A Mikszáthnak szentelt emléktábla a tér egyik sarkában, míg a szobor a másikban található, ugyanakkor maga az író a tér harmadik sarkán lakott, pipázgatott, és itt is hunyt el 112 éve, 1910. májusában.
A beszédeket a Mikszáth-szobor előtt mondták el, majd a szobrot hátulról, a bokrok közt átmászva koszorúzták meg a jelenlévők, hogy a kis zöldfelületen elültetett virágokat ne tapossák össze.
Az eseményt a Mikszáth Kálmán Társaság nevében Csipka Rozália szervezte, hosszabb beszédet a kerületi önkormányzattól Erőss Gábor kultúráért felelős alpolgármester mondott. Suhai Pál, Mikszáth verseinek sajtó alá rendezője pedig az író egy rövid, gyerekkorában írt, két irányból, horizontálisan és vertikálisan is értelmezhető versét olvasta fel.
Erőss beszélt Mikszáth parlamenti képviselői karrierjéről, kiemelve, hogy kormánypártiként politizált, újságíróként mégis örök ellenzéki maradt. Bár a parlamentben mindösszesen kétszer szólalt fel az évek során, regényeibe mélyen beépítette mindazt, ami ott történt. Erőss beszédének teljes szövege itt olvasható.
Végül Praznovszky Mihály irodalomtörténész szavaival zárta beszédét, melyet a Józsefváros Újság korábbi interjújából idézett (így körbeért ez a mondat):
„»Élvezzük mindazt, amit leírt, és ahogyan leírta! A humorát, kedélyét, megértését, a szegények iránti gyöngédségét, az igazság melletti elfogultságát. Minden meséjével ráébreszt arra, kik is vagyunk mi valójában.« Éljen a 175 éves Mikszáth!”
Nyitókép: Nagy Dániel
