A Nap mozi elődje már 1911-ben megnyitott Eldorádó néven. Az évek során többször változott a neve, Eldorádóról Tiszára, majd vissza Eldorádóra, és 1951 után kapta a Nap nevet.

Az Eldorádó név eredetileg egy aranyban gazdag mitikus dél-amerikai országra utal az 1500-as évekből, ahol a házakat aranylemezek borították, az utcákat drágakövekből rakták ki, és ahol friss aranyporral hintették be testüket az emberek. Később a gazdagság csábító szimbólumaként használták az Eldorádó nevet, a századelő szlengjében széles körben elterjedt kifejezés volt.

Megérkezik a mozi Budapestre

A mozgófilm 1895-ben született meg, a következő évben már Budapesten is lehetett élvezni ezt a szórakozást. A legelső mozgófényképet a fővárosban a Váci utcában egy ház falára vetítették, majd hamar megszülettek az úgynevezett sátras mozik, ahol hangos zene szólt előttük és igyekeztek az utcáról becsábítani az embereket kikiáltók segítségével. 15-30-40 krajcárért – katonáknak és diákoknak féláron – be lehetett térni és leülni egy lócára, vagy éppen állva megnézni a rövid némafilmeket.

1903-1904 körül már a Teleki téren is lehetett így szórakozni, Narten György nomád mozijában. Ezek a helyi vállalkozók által üzemeltetett mozik 1-1 hónapra kaptak „mozgókép mutatványosi” engedélyt a városi rendőrségtől. Aztán 1906-ban megépült Budapesten az első, kimondottan mozinak készült mozgóképszínház a Projectograph (később Odeon) néven az Erzsébet körút 27. sz. alatt. Még nagyobb esemény volt, amikor a Népszínház u. 1-3. szám alatt megnyílt az Apolló Színház (filmszínház). A legfogékonyabb közönség egyébként a VI-VII. kerület polgárságából és a VIII. kerület munkásságából verbuválódott, de több mozi is csődbe ment hamar, mert nem térültek meg a költségeik.

Pásztory Móric Miklós – A kép forrása: Wikipedia

Az 1911-ben nyílt Eldorádó Mozgó tulajdonosa Pásztory Móric Miklós volt, aki nemcsak filmszínházat üzemeltetett, de filmeket is rendezett. Nemzeti Filmvállalata az akkoriban kedvelt népszínművek némafilmes adaptációit igyekezett elkészíteni, elsőként Szigligeti Ede A szökött katona című művének filmváltozatával rukkoltak elő, később pedig A falu rossza filmváltozatával. Pásztory az 1898-ban alapított első fővárosi virágcsarnokból szerezte vagyonát, 1909-ben császári és királyi udvari szállítói címet is kapott. Emellett egy fodrászüzletben is volt részesedése, de a film világa beszippantotta, és haláláig összesen 13 filmet rendezett. 1917-ben Korda Sándorral közösen rendezték meg Bródy Sándor Lyon Lea című darabját.

Kordával egyébként üzlettársak is lettek, megvették az 1916-ban a világon hetedikként, Kolozsváron alapított filmgyárat, a Corvint, és Budapesten is létrehozták a Corvin-filmgyár és filmkereskedelmi r.-t. nevű vállalkozásukat a Róna utcában, ebből lett később a csak Filmgyárnak is hívott Hunnia, majd Mafilm. Korda a Tanácsköztársaság alatt direktóriumi tag, és a filmgyártás művészeti vezetője volt, a bukás után emigrált először Bécsbe, majd Berlinbe, onnan pedig Hollywoodba, végül Londonba.

A 20-as évek egyébként visszaesést hoztak a magyar film világába, korábban évi 90 film is készült, 1925-26-ban már csak három, a Corvin is csődbe ment. Így vesztette el vagyonát Pásztory is, aki végül nélkülözések közt halt meg még 1922-ben, mégpedig vérmérgezésben, ami egy torokgyulladás szerencsétlen szövődményeként lépett fel.

Jelenetek az Eldorádó moziból

Az első világháború alatt 1915. május 19-én országos mozi-napot tartottak, melyen a csatlakozó filmszínházak teljes bevételület a Vöröskeresztnek és az Auguszta-alap rokkant-alapjának ajánlották fel. A korabeli dokumentumok szerint Józsefvárosban is számos mozi csatlakozott az akcióhoz, a Fővárosi Népmozgó, az Eldorado, Repold Károly mozija, az Apollo, a Bodograf, az Omnia, a Vénusz, a Gutenberg, a Víg szálon, özv. Petrovics Lászlóné, és az Üllői-úti Mátyás mozgó is.

Az Eldorádóban eleinte délután 4-től, 6-tól, este 8-tól és olykor 10-től voltak vetítések, később 5-től, 7-től és 9-től, vasárnap pedig 3-tól is. A némafilmeket élőben kísérték zenével, egy 1915-ös apróhirdetésben például kisegítő zongoristanőt keresnek két hétre, de kerestek kifutófiút is egy másikban. A mozi hirdetéseit olvasva kiderül, hogy elsőrangú zenekarral büszkélkedik, előnynek számít, hogy a mozi „kellemesen fűtött” és szellőztetett, és hogy büfé, ruhatár és váróterek is tartoztak hozzá.

1920-ban az Eldorádó is vetítette a Vetélytársak című filmet, mely afféle innováció volt, élő-filmnek hívták. Akkoriban a szöveget feliratokkal oldották meg, de ebben a filmben Herczeg Jenő színész élő szóval mondta el azokat. A filmben egy nőnek két férfi udvarolt, és a színész felolvasta a kérdést: „Vajjon melyiket szereti a nő?” Közvetlen ezután odament a nő az egyik férfihez, átölelte, ezzel jelezve, hogy őt szereti. Majd a színész ismét megszólalt: „Fogadjunk, hogy a másikat szereti”. Erre a másik férfit is átölelte a színésznő. A közönség mindezt derültséggel fogadta.

Előfordult, hogy a nézőközönségbe bűnözők is vegyültek. 1914-ben a rendőrség éppen az Eldorádóban fülelte le Dürnfeld Lipót húszéves zsebtolvajt, aki a mozik közönségét fosztogatta egy ideje, az Omniában például Garamszeghy Andor színész négyszáz koronát tartalmazó pénztárcáját próbálta ellopni (ez sok pénz volt, egy öttagú munkáscsalád heti bevásárlását akkoriban 20 koronából meg lehetett oldani). A színész azonban észrevette a dolgot, megragadta az elkövetőt, aki eldobta a tárcát, majd elmenekült. Nem sokkal később fogták el őt a detektívek az Eldorádó-moziban.

1942-ben a Moziegyesület felhívása nyomán a mozgó-fényképszínházak tulajdonosai egymás után jelentették be országszerte a mozik névmagyarosítását. A háborúba belépett országban a nacionalista gyakorlat egyre elterjedtebb lett, ezért is szólították fel a mozikat, hogy augusztus 1-ig minden idegen hangzású nevet cseréljenek magyar hangzásúra. Így lett a Casinoból Kaszinó, az Astrából Ugocsa, a Hollywood mozgó Bethlen mozgó, a Broadway mozi Barlang mozgó, a Tivoliból Tinódi, az Eldorádó pedig Tisza.

A háború után 1951-ben lett az Eldorádóból Nap mozi. Ekkoriban általános volt a nevek úgymond népidemokratizálásása: 1950-től például a Ferencváros labdarúgócsapata is ÉDOSZ SE, majd Kinizsi néven játszott; az MTK is Textiles, majd Bástya és Vörös Lobogó neveken szerepelt. Valószínűleg ez lehetett az oka annak is, hogy Eldorádó aranyát a nap aranysárgájára cserélte a mozi a nevében. Még így is jól járt, mert a 130 budapesti mozi közül az államosításkor kicsit több mint egy év alatt 30 mozit bezártak. Ennek oka, hogy sok mozinak nagyon rosszul ment, 1945 előtt évi 220 filmet mutattak be a magyar mozik, ez 1950-re 80-ra csökkent, és voltak olyan filmszínházak, ahol csak 5 százalékos volt a kihasználtság. Persze az is közrejátszott ebben, hogy 1949 után a nyugati országok filmjei nem játszhatták, és csak magyar, szovjet és népi demokratikus országok filmjeit nézhette a közönség, ami annyira nem volt erre vevő.

Miért zárt be a Nap mozi 1986-ban?

A FÖMO azaz Fővárosi Moziüzemi Vállalat 1986-ban úgy döntött, hogy bezárja a Nap mozit. Ekkoriban a mozipark kihasználtsága éves szinten 40 százalékos volt, és érdemesnek tűnt csökkenteni a mozik számát. A nem premier filmeket bemutató Nap mozinak sok vetélytársa volt a környéken. Igaz, a háború előtt is volt négy mozi csak a Népszínház utcában, de akkoriban a szórakozási lehetőségek is korlátozottabbak voltak. 1985-re a Nap mozi éves bevétele 1.130.000 Ft volt, a költségei pedig 1.840.000 Ft-ot tettek ki. Még a 615.000 Ft-os állami támogatással sem sikerült nullszaldósra hozni a büdzsét. A környéken üzemelő Csokonai, Tisza, Honvéd, Horizont, Bástya. Gorkij, Uránia, az Alfa, a Corvin, és a Vörösmarty mozik pedig népszerűbbeknek bizonyultak. A vállalatnak pedig időszerű volt a szervizrészlegét is elköltöztetnie a Dob utcából, amit kinőtt már, és az egykori Nap mozi helyére került.

A Nap mozi utolsó hetének műsorán az alábbi filmekből választhatott a józsefvárosi közönség:

A fehér törzsfőnök (magyarul beszélő színes amerikai film) – kísérőfilm: Egeresfilm (Hegyi Füstös László rövidfilmje)

Nevem: Senki (magyarul beszélő színes olasz-francia-NSZK vígjáték)

Nem tudjuk, vajon létrejött-e az a találkozó, amit egy 1915-ös apróhirdetésben találtunk a Pesti Hírlap július 23-i számában, reméljük, összejött a találkozó:

Szegfű

Péntek Népszinház-utca Eldorádó mozi. Jövő héten elutazom.

(70685)

Szöveg: Pálinkás János; Fotók: Pálinkás János, Arcanum Digitális Tudománytár, Wikipedia és Fortepan.