Tavaly 4622 jogsegélyt válaszolt meg a TASZ, ebből 105 esetben per is lett.
Ennél jóval többen fordulnak hozzánk, nagyon sok azonnali elutasításunk van olyan ügyeknél, amik tematikailag egyáltalán nem tartoznak a TASZ profiljába. Ahhoz, hogy jogvédő szervezetként hatékonyan tudjunk működni, muszáj fókuszpontokat kijelölni, ezért van egy elsődleges szűrőnk. Ha viszont az irodavezetőnk úgy látja, hogy egy üggyel lehet feladatunk, akkor átkerül hozzánk, jogászokhoz. Minden héten más kolléga a jogsegélyes, és minden jogász, aki a TASZ-nál dolgozik, sorra kerül, hiszen ez a szervezetünk egyik legfontosabb feladata. Vannak sűrűbb időszakok, idén a Pride előtt például rengeteg jogsegélykérést kaptunk, hogy „mi lesz velem, ha kimegyek a Pride-ra, szankcionálhatnak-e emiatt”. Számos megkeresés érkezett állami szervnél dolgozóktól is, például hogy
„rendőr vagyok, nem leszek szolgálatban, de kimennék a Pride-ra, érhet-e engem retorzió”.
Erre mi a válasz?
Ha emiatt retorzió éri, akkor az jogsértés. Amikor egy rendőr magánemberként vesz részt a Pride-on – képletesen: nincs rajta a rendőrsapka –, akkor az ő magánszférájához tartozik, hogy milyen értékek mellett áll ki. Azt viszont nem lehet kizárni, hogy a felettesek rosszallása esetén a munkája nehezebbé válhat. Főleg ezekben a nagyon hierarchikus szervezetekben, ahol a munka mibenléte és az előrejutás is nagyban múlik azon, hogy az embert a felettesei hogyan ítélik meg. Szoktunk figyelmeztetni arra, hogy ilyen nem nyilvánvalóan jogsértő reakciókkal muszáj számolni. Egyébként a jog azt is tudja értelmezni, ha zaklató, kirekesztő környezetet alakítanak ki egy személlyel szemben. Ilyen ügye volt nálunk Pankotai Lilinek, akivel azután, hogy egy tüntetésen kiállt és nyilvánosan beszélt, az iskolájában különös események történtek: rá hivatkozva elmaradt az osztálykirándulás, kiküldték óráról, a tantestület nemkívánatos személynek nyilvánította, fojtogató, gyötrelmet okozó környezetet alakítottak ki körülötte, ami annyira toxikus volt, hogy abban nem volt maradása. Ebben az ügyben nem volt egyértelmű, jogilag megtámadható döntés, hiszen nem rúgták ki, de így is lehetett rajta fogást találni. Meg is nyertük a pert.
Hogyan kereste meg a TASZ-t a kirúgott docens?
Írt egy e-mailt a jogsegely@tasz.hu címre, leírta, mit sejt a háttérben. Ez a Pride előtt volt, iszonyúan elfoglaltak voltunk, de azt gondoltuk, ez egy olyan ügy, amire nagyon oda kell figyelnünk.
Bognár Bulcsu ügyében formálisan átszervezésre hivatkoztak, és hogy az egyetem gazdasági, pénzügyi helyzete, a versenyképesség megőrzése érdekében hozzák meg ezt a döntést. Kin van a bizonyítás terhe?
Ez egy olyan munkaügyi per, amelyben diszkriminációra és joggal való visszaélésre hivatkozunk. Az ilyen tárgyú perekben megoszlik a bizonyítási kötelezettség a felek között. Bognár Bulcsunak felperesként először is azt kell igazolnia, hogy hátrány érte, ami könnyű, hiszen tény, hogy elvesztette az állását. Emellett fel kell ébresztenie a bíróságban a gyanút, hogy e hátrány mögött ott sejlik a tiltott megkülönböztetés. Valószínűsítenie kell, hogy a hátrány elszenvedése összefüggésbe hozható egy olyan tulajdonsággal, amely alapján a törvény tiltja a hátrányos megkülönböztetést. A konkrét ügyben ez a docens világnézete, de nem a tényleges, hanem a munkáltató által feltételezett világnézeti meggyőződése. Arra hivatkozunk, hogy az egyetem ideológiai alapon beskatulyázta Bognár Bulcsut, amelyre ő azzal adott alapot, hogy egyrészt LMBTQ-témakörben kutatott, másrészt tiltakozott a tanulmány „katolikus szellemiséget sértő” minősítésén. Ha a bíróság úgy találja, hogy az előzőeket igazoltuk, akkor a labda átgurul az egyetem térfelére: nekik kell bizonyítaniuk, hogy a felmondásnak semmi köze nem volt ehhez és valóban csak a papírra vetett okok álltak a döntés mögött, s észszerű volt éppen Bognár Bulcsut elküldeni az egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetéből. Ami elég nehéz bizonyítási helyzet annak fényében, hogy Bognár Bulcsu az intézet legmagasabban kvalifikált oktatója volt a legtöbb és a legmagasabbra értékelt tudományos publikációval, a legtöbb tudományos hivatkozással, ráadásul oktatóként is kiemelkedő teljesítményű munkaerő volt.
Nekünk elvileg elég elültetnünk a gyanút a bíróságban, hogy a felmondásban írt indok nem valós. József Attilát idézve, „fecseg a felszín, hallgat a mély”.
A mélyben szerintünk az is húzódik, hogy a docens esete nem egyedi, hanem egy általánosabb intézményi hozzáállás konkrét megnyilvánulása. Itt jelentőséghez jutnak azok az ügyek, amelyek a közelmúltban a Pázmány BTK működésével kapcsolatban napvilágra kerültek – például annak a 3 pszichológus oktatónak az esete, akiknek etikai eljárással kellett szembenézniük, miután a szivárványcsaládokban cseperedő gyermekek mentális egészségéről írtak a HVG véleményrovatában. Ha a diszkrimináció vagy a joggal való visszaélés gyanúját nem sikerül elültetnünk a bíróságban, akkor a kilátások rosszabbak. Létszámleépítésnél a munkáltató nagy szabadságot élvez: csak azt vizsgálhatja a bíróság, hogy valóban létszámleépítés történt-e, és nem valaki mást vettek fel az elküldött személy helyett. Kulcsfontosságú, hogyan viszonyul állításainkhoz a bíróság.
Az ilyen perek a hírértékükkel változást érhetnek el a közéletben azáltal, hogy jelzik: bizonyos dolgok már nem elfogadhatók jogállamban. De mi van, ha a peren kívüli megállapodás kedvezőbbnek tűnik?
Ezt előre szoktuk tisztázni, mert mi sem szeretnénk olyan ügyekre fordítani a kapacitásunkat, amiket nem tudunk végigvinni. Itt százas nagyságrendű munkaórákról van szó. Ebben a konkrét perben a stratégiai célunk az, hogy a tudományos közéletben való részvétel szabad legyen, a felsőoktatásban pedig a tudományos érdemek és ne az ideológiai megfelelés legyen a mérce. Amikor egy-egy ügyet felkarolunk, igyekszünk egyfajta win-win helyzetet fenntartani, amiben az ügyfél is eléri a célját és a stratégiai cél is megvalósul. De az ügy ura az ügyfél: csak ő dönthet egyezség kérdésében. Az sem mindegy, milyen perspektívát látunk az ügyben nyerhetőségi szempontból. Ha az nagyon kétes, akkor kevésbé hajtjuk a stratégiai célt, hiszen ha veszítünk, akkor a stratégiai cél sem valósul meg és az ügyfélnek sem jó. Ha nem igazán látjuk az esélyt nyerésre, és jön egy egyezségi ajánlat, korrekt tájékoztatást adunk a kilátásokról, a döntés terhe viszont az ügyfélé. 2016 óta vagyok a TASZ-nál, de nem emlékszem olyan ügyre, hogy úgy egyezett volna meg egy ügyfelünk a másik peres féllel, hogy azt mi ne tartottuk volna észszerűnek.
Többnyire azt gondolják, hogy mi egy szakmailag felkészült csapat vagyunk és erre igyekszünk rászolgálni, vagyis mindent megtenni azért, hogy azt érezzék, az ügyük a legjobb kezekben van.
Hogyan fordulhat a TASZ-hoz az, aki úgy érzi, valamilyen hátrány érte?
Elsősorban a jogsegélyszolgálatunkon keresztül lehet minket elérni. Írjon egy lényegre törő e-mailt arról, mi történt vele. Előtte persze végig kell gondolni, hogy ez kapcsolódik-e ahhoz a tevékenységhez, amit a TASZ csinál. A TASZ Közéleti Részvételi Programja, amelyben én is dolgozom, a közéletben aktivitást mutató személyek és szervezeteik akadályoztatásával, az őket érintő retorziókkal kapcsolatos ügyekkel foglalkozik.
Ha én valamit kiírok a Facebookra, ami a munkáltatómnak nem tetszik, mert van valami politikai vonatkozása, az ilyen eset?
Nem lehet ezt így elvontan megválaszolni, mert ez esetenként eltérő. A Munka Törvénykönyve is megengedi, hogy a munkáltató elvárhasson egy bizonyos fokú lojalitást. A munkáltató jó hírnevét sértő, vagy annak kárt okozó magatartástól minden munkavállalónak tartózkodnia kell. Ahogyan a munkáltatóknak is attól, hogy önkényesen korlátozzák munkavállalóikat a közéleti részvételben.
Fotók: Mile Máté
