Bridgerton család 1.

Álmaid férfija már nem elég

Stephen Fears Veszedelmes viszonyok című filmje óta megmagyarázhatatlan rajongást érzek az intrikákkal és erotikával teli kosztümös filmek iránt, így engedtem a guilty pleasure csábításának és elkezdtem nézni A Bridgerton családot.

A történelmileg hiteltelen és dramaturgiailag sem bonyolult sorozatban egy dolog vonzott: a szokatlanul sok és kendőzetlen szexjelenet. Sajnos a fülledt erotika évadról évadra csökkent, a 3. évad már előjátéknak is kevés lenne.

A politikai korrektség elhasalt, utat tört a feminizmus. Nagy dobás lehetett volna a duci, alacsony Penelope Featherington (Nicola Coughlan) szenvedélyes szerelmi története, kár, hogy a body positivity kifulladt egyetlen meztelen jelenetben, ráadásul érthetetlen, hogy miután egymásra találtak a hőn áhított férfival, hirtelen nem ez volt az elsődleges, többször könnyedén le is mondott volna róla.

Az évad végén elmaradt a jól bevált cliffhanger, Francesca Brigderton (Hannah Dodd) karaktere a többiekéhez képest is kidolgozatlanabb (még a Featherington lányok ostoba civódásai is izgalmasabbak nála), a valódi színfoltot jelentő Eloise Bridgerton (Claudia Jessie) fájóan háttérbe szorult.

A biszex Benedict-szál (Luke Thompson) vitt némi izgalmat a történetbe (remélhetőleg ezt jobban kibontják a 4. évadban), és a jól ismert popslágerek szimfonikus zenekari művé hangszerelését sem tudtam még megunni.

• A Bridgerton család
• Netflix
• 2,5/5

szbflo

Bridgerton család 2.

Árral szemben

Hajdanán az anyukámmal két pofára zabáltuk a kosztümös filmeket. Egyéb közös kapcsolódási pontunk nem volt – nem válogattunk, taknyunk-nyálunk egybefolyt, úgy sírtunk az utolsó ZS-kategóriás drámán is.

Ezért a Bridgerton első évada nagyjából a 3. résztől kezdve kezdett el igen nagyon untatni. Bosszantott, hogy a nő értéke csakis a szépsége – ami ugye nem teljesítmény: adatott vagy sem –, butasága viszont határtalan. A 2. évad már kicsit izgisebbnek ígérkezett, mert a női főszereplő érett, okos, eszes, sőt szellemes is. Pörgetve ugyan, de végignéztem mindkét szériát.

A 3. évadra legfőképp azért neveztem be, mert a főszerepet az igencsak jó húsban lévő, vörös, mindenki által lenézett, vénlánynak csúfolt Penelopéra osztották. Róla már korábban kiderült, hogy ő maga a hírhedt ​Whistledown, aki a méltóságteljes, negédes alakoskodást leleplezendő ragadott tollat, írásai pedig lázban tartják az egész úri közönséget.

Penelope szembeköpi kora nőideálját: nemcsak gondolkodik, hanem alkot, teremt – önmenedzsel és önmegvalósít, így mondjuk ezt manapság – és az energiát is beleteszi a munkába. Nem tántorítja el, ha a földbe döngölik, akkor sem, ha egymás után többször is. Döntéseiért, tetteiért vállalja a felelősséget. A sorozat Penelope főszereplésével ért fel a csúcsra.

Bár a szeretkezős jelenetek – vélhetően a túlsúly miatt – visszafogottabbak, kendőzöttebbek lettek, a szokatlan prűdség mintha csak ráerősítene Penelope nyomorára, ezzel együtt majdani felemelkedésére is.

• Bridgerton 3. évad
• Netflix
• 5/4,5

_IZS_

Kizökkenni a normális kerékvágásból

Szokatlan dolgok történnek egy kelet-magyarországi kisvárosban. Olvastatja magát a könyv, s amikor már majdnem túl sokáig mélázunk egy-egy részletgazdag módon lefestett pillanatnál, mindig visszahúz valami. Kellemes feszültséggel teli kötet, erős, kifejező képi világgal mesél az író.​

A regény szereplői átlagemberek a maguk apró kis furaságaikkal, akik egyszer csak váratlan természeti körülménnyel találják szembe magukat, és valakinek nyoma vész, csak fehérség marad utána. A település nem tudja, mit kezdjen a helyzetével, érdekes egyedi megoldások születnek magyarázatként is.​

Az is izgalmas, ki hogyan reagál az alakuló körülményekre. Van-e megoldás, vagy több megoldás is lehet? Mire jutnak a regény szereplői a történet végén, és milyen következtetésekre jutunk mi, olvasók? Milyen túlélési technikák merülnek föl, maradnak-e elvarratlan szálak?​

Beleshetünk a meg nem nevezett kisváros polgári családjainak életébe, egy gimnáziumi tanáréba, egy állatorvos családi otthonába, és közben megtapasztalhatjuk, milyen a kisvárosi figyelem működése.

A Levelek nélkül Krusovszky Dénes hasonlóan jó regénye, mint az Akik már nem leszünk sosem című kötete volt.

Rebró

• Krusovszky Dénes​: Levelek nélkül
• Magvető Kiadó
• 5/5