Kiskritikák

kritika
2024. február 06.
Társszerző: Bányay Géza, Dercsényi Dávid, Rebró Fanni

Három kiskritika – ezúttal mind filmes témakörben

Egy új magyar film, Netflixes disztópia, Coen-féle Macbeth – ezeket néztük az elmúlt héten.

Fotó: Rebró Fanni

Valami madarak

Bájos magyar film. A kamaszlányt Kizlinger Lilla játssza, a másik főszereplőt, egy idős urat pedig Szacsvay László alakítja borzasztó szerethetőn. A karakterek különös módon ismerik meg egymást és válnak barátokká, vagy inkább alakul ki közöttük unoka-nagyszülő kapcsolat.

A Valami madarak Hevér Dániel és Kertész Zsanett első nagyjátékfilmje – jó nézni, kellemesen hullámzunk a vicces és a megható jelenetek között. Hiányérzetünk támadhat viszont a karakterek kibontásában; érdekelt volna a kamaszlány hátteréből és drámájából kicsit több, ahogy az idős úr helyzete is több nehéz pillanatot implikált, és kettejük kapcsolatának érzelmi elmélyülésének momentumait is érdeklődve követtem volna.

Mindent egybevetve, szellemes, kedves film, jó látni, hogy az alkotók olyan, nem egyszerű témákhoz nyúltak, mint az emberi kapcsolatok fontossága, a magány vagy mint az öregedés.

Megjelennek univerzális kérdések is, hogy meddig tartozunk felelősséggel másokért, mik a kötelességeink, mit diktál a lelkiismeret vagy annak hiánya. Hogyan tudjuk tehermentesíteni szeretteinket a családi és érzelmi szálak kötelékében?

A film zenéi nem tesznek hozzá az élményhez, nem passzolnak, a beállítások viszont szépek.​

  • Valami madarak
  • Mozinet
  • 4/5

Rebró


Fotó: Netflix

Fast food

Ha a nyomasztó jövőről csinálunk filmet, nem árt, ha a nyomasztást erőteljesen érzékeltetjük, mondják az okosok. Az elállatiasodást, mint Az ember gyermekében vagy a magányt, mint a Szárnyas fejvadász 2049-ben, a példa kedvéért. A The Kitchenből mindez hiányzik: 2044 Londonjában járunk, szép totálokon látjuk, ahogy lerobbant, túlnépesedett gettókban élnek a társadalom számkivetettjei. A hatalom mégis ezeket a gettókat nézte ki magának, hogy beruházásait végrehajtsa – többet erről nem tudunk meg, csak annyit, hogy az itt lakóknak menniük kell.

Nyomor, zsúfoltság, embertelen, mondják a szemünkbe az alkotók, miközben hörpölnek egyet vegán lattéjukból. A gettóban mindenki nagyon rendesen viselkedik, Izi is szépen eljárkál a temetkezési vállalathoz, ahol dolgozik, de a helyi huligánok is megértő, kedves emberek. Izi (Kanu eszköztelen alakítását jó nézni) munkahelyén ismerkedik meg az elárvult Benjivel (Jedaiah Bannerman), és tapogatózó kapcsolat kezdődik köztük. Ez a botcsinálta apa-fiú viszony lehetne érdekes, ha a rendezők (Daniel Kaluuya, Kibwe Tavares) bármennyi érdeklődést mutatnának karaktereik iránt.

De ahogy az azonosulást megkönnyítő részletek sem izgatják őket, ez sem. Ahogy a Magdolnanegyedből nézve luxuskörülmények közt élő számkivetettek életét elnyomó hatalom sem. Úgyhogy ez a film nem csak a filmzuhatagot hozó streamingszolgáltatós időkben ​múlik el nyomtalanul, 25 éve is hasonló sors várt volna rá.

  • The Kitchen
  • Netflix
  • 2/5

_dd_


A Coen-báty fekete Macbethje

A streamingcsatornák néha izgalmas kulturális vállalkozásokba fognak. Shakespeare Macbethjét a Coen-fivérek idősebbjével, Joellel rendeztette meg az Apple TV, ez az első filmje Ethan nélkül. A Fargo, a Nem vénnek való vidék, az A halál keresztútján után valami egészen más – valójában mégsem. A véres történetű Macbeth beillik ebbe a sorba, ahogy a shakespeare-i királydrámák sorába, mondjuk a III. Richárd mellé.

Hatalomvágy, gyilkosság, őrület: a drámát naggyá teszi, hogy a történelembe ágyazott költői szülemény ma is aktuális. Coen még fordít is ezen egyet: Macbeth afro-amerikai. Ez csak épp annyira történelmietlen, mint Shakespeare története. Denzel Washington (Amerikai gengszter) remekül hozza a nagyravágyó, tépelődő, démonaival küzdő skót királyt. A kemény Lady Macbeth, Frances McDormand (Három óriásplakát Ebbing határában) sokkal inkább Shakespeare-színész. De parádés a szereposztás és más fekete szereplők is vannak. Nincs színházi deklamáció, de feladja a leckét a régi szöveg, nem lehet filmes lazasággal mondani, bár egy-egy hangsúlynál azért mintha előjönne.

A fekete főhős fekete története fekete-fehér filmre került, ködös tájakon és hideg épületekben, díszletek közt játszódó tévéfilm gyönyörű és félelmetes képi világgal. Bergman Hetedik pecsétje volt ilyen. Coen Macbethje szinte tökéletes, kicsit távolságtartó, de nagyon is nézhető, Shakespeare meg csodás thriller-szerző. Közvetlenül lefekvés előtt nem ajánlott.

  • Macbeth tragédiája
  • Apple TV
  • 5/5

–bg–

Kapcsolódó cikkek

2026. augusztus 29.
Videón a józsefvárosi nyár.
2026. augusztus 29.
Ingyenes online tanfolyammal, oktatóvideóval és gyakorlati segédlettel készítenék fel az oktatási intézmények dolgozóit a súlyos allergiás reakciók kezelésére.
2026. augusztus 29.
Két évvel a bezárása után ismét működési engedélyt kapott a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) iskolája. A 2026/27-es tanévben egyelőre csak első osztály indul.

További cikkek

2026. július 03.
Amikor a mai Magyarországon a „cigánykérdésről”, a mélyszegénységről, a gettósodott településekről, településrészekről vagy a munkaerőpiaci helyzetről vitatkozunk, a közvélemény és a politika előszeretettel tesz úgy, mintha ezek a problémák „etnikai sajátosságokból” fakadnának. A történelmi tények azonban egy egészen más, sötétebb történetről mesélnek. A mai napig ható strukturális csapdahelyzetet, amelyben a hazai cigányság jelentős része él, nem a közelmúlt hibái szülték. Az alapokat a XVIII. századi Habsburg-abszolutizmus államilag irányított, erőszakos asszimilációs politikája fektette le.
2026. április 11.
Egy barátom azt kérdezte, hol talál korrekt információt ahhoz, hogy dönteni tudjon, kire szavazzon a vasárnapi országgyűlési választáson.
2026. március 22.
Egy rém izgalmas koncertről, egy rém izgalmas (és a jelen történelemmel találkozó) kémsorozatról és egy rém groteszk elsőfilmről mondtunk véleményt.

Weboldalunk a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.