A Házépítő Tisztviselők Egyesülete 1883-ban alakult Gaál Ferenc elnökletével, hogy a fővárosi tisztviselők lakáshiányát enyhítse úgy, hogy a törlesztőrészlet ne haladja meg a korábbi lakbért. A főváros az Orczy-kert mögötti, akkor még Kőbányához tartozó, korábban marhalegelőként használt területet bocsátotta az egyesület rendelkezésére, négyszögölenként ötven krajcárért, a nyolcforintos piaci árnál jóval olcsóbban. Cserébe az egyesületnek kellett fedeznie a csatornázás, a vízvezeték, a világítás és az útépítés költségeit.
Gaál Ferenc 1886-ban lemondott, mert a bankhitel ügyében nézeteltérése támadt a választmánnyal. Helyét az alelnök, Rózsa Péter fővárosi tanácsnok vette át, aki rövid időn belül megszerezte a hitelt. Az első ház öt hónap alatt fel is épült, 1887 nyarára pedig már nyolcvan ház állt a kertvárosias telepen.
Hogyan nem lett Károlyváros?
Az egyesület kérte a Fővárosi Közmunkák Tanácsától, hogy a telepet Károlyvárosnak nevezzék el a törvényhatóság élén álló három Károly nevű vezető – Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly és Gerlóczy Károly polgármesterek – után. Az utcákat is róluk nevezték volna el, sőt a kérelemben Tisza-tér is szerepelt, a regnáló miniszterelnökre, Tisza Kálmánra utalva. A közmunkatanács 1887 tavaszán elutasította mindkét kérést, arra hivatkozva, hogy
utcát élő emberről nem neveznek el.
Hasonló elvi vitába futottak bele egy másik józsefvárosi utca ügyében is, amelyet a XIX. század első felében előbb németül (Herbst Gasse), majd 1874-től magyarul Ősz utcaként tartottak számon. A főváros azt javasolta, hogy Szentkirályi Móricról (1807–1882), Pest utolsó polgármesteréről, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alapító tagjáról nevezzék el, aki egykor az utca 10. számú házában élt. A közmunkatanács ezt is elutasította, a régi, jó hangzású utcaneveket nem szívesen cserélték volna le. A főváros végül Orczy Béla belügyminiszterhez fordult, aki mégis kivételt tett: az Ősz utcából 1887-ben lett Szentkirályi.
Tisztség, nem név
A Tisztviselőtelep utcáinak elnevezéséhez a közmunkatanács saját listával állt elő: Rezső tér, Szentkirályi út, Villany, Delej, Táncsics, Család, Héderváry, Szabóky utca és Elnök utca. A neveken a Pesti Hírlap cikkírója megrökönyödött, s epésen a továbbiakat ajánlotta a tanács figyelmébe. „Az Elnök-utca mellé ajánlunk:
Alelnök-utcát, Főtitkár-, Altitkár-, Főellenőr-, Alellenőr- és Irodafőnök-utcát;
a Család-utca mellé: Házasság- és Elválás-utcát, Lakodalom- és Keresztelés-, Anyós- és Házibarát-utcát. A Villany- és Delej-utcák mellé: Vonzás- és Taszítás-utcát, Táviróhuzal- és Telefon-összeköttetés-utcát.”
Az Elnök utca neve az egyesület elnöki tisztségét őrizte meg, amelyet addigra ketten is betöltöttek, Gaál Ferenc és Rózsa Péter. Az eredetileg távírótiszt Gaál Ferenc 1883-tól három éven át vezette az egyesületet. Rózsa Péter 1866-ban díjnokként kezdte pályáját, majd fokozatosan haladt előre a ranglétrán (írnok, segédtiszt, tollnok), mielőtt 1885-ben tanácsnokká választották. 1889. december 28-án, egy vasútbejáráson szerzett meghűlés után, csupán 44 évesen, tüdőgyulladásban halt meg. Alig fél évvel korábban, névnapján még ünnepelték, arcképét is akkor leplezték le a tisztviselőtelepi Kaszinóban, a szobrot azonban elutasította.
Eltérő magyarázatok
A helytörténeti szövegek nem egységesek abban, kiről kapta a nevét az Elnök utca. Az egyik változat Deák Ferencet nevezi meg, aki azonban 1876-ban meghalt, s a telephez nincs ismert kapcsolata. Egy másik Tisza Kálmánt, akinek legfeljebb a telep bővítésében lehetett szerepe. A leggyakoribb értelmezés Tomcsányi Mórt, a telepi Kaszinó első elnökét említi, aki állítólag maga hárította el a megtiszteltetést. Ez azonban az évszámok alapján nem valószínű: 1887-ben Tomcsányi még nem volt sem a Kaszinó elnöke (az csak később alakult meg), sem a Budapesti Ítélőtábla tanácselnöke, mert oda csak 1891-ben nevezték ki.
Nyitókép: Karancsi Albert Rudolf
