A Yoféle Hely megnyitása előtt milyen területeken próbáltad ki magad?
Kommunikációs területen dolgoztam sokáig, volt egy kulturális kommunikációs ügynökségem is. Leginkább a segítő dolgok álltak hozzám közel. Ha nem józanodom ki egyszer és mindenkorra, a projekt nem születhetett volna meg, és nincs hol beszélgetnünk. Hosszú ideig küzdöttem az alkoholproblémámmal, 2 éve hagytam fel a függőségeimmel. Abban az időszakban bedolgoztam pár civil szervezetnek, érthető módon sehol nem sikerült megmaradnom, nehéz volt mindig megbízhatónak lennem. Izolálódott, depressziós emberként teltek a mindennapjaim, teljesen elveszítettem az igazi személyiségemet. Miután leszámoltam az alkoholizmusommal, visszanyertem önmagam. Mindig egy közösségi tér megteremtése motivált, ezért rettenetesen boldog vagyok, hogy a régóta dédelgetett álmom Józsefvárosban, a Gutenberg tér 3. szám alatt valósulhatott meg.
Egy ideig Indiában éltél. Ott mit csináltál?
Két évet töltöttem Indiában, nagyon élveztem, rengeteg dolgot adott. A húszas éveimben szörnyű állapotba kerültem mentálisan, rosszul voltam, több válság nehezítette az életem. Felszámoltam magam körül mindent és nekiindultam keletnek. Azért Indiába mentem, mert azt éreztem, ha körülöttem nagyobb a káosz, mint bennem, úgy
az én zűrzavarom kisebbnek tűnik majd.
Nem tévedtem. Sokat önkénteskedtem az állatvédelemben, bántalmazott állatokat mentettünk, továbbá egy prostituáltakat segítő szervezetnél is dolgoztam, majd egy reklámügynökségnél szövegíróként helyezkedtem el. Indiában mindent áthat a vallás. Én ugyan nem könnyen kapcsolódtam a spirituális részéhez, viszont naponta jártam Krisna- és más hindu templomokba, sokat segített. Miután jobban lettem, úgy döntöttem, visszajövök Magyarországra.
Mire szántad a Yoféle Helyet?
Olyan közösségi helyet szerettem volna létrehozni, ami safe place, azaz ahol biztonságban érezhetik magukat az emberek, és elfogadással, szeretettel, megbecsüléssel találkoznak. Mindenképp a Józsefvárosba akartam jönni, az itteni közösségi élet állt az én elképzelésemhez a legközelebb. A Yoféle Helyen nem kötelező a pénzköltés, bárki bejöhet, leülhet az asztalunkhoz és akár 100 forintért elkávézhat, a lényeg, hogy nálunk töltse az idejét, feltöltődhessen, valami pluszt kaphasson. Filozófiám, hogy mindenki kényelmesen, szabadon, otthonosan érezze magát ezen a helyen.
Kik járnak ide?
Nagyon érzékeny, underground emberekből áll a közösségünk. Figyelmesek és elfogadóak egymással, messze kerülik a kirekesztést és az ítélkezést. Akárcsak én.
Aki ide betér, milyen értékekkel távozhat?
Fiatal felnőtt művészekkel dolgozunk együtt, közülük néhány alkotó még a pályája legelején van.
Nálunk minden kézzel készül,
a táskáktól kezdve a kerámiákon, ékszereken át a textilekig, printekig. A kínált áruval is a sokszínűséget és az elfogadást erősítjük. Az dominál, hogy merünk dolgozni a színekkel,
nem egy teljesen letisztult boltba
csöppen az ember, itt vibrál minden. Erős LMBTQ+-közösségünk van, sokan járnak hozzánk, mert tudják, hogy itt biztonságban vannak.
A boltban kaphatóak a Leányvállalat és a Symposion Kiadó könyvei. Miért pont ezek?
A könyveink, kiadványaink reflektálnak arra, amit a közösségünk képvisel. Szeretem, hogy a könyvek mind vizuálisan, mind tartalmukban érzékenyítenek, társadalmi problémákra reagálnak.
A könyvek rendkívül változatosak és érdekesek. Melyiket emelnéd ki?
Olvassátok el Marton Krisztián Bőgőmasina című munkáját: igen komoly témákat fed le, például, hogy milyen volt a rendszerváltás körül és ma egy a másságával szembesülő gyerek beilleszkedése? Bár
számomra ez nem másság, hanem olyan természetes,
mint a levegővétel, hogy ki kit szeret, ki kit nem szeret. Horváth András Dezső Legjobban a nőktől féltem kötete szexuális elnyomásokat, félelmeket dolgoz fel egy férfi szemszögéből, szintén jó szívvel ajánlom.
A kínálat és az elérhető szolgáltatás meglehetősen széles: aki akar, tetováltathat, aki akar, workshopon vehet részt.
Nem titkolt célom, hogy a vendégek sok időt töltsenek nálunk, és legyen átjárás a különböző részek között. Ha valaki tetováltatni jön, valószínű, hogy körülnéz az üzletben, s közben megoszthatjuk vele, milyen workshopokat tervezünk.
A lokális építkezésben hiszek. Aki kézműves, zine-workshopot szeretne, vagy feminista felolvasóestet tartana, felveszi velem a kapcsolatot Instagramon, megbeszéljük a részleteket, és semmi akadálya, bátran jöhet. Én is tartok majd workshopot, nagyon szeretnék egy boszorkányos-műhelyt. A tetoválásról annyit, hogy nem gépi, hanem handpoke technikával dolgoznak a lányok, ez jóval kíméletesebb, mint a megszokott.
Az elmúlt időszakban sok LMBTQ+-ellenes hírt hallhattunk, ilyen például a Pride majdnem-betiltása, vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen három LMBTQAI+-témával foglalkozó pszichológus figyelmeztetése, vagy az egyik köztiszteletben álló, nemzetközileg jegyzett oktató elbocsátása. Hogy látod, mi nehezítheti az elfogadást, az ellenkező vélemények, orientációk tiszteletben tartását?
Eszméletlenül szomorú és rettenetes, hogy egy ország vezetése ennyire polarizálja a társadalmat és félelmetes propagandaeszközeivel embercsoportok között gyűlöletet kelt. Sok-sok ellentét van az emberek között, vélemények feszülnek egymásnak, szinte napi szinten érződik a gyűlölet, a másik megalázása, elnyomása, megbélyegzése. Nem fér a fejembe, hogy nem vagyunk képesek simán szeretni, elfogadni egymást. Ebben az országban óriási nagy változás kell ahhoz, hogy az emberek újra egymásra találjanak. A maga szerény módján ez a hely ezt kívánja elősegíteni, támogatni – hogy meglássuk a másik emberben a fényt.
Fotók: Huszár Boglárka
