A Tárki közvéleménykutató most októberben publikált, a kerületi közérzületre vonatkozó kutatásában is megfogalmazódott: általános iskoláinkra nem mindig mondható, hogy „jól teljesítenek”. A legégetőbb problémának legtöbben a tanulói elvándorlást tartják, ebből pedig egy másik probléma is keletkezik: a csökkenő gyereklétszám miatt az iskolák szegregálódnak.
Azaz a jobb státuszú családok kimenekítik gyerekeiket azokból az intézményekből, ahol színvonalcsökkenést éreznek, míg azok a családok, akik rosszabb anyagi helyzetben vannak, maradnak abban a közösségben.
Az oktatás színvonalának ezzel összefüggő csökkenése sok pedagógus motivációját kezdi ki, és ez, illetve a tanárok egyébként is alacsony bérezése további gondot is okoz: pedagógushiányt. Ebben az önkormányzat nem tud érdemben hatni az általános iskolák gyakorlatára, mivel azok a tankerületek kezelésében vannak. A helyzet megoldódását természetesen elsősorban egy kormányváltástól várják a helyi politikusok – Pikó András is beszélt erről a lapunknak adott interjúban –, kérdés, hogy mit lehet tenni, ha az elmarad.
Erőss Gábor alpolgármester a beiskolázási körzethatárok módosítását látná az első megteendő lépésnek: „tavaly elküldtük a véleményünket a fenntartó tankerületnek: nyilvánvalóan olyan körzeteket kell megállapítani, amik túlmutatnak azokon a határokon, amelyeket egy kerületi negyed társadalmi összetétele alapján szociokulturálisan kijelöl,
de tavaly leráztak minket,
bízom benne, hogy idén máshogy lesz”. Erőss szerint a körúton túlnyúló körzetek kellenek, olyanok, ahol a például a Palotanegyed és a merőben más státuszú Csarnoknegyed egy körzetbe esik, és ez is egy lépés volna az integráció felé.
A körzethatárok módosítása azonban önmagában nem elegendő:
„száz másik intézkedéssel kell ezt megtámogatni,
a plusz fejlesztőpedagógusok felvételétől kezdve, az iskolaépületek felújításán keresztül az iskolai szociális munkások, pszichológusok bevonásáig sok mindent kell bevetni a szegregáció csökkentése érdekében, ami egyébként EU-s kötelezettségünk is” – mondja Erőss.
Az iskolák fenntartását visszaadná az önkormányzatoknak, de úgy, hogy ne termelődjenek újra a 2010 előtti rendszer igazságtalanságai:
„a gazdag önkormányzat többet tud beleadni az iskolákba, a szegény meg semmit,
és pont ott nem lesznek jól fizetett pedagógusok, jól felszerelt iskolák, ahol arra a legnagyobb szükség volna”.
A szabad iskolaválasztás szegregációt erősítő hatásainak ellensúlyozására olyan normatívát képzelne el, ami
azoknak az intézményeknek juttatna több pénzt, ahol több a hátrányos helyzetű gyerek:
„ez most is létezik, de még több, és jobban irányzott támogatásra volna szükség” – mondja Erőss.
Hermann György, a Momentum képviselője is decentralizálna: „a regionális Klebersberg Központokat, tankerületeket megszüntetni, és visszaadni az önkormányzatoknak az iskolákat alapvetés”. Fontosnak tartana egy olyan tudásmegosztási csatornát, platformot létrehozni, ahol a jó gyakorlatok mindenki számára hozzáférhetők, amiket mindenki tud alkalmazni: „Például a Dr. Ámbédkar Középiskolában, vagy a Pest megyei Bag községben működő Bagázs Közhasznú Egyesületnél már felhalmozódott annyi tudás, ami az esélyegyenlőség ügyét szolgálja és mások számára is irányt adhat” – mondja Hermann.
A képviselő fontosnak tartja még
a tanároknak adható bérpótlékot
– ez egyébként az óvodapedagógusoknál már működik a kerületben – valamint azt, hogy partnerségeket építsenek ki olyan nagy cégekkel, akik ösztöndíjprogramokkal járulnának hozzá az integrációhoz.
Az életminőség szempontjából sem mindegy ugyanis az, hogy gyermekünket a közeli, könnyen elérhető suliba visszük nap, mint nap, vagy pedig a várost nyakunkba véve kell eljuttatni a gyereket egy távoli iskolába.
Nyitókép: Huszár Boglárka
