Menjetek ki! Jó lesz!

Ismét volt GyereKi a Rákóczi térre! fesztivál, én is kimentem családostul. Ez volt a harmadik ilyen rendezvény, nekem az első, szóval minden az újdonság erejével hatott.

Az első, ami szemet szúrt, egy békésen úszkáló kacsa volt a metróállomás tetején lévő tavacskában (gondolom, őt nem a szervezők intézték), aztán megjelentek a távirányítású kis motorcsónakok. Ugyanis már hagyomány, hogy ezen a napon belvárosi motorcsónakversenyt is rendeznek a téren.

Kicsit tovább sétálva egyszer csak óriásbuborékok úsztak el a fejem fölött, a szikrázó napsütésben ezer színben csillogtak. Kipukkadva már kevésbé nyújtottak gusztusos látványt, olyan volt, mintha bernáthegyi kutyák nyálát vitte volna a szél. Mindenesetre a gyerekek nagyon élvezték. Nem próbáltuk ki, de észrevettem, pár méterrel odébb makramé is készül és társasozni is lehetett az egyik sátorban. Az előbbinél kifejezetten nagy érdeklődést láttam.

Aztán a perzselő melegből beléptünk a hűs csarnokba – egy kis hideg sörrel is megtámogattam testhőmérsékletem csökkentését –, és elkezdtük felfedezni az 50 kitelepült árust, s mindenféle portékáját. Rengeteg gyerekholmi volt, ruhák, játékok, a gyerekem nem is tudta hirtelen mire költse azt az 1000 forintot, amit erre a célra vételezett. De voltak lemezek, porcelán nippek és kézzel készült ékszerek is.

A GyereKi-t kifejezetten jó nyári családi programnak tartom, egyvalami hiányzott, a nagyobb étel-ital választék. Isteni lángost ettünk a csarnokban, de talán egy streetfoodos büfékocsi még elfért volna a téren.​​

• GyereKi a Rákóczi térre! fesztivál
• 4/5

szbflo

Jelen lenni

Amikor csak úgy ömlenek ránk a vizuális ingerek (akár a színházban is), érdemes olyan kevés eszközzel dolgozó produkciókat is befogadni, mint amilyen a Páva utcai Független Színház előadásai. Legutóbbi darabjuk, a Legjobb falu is igencsak a minimalizmus jegyében fogant: a színpadkép egy zsinór, egy paraván, pár holmi. Csakis a szövegre és a színészekre vagyunk hagyatva – nem is járhatnánk jobban.

Egy kis faluban a gyerekek azt a feladatot kapják meg tanáruktól, hogy gyűjtsenek történeteket, miért az ő falujuk a legjobb falu, és ezzel pályázzanak. A feladat nem egyszerű, és lassanként bekúszik a rasszizmus és a hátrányos helyzet is a képbe, hiszen egy cigányok lakta faluban járunk. A kissé matinéhangulatú, kedves darab haladásával először a két színész játékát csodáljuk: Farkas Ramóna és Nemcsók Nóra játszik ugyanis minden szerepet nemre és korra tekintet nélkül, pillanatról pillanatra ugrálva ki és be a karakterek sorába.

De nem önmagában ez a bravúr viszi az előadást, hanem a tétek – észre sem vesszük, és bevonódunk. Majd hirtelen leszakad az ég – nem tudom ennél jobban leírni azt a pillanatot, ami után tényleg csak kapkodni lehet a levegőt, esetleg sírva fakadni. És egyben valami közösséget is teremteni magyarországi sorsok közt.

Nem baj az, ha a színház megmarad abban az univerzumban, amiben született, elműködik remekül ebben.

• Legjobb falu
• Független Színház
• 5/5

_dd_

Amerikai irodalom

Őszinte, hiteles, szarkasztikus, kritikus, mégis könnyed amerikai vígjáték, filmdráma, írta és rendezte Cord Jefferson. Oscart is kapott – kritikus hangvétele ellenére.

Baromi jó társadalomkritika lett arról, ahogy a (főként) fehér amerikai értelmiség, meg a mainstream próbálja felmenteni magát a hosszú évek rasszista világában való működéséből és közben kontraproduktívvá válik. Főhősünk, Monk író, aki nehezen bírja a képmutatást, na meg a rossz ízlést a „fekete-szórakoztatás” álságos, sztereotípiákat erősítő, kívülről és belülről is profitorientált közegéből. A főhős a saját nevén, majd álnéven is ír könyvet, amiből egy szórakoztató és vérlázító kalamajka alakul ki. A frusztrált regényíró élete drámai és sikertörténet is. Családi története nehéz, drámai eseményekből nincs hiány, szerelmi élete bizonytalan.

A film egyébként Percival Everett Erasure könyvének adaptációja. Monk nem ért egyet azzal, hogy beszélünk fekete irodalomról és fekete szerzőkről. A film kritikával fordul a kiadók és filmesek felé is, amit parodisztikus, kínos jelenetekben mutat be a nézőknek. A mellékszereplők karaktereit is jól eltalálták, megmosolyogtatnak minket. ​

Röhögünk rajta, egyszerre szánalmas, igaz és szép. Tényleg, milyen hülye világot élünk, fogjuk a fejünket, aztán csináljuk tovább…

• American Fiction
• Max
• 5/5

Rebró