Balogh Jancsi honvédkarmester volt, az eredeti Rákóczi-kesergőt egyedül ő muzsikálta, később ő szerkesztette az első magyar-cigány szótárt is. Ugyancsak nagy hírnévre tett szert a nagykárolyi Fátyol Károly, gordonkásként Bunkó Antal zenekarában muzsikált. A kolozsvári Salamon János cigányprímás a zenekarával Bem József erdélyi hadtestéhez tartozott. Andrássy Gyula gróf szervezte a zempléni önkéntes csapatot, itt Mányi Lajos lett a tábori zenekar vezetője. Más hadtestekhez Dombi Marci, Borzó Miska vállalt önkéntes bevonulást. Boka Károlyt nagy tisztelet övezte, debreceni házában bizalmas tanácskozásokat tartottak a kormány politikusai.
A szabadságharc leverése után az önkényuralom idején az osztrák kormány a magyar zenét betiltotta. A Rákóczi-indulót és a Kossuth-nótákat halálbüntetés terhe alatt tilos volt megszólaltatni. A cigányok ezeket az intézkedéseket semmibe vették. Így váltak a cigányzenészek a nemzeti öntudat és a magyar hazafiság jelképeivé.
A muzsikusok mellett a szegkovács cigányoknak is fontos feladata volt a csaták helyszínén. Ők végezték a lovak patkolását, a fegyverkovácsok a fegyverek javítását. Az ágyúöntők mesterségükkel segítették a magyar szabadságharcot.
Egy legenda keletkezéshez is közük van a cigányoknak. Történészek egyértelműen bebizonyították, hogy Petőfi nem szavalta el a versét a Nemzeti Múzeum előtt. A história onnan eredeztethető, hogy Kálózdi Jancsi cigányprímás elsőként zenésítette meg a Nemzeti dalt, melynek Vahot Imre kiadta a kottáját. A nyomtatásban megjelenő kotta címlapképén ugyanis egy rajz látható: Petőfi szaval a Nemzeti Múzeum emelvényén.
Nyitókép: Than Mór: A kápolnai csata
